Eddig két "komolyabb" aranyérmet nyert a felnőttválogatottal, mindkettőt Sydneyben. Az elsőt 1999-ben, a Világkupán. Akkor amolyan tesztjelleggel vitte ki Kemény Dénes, s csupán néhány pillanatot töltött a vízben a Vk két csoportmeccsén azok után, hogy az olaszok elleni már félig-meddig eldőlt oda, míg a görögök elleni már eldőlt ide. Egy évre rá nem csupán a próbálgatás végett került az olimpiai csapatba, habár megint úgy tűnt egy darabig, leginkább a padot fogja koptatni. Mígnem egyszer csak a kapitány intett: te jössz. Egy olimpiai elődöntő harmadik negyedének második percében ilyesmi még nem esett meg a vízilabda történetében: 5-6-ra állt a magyar-jugoszláv összecsapás, márpedig a cserekapust csupán akkor szokás bevetni ekkora tétért folyó derbin, ha teljesen reménytelen a helyzet, vagy ha már csak ő hiányzik a gálázás fellépői közül. Így vagy úgy, szeptember utolsó napjának délutánján a körszakállas hálóőr új fejezetet nyitott a póló históriáskönyvében, hiszen egyórányi "padozást" követően beszállt, majd kivédte a plávik szemét, csupán egy gólt kapott, s elvben az is szabálytalan volt. Később, decemberben, a porcműtétje után lábadozó Kósz Zoltánt immáron teljes műszakban helyettesítve ügydöntő szerepet vállalt az Európai Nemzetek Ligája négyes döntőjének megnyeréséből (maga Kósz volt az, aki a horvátok legyőzését követően kijelentette: "Abnormális volt, amit a Szecska művelt."). Most meg azon töri magát, hogy a továbbiakban ne lógjon ki olimpiai bajnoktársai közül: ő az egyetlen, aki még nem állt Európa-bajnoki dobogó tetején.

- Eddig úgy ismertük, mint a reáltudományok nagy barátját, aki vízben és parton egyaránt megfontolt lépéseiről híres. Ehhez képest múlt szombaton házasságot kötött a Balaton közepén. Amiben nem elsősorban a helyszínt kérdőjelezzük meg...

- Mint általában az összes kajánkodó...

- Hogy reagál a szokványos jópofáskodásokra?

- Mit lehet ezekre mondani? Semmit. Legfeljebb bután vigyorogni.

- Fordítsuk is komolyabbra a szót: hogy tért magához a kegyetlen bajnoki menetelést követően?

- Kezdek rendbejönni. Sikerült túljutnom a holtponton, relatíve hamar, elvégre nem volt olyan hosszú a pihenő, hogy a fizikai alapokat kikezdte volna.

- Ráadásul az idei esztendő annyiban is nehezebb tán, hogy most már van mit veszítenie - ellentétben az elmúlt idénnyel, amikor csak reménykedett, hogy tán önre esik a kapitány választása Sydney előtt.

- Tisztában vagyok vele, van hová visszaesni. Hogy ezentúl nem csupán az a tét, bekerülök-e, aztán üldögélek a padon, hanem adott esetben sokkal fontosabb feladatok is várhatnak rám. Ez természetesen még nagyobb motiváció, de úgy is készülök.

- A "romantika" tovatűnése okoz valamiféle extra feszültséget védés közben?

- Nem, csupán annyiban jelentkezik, hogy amikor rosszabbul megy, sokkal jobban foglalkoztat az, min kell változtatnom, mire kell jobban odafigyelnem. Aztán ha elkaptam a ritmust, még inkább koncentrálok, hogy ez megmaradjon.

- Mindazonáltal akadtak hullámvölgyei a szezonban.

- Ez természetes, november óta folyik a hajsza, az új bajnoki rendszernek köszönhetően kiesett hat könnyű meccs, helyette bejött hat nehéz, törvényszerű, hogy olykor kihagy az ember. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a rájátszásra megfelelően sikerült időzítenem a formámat, még ha másodikok lettünk is. Mint ahogy itt a válogatottban is egyre jobban összeáll a kép: kedden nagyon mélyen voltam, azóta viszont jövök felfelé. Érzem, rátaláltam a helyes útra.

- Mennyi időbe telik, amíg átáll a BVSC-ben alkalmazott védekezési taktikáról a válogatottnál játszott szisztémára?

- Kell legalább másfél hét. Azaz mostanra kezdem érezni.

- Ugyanakkor akadnak néhányan az imént említett út mentén, akik szerint a kelleténél hevesebben foglalkozik a védelem irányításával, s ez a teljesítménye rovására megy.