|
| ||||
|
Kásás Tamás az első a világon, aki az összes nagy nemzetközi versenyen eljutott a döntőig
Aki csendben történelmet írt -------------------------------------------------------------------------------- forrás: CSG, Nemzeti Sport 2003.03.04 -------------------------------------------------------------------------------- Ellentétben a múltjukat tökéletesen dokumentáló sportágakkal - ebben különösen az amerikaiak profik -, a vízilabdában eléggé elhanyagolták eddig a mérföldköveket. Az eredményeket ismerjük, ám hiányzik a statisztikai összehasonlítás; teniszben tudjuk, kik érték el a Grand Slamet, pólóban viszont talán a magyar héroszok tetteivel sem vagyunk igazán tisztában. Visszhangtalan maradt például, hogy Kásás Tamás szombat este új fejezetet írt a sportág történelmében.
- Magánszorgalomból jöttünk le Steinmetz Barnával a tornaterembe. Muszáj edzenem, két hónapig betegeskedtem, lement rólam három kiló. - Más ennek örül. - Rólam ennyi izom hiányzik, úgyhogy én nem annyira. Bár tény, szombaton már elég jól éreztem magam a vízben. - Ez a rekord mennyit nyom a latban? - Nálam elsősorban az arany számít. Persze, tudom, nem kis dolog ily sokszor eljutni a döntőkig, amihez szerencse is kellett, no meg a csapattársak, hiszen ez nem kizárólag az én érdemem. Szóval, örülök, de nem hagy bennem különösen mély nyomot. Az olimpiát követően is csak néhány nap jut a hátradőlésre: amikor legközelebb beugrasz a vízbe, már nem számít a sydneyi siker. Az persze maradandó volna, ha az összes sorozatban győznék legalább egyszer. Már csak a KEK és a világbajnokság hiányzik, azaz az idén teljessé válhat a kollekció. - Többen a világ legjobbjának tartják: mekkora felelősség ezzel a tudattal játszani? Hány hullámvölgy fér bele egy olyan játékosnál, akinek mindig varázsolnia kellene?
- Ha csak az utolsó három nyarat veszem ... - Ennek ellenére ott tartunk, hogy csupán két arany hiányzik ... A válogatottban akadtak gyengébb időszakok, szerintem Sydney után törvényszerű volt, hogy kicsit mindannyian kiengedtünk. Belgrádban viszont megmutattuk, nincs igazuk azoknak, akik úgy vélték, vége a magyarok korszakának: majdnem sikerült azt igazolni, hogy még mindig mi vagyunk a legerősebbek. - Van garancia arra, hogy az idén minden flottul megy majd? - Nincs, ám én mindent meg fogok tenni, hogy megint átélhessük az 1999-es szezon szépségeit. Sokan mondják, ha nekem nem megy jól, a társaknak sem szokott; nem tudom, ez így van-e, az viszont biztos, én érzem magam a leggyalázatosabban akkor, amikor nem tudom azt hozni, amire képes vagyok. Most viszont tele vagyok önbizalommal, s remélem, hogy nem jön ki rajtam semmiféle fáradtság a nyáron. Ha az embernek vannak még elérhető céljai, akkor összekapja magát, márpedig én nem érzem magam kevésbé lelkesnek, mint Sydney előtt. A világbajnokság nagy motiváló erő, és már rendkívüli módon várom Athént. Nemrég épp arról beszéltünk Benedek Tibivel, hogy válogatott szinten régen győztünk, s erős hiányérzetünk van. - Ha már Benedeket említette - ön nem gondolkodott el a hazatérésen? - A Posillipónál rengeteg szeretetet, megértést, támogatást kaptam a nehezebb hetekben, az elnök naponta telefonált, meghívott vacsorázni - ilyet soha nem tett játékossal, még olasszal sem -, rendkívül nehéz lenne itthagyni Nápolyt. Ennek ellenére nagyon izgat, hogy megint otthon játsszak. Egy jól sikerült olimpia után különösen. Elvégre a magyar bajnoki cím is hiányzik a listáról. |
| ||
|
||
Kásás Tamás |
||
|