Épp két hete, hogy rútul kiütötték, s többek között ennek folyományaként emésztgetjük egy hete - ki több, ki kevesebb sikerrel -, hogy férfiválogatottunk a harmadik helyen zárt a budapesti Európa-bajnokságon. Molnár Tamásnak amúgy kijutott a jóból: az Eb-t megelőző pozsonyi tornán kapott egy akkora ütést a bordájára szerb barátaitól, hogy közvetlenül a margitszigeti megaviadal előtt ki kellett hagynia több tréninget, aztán következett az ominózus csapássorozat (ismét a jugók jóvoltából), ami után emlékezetkieséssel párosuló agyrázkódást szenvedett, majd ugyan kezdett magához térni, az elmúlt héten egy tüszős mandulagyulladás gy?rte maga alá. Azt az embert, akit eddigi pályafutása alatt szinte senkinek sem sikerült maga alá gyűrnie. Sőt, az ideit megelőző két esztendőben szinte le sem jött a csúcsról. 1999: LEN-kupa-győzelem az UTE-vel, Európa-bajnoki cím és Világkupa-elsőség a válogatottal. 2000: horvát bajnoki cím és LEN-kupa-siker a Jug Dubrovnikkal, olimpiai aranyérem és Európai Nemzetek Ligája-diadal a válogatottal. Azt pedig az értők is elismerik: nem véletlen, hogy a Molnárral felálló gárdák kivétel nélkül az élen végeztek.

Ehhez képest 2001 eddig nem hozott túl zamatos termést: a Becsejjel elért jugoszláv bajnoki cím értéke nemzetközi összevetésben annyit kóstál, mint a dinár a valutapiacon, ugyanakkor a BL-ben csupán negyedik helyen zárt az óbecsei egylet, a válogatottról pedig ejtettünk szót. Mindezek fényében talán arról is érdemes, miképp éli meg a történéseket a magyar együttes játékának alappillérét jelentő center - nem egészen három héttel a világbajnokság rajtja előtt.

- Mit vétett a Jóisten ellen, hogy az utóbbi három hétben ennyi bajt zúdított a nyakába?

- Nem tudom. Talán csak arról van szó, hogy az élet nem egy egyenes vonal, akadnak hullámhegyek és hullámvölgyek. Én most egy ilyennek vagyok az alján, de remélem, elindulok, elindulunk felfelé. Az meg szinte törvényszerű, hogy a korábbi hullámhegy után ez is bekövetkezett.

- Ami a kálvária kétharmadát jelentő ütéseket illeti, fogalmazhatunk úgy is, hogy nem túl bekkbarát játékstílusa miatt érte utol a végzete? Hogy addig járt a korsó a kútra, amíg el nem törött?

- Lehet, hogy ez is benne van. Nem lepett meg, hogy ütöttek, s nem is foglalkozom vele különösebben.

- Ennyivel túl lehet lendülni az egészen?

- Nem tagadom, a mérkőzés sokszor eszembe jut, sőt bevallom, álmodom is a jugókkal, nem is egyszer. Két napja is megesett, hogy baráti és ellenséges szituációkban "voltam velük" az éjszaka, hol verekedtünk, hol vízilabdáztunk.

- Nem tudom, az álmoskönyvek mit mondanak a szerb pólósokkal kapcsolatban, de a valódi pozsonyi és budapesti találkozásokból nyilván lesz?rhető valami tanulság.

- Meglehet az, hogy soha nem szabad félvállról venni egy meccset. Pozsonyban úgy mentünk be a vízbe, hogy előtte Varga Zsolttal megbeszéltük, iszonyúan figyeljünk, nehogy megsérüljünk, mert kemény, verekedős derbi vár ránk. És akkor minden porcikámmal a mérkőzésre összpontosítottam, pörögtem, s lőttem is három gólt. Aznap este a szigeten valahogy másképp alakult. Nem tekintettem élethalálkérdésnek az egészet.

