Férfi Bajnokok Ligája, négyes döntő
Csak egy magyar örült: Benedek
Domino: ütközetben eltűnt
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: CSG, Nemzeti Sport 2003.05.18
--------------------------------------------------------------------------------
"A Domino a favorit, ez egyértelmű. Mi
nagyon fáradtak vagyunk, a honvédosok viszont feszülnek az
erőtől. Csak akkor lesz esélyünk, ha a lefordulásos játékukat
képesek leszünk meggátolni, különben teljesen szét fognak
úszni minket, és akkor végünk. Legfeljebb arra van esélyünk,
hogy ugyanúgy, mint a Mladost ellen, tartjuk magunkat, és a
végén valahogy a mi javunkra dönt az az egy gól" - mondta még
péntek este Benedek Tibor, a Recco balkezese.
"Aranyos srác a
Tibi. Altat, ahogy kell. Ezt is tőlem tanulta ... - reagált
mosolyogva minderre Kovács István, a Domino trénere, aki
utoljára fürdött BEK-győztes magyar edzőként (többek között
Benedek remeklésének hála még 1994-ben, az UTE mestereként). -
Remek vízilabdázókból áll a Recco, egy pillanatig sem
hihetjük, hogy egyetlen meccsen csak fizikummal simán
megverhetjük." Hogy a házigazdák mindent bevetnek, az már
a bemelegítésnél látszott, elvégre Alessandro Calcaterra is
ott centerezgetett a kapu előtt. Neki még a bajnoki döntő
ötödik meccsén ütötték ki a dobhártyáját, s minthogy így is
visszament, azonnal begyulladt a füle. Pokoli fájdalom, ha még
ezek után is víz éri a sérült részt, ám ő bent volt, sapka
nélkül. Igaz, egy hetet kihagyott, ami az ő alkatával, az ő
posztján nem egy előny. Ezzel szemben a Dominónál semmi
extra nem történt, a Spandau elleni összecsapás második része
a kulcsemberek rotációs pihentetésének jegyében telt, míg
Gergely Istvánt tervezetten Ikodinovicsék ellen tartogatta
Kovács István. Átellenben mindenesetre Biros első lövését
könnyedén kiütötte Rollán, aztán őrjöngött egy keveset -
Gergelynek nehezebb dolga volt, elvégre Bettini tisztán
tüzelhetett, ám a kapusunk simán védett, s öklözött egy sort.
Egy kontrafaultot megfejelő kiállítást követően Bettini
húzhatott két méterről, szerencsére a lécet trafálta telibe,
míg átellenben Szívós blokkról mellémenő lövésénél tagadtak
meg tőlünk egy tiszta szögletet. Ez annyiban számított, hogy
Bettini harmadjára eltalálta a rövid sarkot egy, az előzőeknél
ártalmatlanabb helyzetből. Ellentmondásos volt a mi gólunk is:
Molnár egy forgatás közben véletlenül belenyúlt Petronelli
szemébe (Rollán amúgy védett), aki kikéredzkedett, így viszont
a visszaszerzett labdával az üresen maradt magyar center
indulhatott, s szépen átejtette a spanyol fenomént. Aki egy
Gergely-védést követő kontrából megkapta a másodikat, ezúttal
Kiss bombázott a rövidbe. Válaszként érkezett a negyedik
akciógól, Benedek maradt botrányosan üresen a szélen, és
szépen a léc alá zúdított (2-2). Bárány és Calcaterra rossz
centerezését követően Biros nem tudott erőt adni a lövésbe egy
jónak tűnő kontra végén, majd egy blokkolt és egy védett
lövéssel a második hátrányt is kivédték a mieink, cserébe
Biros elszelelt és védhetetlenül pattintott. Egy jó
Szívós-szerelést egy tíz másodperces emberelőny követett, ám
Fodorék passzai nem szinkronizáltak az idő múlásával, maradt
az egy ide egy negyed után (2-3). Gergely védte szépen
Vujaszinovics kapáslövését, majd Vári szerelte le egy az
egyben Ferrettit, Molnár ellen kontrát fújtak, Benedek
befröccsent a védők közé, és kihasználta pillanatnyi magányát
- ez volt a hatodik akciógól, azaz a vízilabda szépségei
domináltak eddig: pazar akciók, remeklő kapusok, nagyszabású
rohanás (ez utóbbi, gondoltuk ekkor, talán a mi malmunkra
hajtotta a medence vizét). Egy csúnya előnygól viszont nem
jött volna roszszul, ám az első teljes fór megjátszása elég
gyatrára sikeredett. Molnár ellen harmadszor is kontrát
fújtak, holott gólt lőtt, átellenben Gergely fogta Benedek
előnyben elengedett
Nem rajta múlott ...
