Varga Tamás élete legizgalmasabb, legkeményebb meccsét vívta
Kupadiadalig hergelte magát
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: Ballai Attila, Népszava 2002.04.16
--------------------------------------------------------------------------------
A vízilabda csapatsport, Somossy József, a szombat éjjel óta KEK-győztes Vasas trénere ráadásul többször hangsúlyozta, el kell érni, hogy számos klasszis játékosa mindig és mindenben a csapat érdekeinek rendelje alá magát. Ez a Mladost Zagreb elleni kupavisszavágón is így történt, de legyen is bármekkora az egység, még soha nem fordult elő, hogy a döntő gólt egy komplett csapat dobta volna. Ehhez most is egyetlen ember kellett. Varga Tamás.
Amikor a gárda olimpiai bajnoka, Vári
Attila a Csomakidzével vívott harc után kipontozódott,
és köpenyben ücsörgött a hatos rajtkövön; amikor Sydney
másik hőse, Székely Bulcsú lankadatlanul próbálkozott
váratlanabbnál váratlanabb löketekkel, de a hálóig egyik
sem jutott el; amikor Varga Zsolt a kihagyott
négyméteres, Steinmetz Ádám pedig a Percinicbe vágott
utolsó ziccer rémétől próbált szabadulni, akkor a 6-3-as
hazai győzelem és a 7-4-es idegenbeli vereség miatti
hoszszabbítás első magyar emberelőnyénél valakinek el
kellett vállalnia a lövést. Tudtuk, hogy Varga Tamás
lesz az. Természetesen ő is tudta. A horvátok is tudták.
Mégis tökéletes biztonsággal dobta a labdát a kapus feje
fölé, ahol semmiképpen sem érhette el.
Már addig is látszott, hogy ha
emberelőnybe kerülünk, a védők nagyon kilépnek rám. Így
volt ez a hosszabbításban is, de szerencsére Vindisch
Feri korábban lőtt egy gólt, ezért rá is vigyáztak.
Amikor felálltunk, és elindult elém a bekk, tett egy
oldalmozdulatot Feri felé is - eleveníti fel filmszerűen
a sorsdöntő szituációt Varga Tamás. - Reméltem, hogy ezt
Feri észreveszi, és visszaadja nekem a labdát, mert
akkor egy pillanatra szabad leszek. Ez történt, nagyon
jó ütemben jött a passz, maradt egy minutumom, amibe már
egy lóba sem fért volna bele, ezért azonnal lőni
kellett. A léc alá, a kapus feje fölé.
Sikerült.
Aztán az utolsó
akciónál sikerült más is - Varga Tamás szerelte a
Mladost támadását, és 17 másodperc múlva a partra
kászálódva már a KEK-serleget emelhette a magasba, majd
vihette egyre feljebb, a kakasülőn tomboló
Vasas-szurkolók közé. Tette ezt önkívületi állapotban,
ahogy végigpólózta a meccset. Pályafutásom
legizgalmasabb, legkeményebb mérkőzése volt - mondja. -
Mert máskor is előfordul, hogy az ember jól játszik, de
ilyen eufórikus hangulatban, ilyen csodálatos közönség
előtt nyerni... Sőt tulajdonképpen háromszor is
nyerhettünk volna. Először akkor, amikor szegény Zsolt
(Varga II. Zsolt, Varga Tamás testvére - a szerk.)
6-4-nél elkapkodta a négyméterest, másodszor akkor,
amikor a rendes játékidőben az utolsó támadásunknál Ádám
(Steinmetz Ádám) beérhette volna egy szöglettel, sőt
talán az is elég, ha az üres sarokba dobja a labdát, de
ő kapura lőtt, a kapus védett, és az ellentámadásból
Stritof gólt szerzett. Már kétszer a kezünkben éreztük a
kupát, de a díjátadás helyett hosszabbítás következett,
ettől lélekben kicsit megtörtünk. Ezért próbáltam
hergelni a csapatot is, magamat is.
A Vasasnak és Varga Tamásnak amúgy is
rutinja van már abban, hogyan kell szorult helyzetben
talpra állni, hiszen januárban a laikus számára egy-egy
vereség után úgy tűnt, ennyi sztár túl sok felé megy,
nemhogy Somossy József edző, de talán még a jó Isten se
tudná őket egy irányba terelni. Varga Tamás számára
külön kínt jelenthetett, hogy a Honvédból átigazolt
öccse, Zsolt képességeihez képest sokáig keveset
játszott, mintha kegyvesztetté vált volna. Aztán egyszer
csak - ez látványosan a Domino elleni, Kőér utcában
megnyert rangadón nyilvánult meg - minden és mindenki
összeállt, a Vasas ma már Európa egyik legegységesebb
csapata. A Vasas igazából egy kis válogatott - állítja
Varga Tamás. - Itt képtelenség állandóan
vezéregyéniségnek lenni. Nagyon jó érzés, ha két-három
mérkőzésen át én viszem a zászlót, de legalább ennyire
jó, hogy tudom, bármikor átveszi más. Amikor néha
edzésen elkaptuk a fonalat, már akkor azt mondogattam
magamban: te jó ég, mekkora erő rejlik ebben a
csapatban! De elődöntők, döntők, sorsdöntő mérkőzések,
együtt megélt nehéz pillanatok, sikerek kellettek hozzá,
hogy idáig jussunk. Az öcsém kezdetben valóban nem
játszott annyit, amennyit vártam, de nem az én dolgom
megítélni, miért nem. Egy ideig ez engem is zavart, de
jó másfél hónapja túltettem magam a dolgon, és mostanra
minden tekintetben összeértünk. Megy a passz, jön a
labda centerbe, aztán onnan ki, a mezőnybe -
természetes, hogy ehhez ennyi idő kellett. Sőt szerintem
még gyorsan is ment.
Ez
persze már csak annyiban számít: elég gyorsan ahhoz,
hogy a Vasas ne maradjon le semmiről. Márciusban
megnyerte a Magyar Kupát, áprilisban a KEK-et, májusban
harcba indul a kieséses rendszerű ob I-es playoffban.
Mondani sem kell, az újabb elsőségért. Ebben a
szakaszban már amúgy is különösen jók lesznek az
esélyei, hiszen hosszabbítás bármikor
lehetséges.
|
FONTOS