- Nem számított rá, hogy rögvest az első támadásnál kaphat egyet?

- De, arra feltétlenül, elvégre az olimpián Vujaszinovics minden egyes támadásnál odavágott egyet. Csak most elég pontosan eltalált, ezért kezdtem vérezni. Ami nem azt jelenti, hogy nem tudom megvédeni magam, de valahogy nem úgy mentem be a vízbe, mint egy héttel azelőtt, Pozsonyban. Azaz sejtettem, hogy kapok, mégis úgy indultam neki az első támadásnak, hogy na nézzük meg, mi történik. Nem készítettem fel magam százszázalékosan, ennyi. De legközelebb felveszem a keszty?t. Abban pedig hiszek, hogy erőt fogok meríteni mindabból, ami történt.

- Nem volt sokkoló mindezt megélni?

- Túl rövid idő jutott a felkészülésre, ráadásul az sem telt zavarmentesen, az edzőim, Kemény Dénes és Dubecz József is láthatták rajtam, hogy fizikálisan nem vagyok százszázalékos állapotban, ami egy centernél rengeteget számít, hiszen nem tud úgy ugrálni, ahogy kellene. Ennek ellenére az elején nem ment annyira rosszul, elég sokszor helyzetbe is kerültem, amikor jött a jugómeccs, s az az egész csapatot megfogta. Engem különösen, később nem tudtam azt hozni, amivel esetleg az egész csapatot túllendíthettem volna a holtponton.

- Holott korábban rendre be tudott dobni valamit. Korábban mindig ura volt mindannak, ami ön körül zajlott, akár a parton, akár a vízben tartózkodott. Most mintha épp ez a szilárd rend borult volna fel.

- Öt éve játszunk döntőt a világversenyeken, tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet mindig nyerni. A célunk egyértelm?en az volt, hogy itthon, a magyar közönség előtt diadalmaskodjunk, ami csodálatos lett volna. Nem ment. Mégis, bármerre járok, Budapesten és Szegeden egyaránt azt mondják ismerősök és ismeretlenek, jó volt ez így, mert bár fantasztikus fiesta lett volna, ha győzünk, de azért köszönik ezt a tíz napot.

- Jó-jó, ám ez a mandulagyulladás bizonyos tudományok ismerői szerint azt is jelentheti, hogy valami megbillent a test avagy a lélek harmóniájában.

- Számomra lelkileg nem jelentett megrázkódtatást mindaz, ami mostanáig történt. Jelen pillanatban egyvalami izgat: ennyi kihagyás után fel kell készítenem magam a világbajnokságra. Fukuokában nem lesz rajtunk akkora a teher, mert szerintem a szigeten elsősorban a tudatalattinkban roppantunk meg egy kicsit. Ez azonban a múlt, kizárólag arra kocentrálok, hogy kerülhetek formába a vébé rajtjáig. Sok idő nincs, de arra elegendő, hogy utolérjem magam, a most következő időszakban húsz-harminc percet rá fogok tenni a normál edzésidőre, aztán a bilbaói tornát követő három pihenőnapon is lemegyek az uszodába melózni.

- Azaz csak előre tekint.

- Másképp nem lehet. Azon sem siránkoztam, hogy elmentem a Jugból a Becsejbe, aztán a dubrovnikiak nyerték meg a Bajnokok Ligáját. Persze az is lehet, hogyha ottmaradok, akkor nem ők győznek. Ám még egyszer mondom, felesleges a múlttal foglalkozni.

- Legfeljebb egy párhuzam erejéig. Az eszébe jutott, hogy az előző olimpiai ciklust is úgy kezdte a válogatott, hogy a hüvelykujja a Világkupa előtti utolsó edzésen megsérült, ami miatt jóformán ön nélkül harcolta ki a bronzérmet a csapat - hogy aztán learassa szinte az összes babért?