"A magyarázat egyszerű, két éve a Japánban rendezett világbajnokság után úgy éreztem, hogy elfáradtam, és ezért pihenésre van szükségem, meg aztán jöjjenek a fiatalok, ezért lemondtam a válogatottságot" - kezdte Kósz Zoltán.

- Mit szólt a fiúk játékához a szlovéniai Eb-n?
- Több egyforma képességű csapat küzdött a dobogós helyezésekért, közülük bárki lehetett a befutó. Az is tudni való volt, hogy egy-két válogatott csupán felkészülési állomásnak tekinti az Eb-t, hiszen a közelgő világbajnokság és a Világliga fontosabb, mert azok kvalifikálnak a jövő évi athéni olimpiára. Bár én mindig azt mondom, hogy egy magyar válogatott nem tekintheti csupán felkészülésnek egyik világversenyt sem, minimum érmet kell szerezni, ezúttal bronz sikerült. A szakmai elemzésre azonban nem szívesen vállalkoznék.

- Nem hiányoznak a társak?
- A társak, a barátok mindig hiányoznak, hiszen én nem miattuk mondtam le a válogatottságot. Akkor úgy éreztem, hogy kell egy kis kikapcsolódás, nehezen viselem már a hosszú edzőtáborokat, meg a család is vár otthon, két kisgyermek boldog apukája vagyok, nem akarok már olyan sokat távol lenni szeretteimtől. Bár most van bennem olyan gondolat, ha szüksége lesz rám a csapatnak, és hív Kemény Dénes szövetségi kapitány, akkor elképzelhető, hogy visszatérek a válogatottba.

- Klubcsapata, az "örök második" Vasas alaposan megerősödött. Sikerül-e végre megszerezniük a hőn áhított aranyérmet?
- Reméljük! Azon leszünk, hogy minél jobban szerepeljünk, új edzőnk lesz, Kásás Zoltán, aki nem ismeretlen számomra, hiszen egykoron az ő szövetségi kapitánykodása idején kerültem be a válogatottba. Mellette érkezett Kásás Tamás és Steinmetz Barna. Velük még ütőképesebbek leszünk, és megpróbáljuk végre a bajnoki döntőben is legyőzni a Domino-Honvéd csapatát.

- Szinte mindent elért kapusként, hiszen olimpiai bajnoknak és kétszeres Európa-bajnoknak mondhatja magát. De arról keveset tudunk, hogyan kezdődött pályafutása.
- Én eredetileg is Vasas-nevelés vagyok. Tizenegy éves koromban mezőnyjátékosként kezdtem, ám nem voltam túl gyors, és elég fakezűnek bizonyultam, ezért próbálkoztam a kapuban. Mivel későn érő típus vagyok, sokáig ott sem figyeltek fel rám. Már utolsó éves junior voltam, amikor kivittek a korosztályos Eb-re, ahol végül is a harmadik helyet szereztük meg. A válogatottba egy szerencse folytán 1986-ban hívtak meg először, mert rajtam kívül az összes kapusnak valami gondja-baja volt, így Moszkvában a szovjetek ellen debütáltam. Azóta persze több mint 220 alkalommal szerepeltem a legjobbak között, sok felejthetetlen siker részese lehettem.

- Közülük melyik volt a legnagyobb?
- Természetesen a sydneyi olimpia, melyen 24 év után nyertünk újra aranyérmet vízilabdában. Azt gondolom, akkor nagyon jól ment a védés.

- Pedig az elődöntőben lecserélték, Szécsi Zoli védett...
- A jugók elleni meccsen valóban lecserélt a kapitány, ennek több oka is volt. Az, hogy a fináléban visszakerültem kezdők közé, az rajtam is múlott, hiszen rám bízták a döntést, hogy vállalom-e a védést. Szerencsére sem én, sem társaim nem okoztak csalódást a fináléban.

- Ön szerint ki a világ legjobb kapusa?
- Többen vannak, a spanyol Jesus Rollan, az olasz Angelini Attolico és a mi Szécsi Zolink, aki ráadásul még fiatal is, és istenadta tehetség.

- És Kósz Zoli?
- Ezt döntsék el önök!