Talán csak a leglelkesebbek látták itthon az olasz bajnoki döntőt. Egy itáliai tévécsatorna közvetítette a finálét, amelynek két résztvevője a Nápoly és Firenze aranykezű legényei voltak. Ma már ez is történelem. Diego Maradona kedvenc talján városa, Nápoly diadalmaskodott, a vesztett csapatban pedig ott szomorkodott a mi gyerekünk, Fodor Rajmund is. Persze aligha lehet azzal vádolni az egykori szegedi és ferencvárosi pólóst, hogy kudarcot kudarcra halmoz, hiszen Fodor úrfi tevékenyen részt vállalt a sydneyi olimpiai bajnoki győzelemben. Most pedig éppen arra készül, hogy Európa-bajnoki címet ünnepeljen.

- Mindenekelőtt azt árulja el, hogy nem akart-e hazaszerződni?

Szakvélemény

"Rajmival kapcsolatos véleményemről tán sok mindent elmond, hogy korábban hívtam a BVSC-be. Komplett játékos, akiben régóta benne volt az, ami mostanában jön ki belőle, én például már Atlantában vártam tőle ezt a teljesítményt. Iszonyú hasznos a védekezésben, mert bár elsősorban támadó, különösen a zónázás során alkalmazott mozgásokat érzi fantasztikusan. Ami plusz, hogy immáron képes átlendíteni a csapatot a holtponton elöl is. Én például az edzőbizottságban tavaly őt javasoltam az év játékosának, nem utolsósorban azért, mert már akkor remekelt, amikor Sydneyben még a veríték jellemezte az együttest, nem a muzsikaszó. S bár Rajmi inkább a vokálban szokott benne lenni, kevesebbet szólózik, ha kell, kiáll, és olyankor senki sem tudja megkülönböztetni Pavarottitól." Gerendás György olimpiai és Európa-bajnok

- Eszembe sem jutott.

- Az nem létezik, hogy éppen önt nem keresték volna itthonról.

- De engem is kerestek, méghozzá Kovács István, a Honvéd mestere. Jól is esett, meg minden, de azt mondtam Kokónak, köszönöm a lehetőséget, nekem még Olaszországban kell játszanom. Egyrészt mert tavaly aláírtam a Florentiához három évet, másrészt pedig remekül érzem magam Firenzében.

- Megértem, hogy így gondolkodik, viszont itthon fantasztikus küzdelem várható a klasszisokkal teletűzdelt Honvéd és Vasas között. Mit gondol, melyikük lehet a jobb?

- Hát ez irtó nehéz kérdés. Én is csak kapkodtam a fejem, hogyan erősít a Vasas meg a Honvéd, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindkét gárdánál időigényes program lesz beépíteni az új fiúkat. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy a riválisoknál adott a csapat gerince, úgyhogy valóban megjósolhatatlan, melyikük lesz a jobb, talán csak az edzők közötti tudáskülönbség dönthet. Már persze ha van különbség Somossy József és Kovács István között.

- Könnyen lehet, hogy a Vasassal elmélyültebben is foglalkoznia kell.

- Tudom, és már tudják a csapattársaim is Firenzében. Mondtam is mindenkinek, hogy elképesztően nehéz dolgunk lesz, ha el akarjuk hódítani a KEK-trófeát. Őszintén be kell ismernem, a Vasas annyira megerősödött, hogy papíron most már jobbnak tűnik a Florentiánál. Ettől függetlenül állunk a nagy csapat elébe, akár a döntőben, akár korábban csapunk össze az angyalföldiekkel.

- És mi a véleménye kedvenc csapatáról, a Fradiról? Lassan már nem marad klasszisjátékos a zöld-fehéreknél.

- Elkeserítő, hogy így széthullik a Ferencváros. Kétségbeejtő.

- Kiheverte már a bajnoki döntő okozta keserűséget?

- Nem volt könnyű, mi olyanok vagyunk, mint a Valencia futballcsapata. Egymás követő két évben jutottunk el a csúcs közelébe, és szenvedtünk vereséget. Ráadásul a Nápoly elleni döntő egyik meccsén olyat belevágtak a fejembe, hogy azt hittem, mentem a víz alá süllyedek. Mindegy, túléltem. Nem tudom, hallotta-e, hogy a következő idényben az olasz bajnokságot is átszervezték, tizenhat csapat indul, és az első nyolcba kerülők közül bárki bajnok lehet, annyira kiegyenlítődött a mezőny.

- Mindenki Európa-bajnoki győzelmet vár a válogatottól, és ez nem lehet könnyű teher a játékosok számára. Érzi-e ugyanazt a pezsgést és elszántságot csapattársain, mint a sydneyi olimpia előtt?

- Nem akarok itt fogadkozni, amúgy is üres szólam lenne csak ez, de azt megígérhetem a többiek nevében is, hogy az utolsó erőnkig küzdünk majd az első helyért. De hát a sportban például azért van tippmix, mert bárki nyerhet, így írásba nem adhatjuk a végső sikerünket. Ami pedig a pezsgést illeti, hát nem is tudok igazán jelzőt mondani a hangulatra és az elszántságra. Képzelje el, hogy mindenki be akar kerülni a szűkített keretbe, senki sem szeretne kimaradni. Igaz, egy olimpiai bajnok csapatban életre szóló élmény játszani.