- Gergely István, a Domino honosítás elôtt álló
kapusa mindent megtett, nem egy esetben bravúrral
hárított, ám a társak sajnos gyengén
muzsikáltak |
lövését, Biros pedig
Rollánba kente a labdát az újabb gyors kontra végén. Kár volt
érte: 3-4 helyett 4-3 jött, avagy Ikodinovics a következő
előnyt már bepattintotta a hosszúba. Ült viszont a mi fórunk
is: Bárányt két ember sem tudta letépni a levegőből, igaz,
aztán Calcaterra a víz alatt addig ütötte, hogy vérzés miatt
le is kellett hozni az egyenlítést követően (4-4). A
szenzációsan nyúlkáló Gergely még leszedte Calcaterra távoli
csavarját, a félidőben tehát ugyanúgy állt a parti a Domino
szemszögéből, mint egy napja. Arra azonban aligha
számíthattunk, hogy úgy is folytatódik (pénteken 7-2-es
második félidő következett a Spandau ellen). Nos, nem úgy
folytatódott. Sőt. Az eddigi szépségeket egy relatíve
csapkodó két és fél perc követte, sakkpartivá alakult a meccs,
a Domino támadása kissé szétesett, nem működtek a kontrák,
sőt, egy hat az ötös lefordulásból Benedek átgyűrte a labdát
Gergely feje fölött. A magyar hullámvölgy tovább tartott, Vári
a blokkba törölte a következő emberfórt, amire a túloldalon is
előny, ám az időkérés ellenére sem tudták jól megjátszani,
Ikodinovics ejtése a kapufán landolt. Sajnos, a magyar kezek
is megremegtek, Biros kezéből kiesett a labda emberelőnyben,
míg a Recco az újabb emberfórt már nem
hibázta
el, Ghibellini mattolt - először volt kettő a különbség (6-4).
A teljes tanácstalanság ülte torát, gyorsan elment egy újabb
fór, ezúttal Sugár húzott a lécre, a Recco pedig nem
kegyelmezett: minthogy a támadás után a védekezés is
szétesett, jött az újabb hátrány, s belőle Ghibellini gólja
(7-4). Sajnos, amikor a modern kori póló dominált, elsüllyedt
a Domino, a fórindex ugyanis eképp festett ebben a hét
percben: 2/2, illetve 3/0. Plusz Benedek még szerzett egy
akciógólt is - nem csoda, hogy ügydöntőnek tetsző, 3-0-lal
ment el ez a rész, s vele alkalmasint a kupagyőzelem esélye.
A medence szélérôl |
Tovább kell várni az újabb
magyar BEK-sikerre: az UTE 1994-es diadala óta
ez volt a negyedik elbukott finálé (1995, 1996,
2002, 2003), avagy Kovács István átlaga sajnos
5/1-re romlott. Talán ez volt az, amelyiknél egy
ideig igen közel volt a nagy siker - aztán
minden addiginál távolabbra került. Átellenben
Benedek Tibor második BL-sikerét könyvelhette
el, az elsôt még Kováccsal nyerte kilenc éve.
Azt megelôzôen amúgy tíz esztendô telt el (1984,
Vasas), azaz jövôre megint valamelyik magyar
indulónak kellene következnie az Euroligában.
2000-ben a Becsej, 2001-ben a Jug
Dubrovnik, most, 2003-ban pedig a Recco nyerte
meg hazai medencében a BL-trófeát. Csak a
2002-es esztendô lóg ki a sorból. A budapesti
Final Four. Hát - ezt sem könnyű lenyelni. |
Kiss szabaddobását simán védte Rollán (pattintva ő amúgy
is sebezhetőbb), Ferretti pedig előbb Fodort nyomta szembe,
aki ettől kezdve nem volt beszámítható, az imígyen őrizetlenül
maradt center gólja viszont számított: ezzel végképp eldőlt a
trófea sorsa (8-4). Ekkor már szerencsénk sem volt, az újabb
fórnál négy lövés sem volt elég, az utolsót a kapufa
hárította: amúgy is be kellett látni, hogy ekkortájt már
teljesen az olasz sztárgárda akarata érvényesült, a
honvédosokból kiveszett mindaz, amivel mindeddig veretlenül
meneteltek a BL-ben. Ikodinovics előnygólja, Bereczki karokba
terelt lövése (ez is fórból) egy elég érdekes tendenciáról
regélt: a második félidőben az előző napi remekléshez képest
0-5-tel zuhant össze a Domino. És ez nem csupán a Spandau és a
Recco közötti különbséget illusztrálta, hanem a magyar bajnok
két arcát is. Ebből szombaton a csúnyábbikat mutatta,
hovatovább még csúnyábban annál, mint tavaly, a budapesti
végjátékban. Avagy tényleg kiderült: egy meccsen minden
elképzelhető. Benedek amúgy arról is beszélt péntek este, hogy
egyben biztos: nem tudják nagyon megverni a Dominót. Amikor
ezt mondta, nyilván nem gondolt arra, hogy a magyar gárda
ennyire el tudja veszíteni a fonalat. Tegyük hozzá: mi
sem.
Mestermérleg Marco Baldineti:
- Végre úgy játszottunk, ahogy tudunk. Nagyon boldog
vagyok, hogy így magunkhoz tértünk a bajnoki döntő után.
Kovács István: - Két negyed borzasztóan kevés.
Nem játszottunk igazán fegyelmezetten, az emberelőnyöket
rosszul lőttük, ennek csakis vereség lehetett a vége.
|