Kétségkívül a magyar szurkolók egyik kedvence Kásás Tamás, aki talán az 1997-es sevillai Európa-bajnokság döntője után lopta be magát leginkább a rajongók szívébe. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a jugoszlávok elleni drámai csatára, amelyet végül Kásás három góljával 3-2-re nyertek meg a mieink úgy, hogy hősünk a játékidő lejárta előtt néhány másodperccel hatalmas gólt ragasztott a plávik kapujába. Azóta volt már egy újabb Európa-bajnokság, egy Világkupa, sőt egy olimpia is, ahol mindannyiszor a magyar válogatott végzett az élen, s természetesen egyik alkalommal sem hiányozhatott a vízből a Posillipo Napoliban tempózó Kásás Tamás.

- Az olimpiai győzelem mennyiben változtatta meg az életét?

- Elsősorban abban, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb ember lettem. Ha netán valami rossz történik velem, ha nem megy úgy a játék mint szeretném, akkor mindig eszembe jutnak azok a felejthetetlen pillanatok ott, a sydneyi uszodában.

- Azt tudjuk, hogy idehaza nagy kedvenc, de miként fogadták Sydney után Nápolyban?

- Mindenki elismerően szólt a teljesítményünkről, a szurkolók és a játékostársak is úgy vélekedtek, hogy a legjobb csapat szerezte meg az aranyérmet az olimpián. Érzem, hogy azóta is tisztelnek, nagyon jó a sajtónk Steinmetz-el, aki ugyancsak a Napoli játékosa.

- Most, hogy az Európa-bajnoki felkészülés a végéhez közeledik, már van összehasonlítási alapja: mennyiben más a mostani közös munka mint a tavaly nyári volt?

- A hangulat éppen olyan jó, mint az olimpia előtt volt, talán kisebb a feszültség. Számomra a legszembet?nőbb különbség, hogy mindannyiunkon érződik a magabiztosság, a sydneyi siker érezhető nyomokat hagyott bennünk, ami jó. Ez azért is fontos, mert érezhetően nagy az elvárás velünk szemben, a szurkolók nagyon várják a sikert, amiért természetesen mi mindent meg is teszünk majd a vízben.

-Ebben mérkőzésenként nyolcezer néző lesz majd a segítségükre...

- Biztosak vagyunk abban, hogy fantasztikus lesz a hangulat a Margitszigeten. Sydneyben is sokan szurkoltak nekünk, de ott többnyire az Ausztráliában élő magyarokra számíthattunk, akik azért annyira nem ismertek bennünket. Itt Budapesten viszont olyanok ülnek majd a nézőtéren, akik igazán tudják mire vagyunk képesek.

- És, mire képesek?

- Már a többiek is elmondták, hogy sok jó csapat lesz az Európa-bajnokságon, senki sem mehet biztosra. Az esélyesek között mi is ott vagyunk, s azt sem tagadom, hogy igen előkelő helyen. Egyetlen ellenfelünktől sem tartunk, de mindegyiket tiszteljük. Óriási a kihívás, nagyon szép lenne hazai medencében újabb aranyérmet szerezni.

- Ha nem nyernénk, nyilván csalódott lenne...

- Természetesen.

- A vitrinében előkészítette már a helyét az újabb éremnek?

- Az olimpiai aranyat a fő helyre tettem, amikor hazajöttem Nápolyból, első dolgom volt, hogy megnézzem. Ha a Margitszigeten is aranyérmet szerzünk, akkor annak mindenképpen ott lesz a helye a sydneyi medália mellett.

"A mai magyar válogatottban a sok tehetség között a legtehetségesebb játékos. Rendkívül jót tett neki, hogy a Posillipo csapatába igazolt, ott vált igazán érett, mondhatni, komplett pólóssá, ott teljesedett ki a játéka. A lábtempója kimagasló, a lövése úgyszintén, ráadásul minden helyütt képes a jó teljesítményre. Egyre többször t?nik fel centerben és állóbekk pozícióban is - általában eredményes játékkal. Elméletileg is nagyon sokat tud a vízilabdáról, igazi vezéregyéniség."