Mint mondja, Sydney óta teljesen megváltozott az élete. Bárhová megy megismerik, összesúgnak mögötte, kedvesen megszólítják, kezet szorítanak vele, vagy éppen ráparancsolnak, hogy ezt az Európa-bajnokságot igenis meg kell nyerniük. A hirtelen jött népszer?séget annak ellenére élvezi, hogy ennek is megvannak az árnyoldalai, volt egy-két olyan eset, amit szívesen elkerült volna. De nincs mit tenni, ez is hozzátartozik annak az életéhez, aki Sydneyben, az olimpiát nyert csapatban az egyik legjobb, legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtva lett az ország egyik kedvence. Kiss Gergely erre érezhetően és persze joggal büszke.

Szakvélemény

"Hogy hátulról kezdjem: Gergő az olimpián fantasztikus teljesítményt nyújtott, fontos mérkőzéseken nagyon fontos gólokat lőtt, és ami még nagyon lényeges, remek passzokat adott. Egy pólós akkor válik teljessé, ha nem csak a góllövéshez ért, de a játék más elemeit is remekül csinálja. Gergő épp ezért a világ legjobb balkezesei között van, nem utolsósorban egészen fantasztikus lövőerejének hála. Amúgy mindig azzal szoktam húzni, örülök, hogy nem ment össze a hátad - merthogy ekkora hátat én még sohasem láttam. Épp ezért, ha kell, be tud menni centerbe is, elvégre ekkora felsőtest mellett az ellenfél nemigen tud hozzáférni a labdához. Mint minden játékos, ő is javulhat még, elsősorban a mozgó ember elleni védekezésben, ám még egyszer hangsúlyozom, már most is az egyik legjobb a csapatban." Kásás Zoltán, világ- és Európa-bajnok

- Különösen az a nagyon jóleső érzés, amikor gyerekek jönnek oda hozzám beszélgetni, vagy csak egy aláírást kérni - mondta az olimpiai bajnok pólós. - Tudom, hogy számukra ez mennyire fontos, éppen úgy, mint nekem volt gyerekkoromban. Emlékszem, a szöuli olimpia után én is ott voltam azok között, akik fogadták a játékokról érkezőket, azt a fantasztikus hangulatot nehéz is lenne elfelejteni. Na és a szülők. Az ő érdeklődésük is rendkívül megható, a gyerekük miatt ők is nagyon tudják értékelni azt a teljesítményt, amit nyújtottunk. Az érdeklődés egyébként most, hogy közeleg az Európa-bajnokság, érezhetően nő.

- És nyilván érezni az aranyérem iránti vágyat.

- Egyértelm?en. Nagy a várakozás a csapattal szemben, ami szerintem csak akkor lenne zavaró, ha nem bíznánk magunkban. Szerencsére erről szó sincs, hiszünk abban, hogy nyerhetünk, ami persze nem egyenlő azzal, hogy nyerünk is. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy lesz még néhány jó csapat a mezőnyben.

- Hány százalék esélyt lát a magyar válogatott sikerére?

- Ha a szerintem négy-öt esélyes csapat között elosztom a százszázalékot, akkor is ötven-hatvan százalék a mienk, a maradék a többieké. Éppen most beszélgettünk a srácokkal, úgy látjuk, hogy az olaszok és a horvátok talán nem olyan jók, mint korábban, a jugoszlávokra viszont vigyázni kell. Ha volna egy olyan kérdőív, hogy kit tartunk a legveszélyesebb ellenfélnek, biztos vagyok abban, hogy mindannyian őket írnánk be.

- Mennyiben más a mostani felkészülés, mint egy éve, Sydney előtti volt?

- Akkor három hónapos edzőtábor volt, most sokkal rövidebb. Ráadásul itthon vagyunk, mindennap hazamegyünk a családhoz, ami lehet jó, de lehet rossz is. A napi stressztől így nem vagyunk annyira elszigetelve mint például az olaszok, akik távol az otthonuktól, Spanyolországban készülnek az Európa-bajnokságra.

- Nekik viszont az idegen pályával kell majd megküzdeniük...

- Így igaz. Számunkra sokat jelent majd, hogy itthon lesz a viadal, hogy a mérkőzésenkénti nyolcezer néző többsége nekünk szurkol majd. Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer egy hazai rendezés? olimpián játszhassak. Erre az én pályafutásom alatt már nem lesz lehetőségem, az Európa-bajnokság viszont realitás, és ez fantasztikus élmény lesz.

- Néhány napja nagy szenzációt keltett a Honvéd-Westel bejelentése, a bajnokcsapat négy klasszist, köztük önt is szerződtette, azaz az új idényben már klubszinten is itthon játszik.