- Milyen óráról lógsz most?
-Tesiről. Ducsai tanár úrral lehet beszélni.
- Talán mert tudja, hogy mozogsz te eleget ...
- Ő az ellen sem tiltakozik, ha a bordásfal gyönyörei helyett mondjuk történelemből próbálom utolérni magam. Pontosabban az anyagot.
- Rajzból is szoktál pótolni?
- Szoktunk. Úgy értem, a nagynéném férjével. Ő rajztanár, és év végén amikor le kell adnom néhány képet, mindig besegít. Szegény, a múltkor majdnem rosszul lett. Az egyik művére csak négyest kapott ...

A párizsi túlzás lenne

- Sokat hiányzol a Radnótiból?
- Rengeteget. Pedig nem vagyok iskolakerülő típus. Tavaly például már az elméletinek gondolt, 250 órás "álomhatárt" is túlléptem. Szerencsére az igazgatónő és a tanári kar hihetetlenül megértő. Tényleg csak hálával tartozom nekik.
- Az osztálytársaid sztárolnak?
- Ezt hogy érted?
- Hoznak neked párizsit a kisboltból?
- Az azért túlzás lenne. Ellenben a kidolgozott tételeket azonnal odaadják. Jó fejek.
- Félsz az érettségitől?
- Még nem hallottam olyanról, akit meghúztak volna. Persze, azzal tisztában vagyok, hogy egy jobb jegyért nyújtani kell valamit.
- Hova készülsz?
- Amíg be nem fejezzük a beszélgetést, maradok ...
- Javul a humorod ... Úgy értem, milyen pályára. Tűzoltó leszel, vagy katona? Netán gyors- és gépkocsirakodó? Esetleg ...
- Ne folytasd! Valószínűleg a jogi karra jelentketem majd. A szegedire.
- Elképzelem, ahogy 10-15 év múlva lecsukatsz egy másnapos úszómestert, vagy felmentetsz egy vizezett borral manipuláló kocsmárost ...
- Igen, vajból van a szívem. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy a bíróság lesz a második otthonom. Egy jogi diplomával a zsebemben sokfelé elindulhatok ... Elárulok valamit: nem is olyan régen még állatorvos akartam lenni.
- Ha rám hallgatsz, végzett jogászként nem adsz majd injekciókat senkinek sem. Hátha nincs hozzá tehetséged ...
- Biztosan nincs. Különben is, már letettem erről a dologról. Az állatorvossjelölteknek ugyanis Pesten kell okosodniuk.
- És te irtózol a fővárosi szmogtól?
- Azt még csak-csak elviselném valahogy. Magát az új környezetet viszont valószínűleg nehezen szoknám meg.
- Szóval, a nyáron ezért mondtál nemet a budapesto sztárcsapatoknak.
- Nagyrészt a suli tartott itt, Szegeden. Meg aztán hallottam arról, hogy a beilleszkedés talán épp Pesten a legnehezebb. A lényeg, hogy maradtam. Egyelőre, legalábbis ...

A jólétet ajánlották

- A szüleid is ezt tanácsolták?
- Az ő véleményüket mindig meghallgatom. Mégpedig azért, mert tudom, nekik is az a jó, ami nekem. Most nem akartak befolyásolni.
- Ha nem titok, mit ajánlottak neked a pestiek?
- Lakást, kocsit, pénzt. Tehát jólétet.
- Őszintén, egy pillanatra sem szédültél meg?
- Csak elgondolkodtam. Ahogy minden, hozzám hasonló fiatalember megtette volna ugyanezt. És az is eszembe jutott, hogy mit kért volna a helyemben egy kispados focikapus. Teszem azt az utóbbi időben meglepő dolgokat nyilatkozó, BVSC-s Vezér Ádám.
- Nocsak, haragszol a futballistákra?
- Nem. Csak számomra felfoghatatlan, hogy a nemzetközi szinttől iszonyatosan messze álló magyar fociban hogy mozoghatnak milliók és milliomosok. És egyáltalán: hogyan követelhet egy cserejátékos "nagyoknak" dukáló dolgokat?
- Javaslom, az értékkeresést hagyjuk egy másik alkalomra. Most inkább arról mesélj, hogy miért hordasz fülbevalót?
- Ez a divat. Régebben a hosszú haj ment, most meg a fülbevaló. Ezt a kis aranydelfint egyébként még Sheffieldben, az Eb alatt vettem.
- A család hamar "elfogadta"?
- Aput puhítani kellett egy kicsit ... De végül ő is megértette, hogy én sem vagyok különb a többi srácnál.
- Rajmund, normális élet a tied?
- Próbálom elhitetni magammal, hogy az. Tegnap is buliban voltam, szóval, nem csak a medence meg a póló létezik számomra. Ha kicsivel több időm lenne, az összes Merle-könyvet kiolvasnám. Meg állandóan moziban ülnék. Szeretem a jó filmeket. És persze a jó zenét. Vangelist.
- Mivel leped meg édesanyádékat Szenteste?
- Semmivel.
- Ez komoly?
- Teljesen. Már megkapták az ajándékomat. Nem tudtam volna elrejteni a lakásban ...
- Mit vettél nekik, hőlégballont?
- Nem, egy ülőgarnitúrát.

Ülőgarnitúra és "nevelgetés"

- Fogadjunk, hogy külön kasszán vagy ...
- Van egy keretenm amiből igyekszem jól gazdálkodni.
- A szüleid, gondolom, nagyon büszkék rád.
- Anyuék olykor még gyerekként kezelnek, de bizonyos szituációkban már tanácsokat is kérnek tőlem. Azt hiszem, most vagyunk az "átmeneti időszakban", tehát amikor már nem csak a szüleim és még nem is a legjobb barátaim ők. Ádám öcsémmel merőben más a helyzet. Benne megvan a hat és fél évesek minden "gazembersége", ráadásul már ő is úszik, méghozzá Lihótzky Karcsi bácsinál. Ha esetenként elevenebb a kelleténél, én is "nevelgetem" ...