Kollégám mesélte, ha tehetné, beszerelne egy magnót abba az autóba, amely Molnár Tamással és Biros Péterrel a fedélzetén száguld Óbecse irányába. Nevezett két úr ugyanis arról híres, hogy ha csak teheti, zrikálja egymást. A "Papesz" becenévre hallgató center szegedi lakásában például előszeretettel mutogatja az éremgyűjtésbe csak nemrég belefogó társának az eddigi trófeáit, mire a többiek által csak "Fácánnak" szólított pólós erre rendre úgy felel, ő nem szennyezi be magát holmi ezüstökkel, bronzokkal, tudniillik csak az aranyra ment rá, lásd a firenzei Európa-bajnokságról, illetve a sydneyi Világkupáról és olimpiáról hozott medáliákat...

Szóval, jól el vannak ők ketten, kész szerencse, hogy a jövőben is együtt játszhatnak a Kőér utcában - hiszen Molnár mellett Kiss Gergelyt és Biros Pétert is hazacsábította a bajnokcsapat.

- Sokat tipródott azon, hogy Budapestre költözzön-e?

- Nem volt időm ezen rágódni, egy vasárnap este felhívott Kovács István, a Domino edzője, és másnap meg is állapodtunk - vág bele Molnár. Kokó akkor egy aduval is előrukkolt, elárulta, hogy Gergő is rábólintott a megkeresésükre, én pedig gondoltam, ezek után csak jó csapatot hoznak össze, így hát igent mondtam.

- Meglepődött, hogy ilyen remek ajánlattal bombázták a BHSE vezetői?

- Azzal tisztában voltam, hogy jól állnak a dolgok a Kőér utcában. Én elmondtam, mit kérek, erre ők egy perc múlva közölték, rendben van. Örülök, hogy van Magyarországon olyan együttes, amely a szponzorai révén nyugodt hátteret tudhat maga mögött.

- Talán még a Vasas mondhatja ezt el magáról, ezért is érdekelne: nem fél attól, hogy egy "kétcsapatos" bajnokságba tért haza?

- Sajnos csak az olaszok büszkélkedhetnek azzal, hogy hat-hét, egyenlő erőt képviselő gárda küzd az érmekért. Jellemző, hogy amikor Horvátországban, a Dubrovnikban játszottam, akkor mindössze három gárdáról, legutóbb, Jugoszláviában pedig kizárólag a Becsejről szólt a történet. Felettébb valószínű, hogy a Vasassal leszünk nagy harcban az elsőségért, de én azt vallom, a tehetséges fiatalok jóvoltából a magyar középmezőny erősebb, mint a jugoszláv, illetve a horvát, azaz a kisebb csapatok ellen is alaposan meg kell majd küzdenünk a pontokért.

- Valaki úgy jellemezte Molnár Tamást: jéghideg profi. Az illető jó emberismerő?

- Nézze, én csak a munkában hiszek: legyen szó tornatermi vagy vízi foglalkozásról, igyekszem a maximumot kihozni magamból. Arról nem beszélve, hogy egy center az edzésen sem alibizhet, hiszen ha nem úgy csinálok valamit, ahogy azt kellene, egyfelől máris jön a noszogatás a partról, másrészt nemcsak magammal, hanem a többiekkel is kiszúrok.

- Azt is mondják önről, hogy ütésálló.

- A pofont így is, úgy is megkapom, ez ellen nincs mit tenni. Illetve az a megoldás, hogy visszadom...

- Ahogy elnézem a meccseket, azért ez mégiscsak borzasztó lehet.

- Megsúgom, egyszer-egyszer szimulálok, anélkül nem lehetne megélni a vízben. El kell játszani, el kell hitetni a bírókkal, hogy csípnek, rúgnak, harapnak a gonosz ellenfelek. Néha az az érzésem, mintha egy színházban vízilabdáznék.

- Ami azt illeti, az elmúlt két-három évben rendre remek előadásokkal rukkolnak elő. Alig várjuk már a margitszigeti "darabot".

- Látja, mi, játékosok meg alig beszélünk róla.

- Ezt nem mondja komolyan!

- Dehogynem. Higgye el, kizárólag az előttünk álló feladatra koncentrálunk, most például arra, hogy mi lesz a péntek délelőtti edzésen. Utána meg arra, hogy mi lesz az ebéd... Aztán lassan elérünk a nyitónaphoz, s akkor reggel az jár majd a fejünkben, hogy mi lesz a románok ellen. Szóval, haladjunk csak szépen, lépésről lépésre.

- Ez egyszer ugorjunk egy nagyot: mi lesz június huszonnegyedikén?

- Az Eb-döntő. Természetesen azt szeretnénk, hogy a finálé egyik résztvevője a magyar válogatott legyen, csodálatos lenne itthon, a fantasztikus szurkolótábor előtt ünnepelni.

- Vagyis nyerünk?

- Ne feledje, ha az utolsó három meccs közül bármelyiket elbukjuk, márpedig ez bárkivel, így még az olimpiai bajnokkal is megeshet, akkor lemaradunk az elsőségről. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem lehet mindig nyerni, de... mi nyerni szeretnénk, és nyerni is fogunk!

Szakvélemény

Nézetem szerint ma nemhogy Magyarországon, de a világon sem találni nála jobbat centerposzton. Képzettsége mellett elsősorban a vízbeni viselkedése teszi azzá: Tamásban megvan a jó értelemben vett csibészség, az a fajta keménység, amely ugyan nem eredményez verekedést, de már súrolja annak határát. Enélkül nem lehet érvényesülni ott, ahol ő játszik. Ráadásul van annyira vagány, hogy ha a bekk keménykedik vele, nem a bírónak beszél ki, hanem a gól után az ellenfelét kezdi bosszantani mutogatással, dumával, ami teljes mértékben benne van a vízilabdában. Az is szimpatikus benne, hogy végzett jogász, azaz az élet más területén is sikeres. Az olimpia után tett jótékony felajánlásából is látszik, igazi profi, aki tudja, sokat kapott a sportágtól, amiből illik valamit visszaadni, egyszersmind a jó értelemben vett publicityt is kivívta magának, ez szintén hozzá tartozik a jelenkorhoz. De ha visszafelé tekintek, bízvást mondhatom, ő mindig megállta volna a helyét a magyar vízilabdában.