|
|
| ||||
|
|
Hasmenést kapott a gorillák étrendjétől Megpróbálnak lazítani -------------------------------------------------------------------------------- forrás: CSG, Nemzeti Sport 2000.02.20 -------------------------------------------------------------------------------- - Tudomásom szerint Mátraházán önt jelölte ki dr. Kemény Dénes szövetségi kapitány, hogy a magyar olimpikonokat újfajta vitaminokkal ellátó cég termékeit a pólósok nevében kipróbálja.
- És? - Egy hónapig szedtem afféle kísérleti patkányként, vagy hogy finomabb kifejezést használjak, nyúlként a kivonatokat. Mit mondjak, az első hét remek volt...Hasmenéshegyeket produkáltam. - Kockázatok vagy mellékhatások? - Egyik sem. Az az igazság, hogy ezek gyümölcs- és zöldségsűrítmények, egy kapszulában öt kilónak megfelelő tápanyag van, ekkora dózisra át kell állnia a szervezetnek. Egy hét után az enyém is megszokta, hogy egy gorilla étrendjét fogyasztom, és mondhatom, egészen jól éreztem magam. Ilyenkor, télen, a vitaminszegény időszakban nyilván segítenek ezek a készítmények, de hogy konkrétan mennyire hatékonyak, azt egy hónap alatt nem lehet eldönteni. Inkább az alapozás alatt lehet rájuk szükség. - Viszont egyvalamit mutat a kapitány döntése, számít önre az olimpián. - Vagy csak el akart pusztítani, így oldva meg a keretszűkítést... Nos, nem sikerült, itt vagyok, egészségesen, harcra készen! - Azt látom... Mondja, most, hogy egy nem mindennapi esemény közeleg, nem kellene némiképp megkomolyodnia? - De, nagyon is. Érzem, hogy életem egyik legnagyobb kihívása előtt állok, ezért valóban komolyabban veszek mindent. Az edzéseken mindenre sokkal jobban figyelek, különösen azokra a dolgokra, amelyekre Dénes felhívta a figyelmemet. - Például? - A Vasassal nem az uszodában, hanem egy külön konditeremben erősítünk, ahol speciális súlyzógyakorlatokat is végzek - azt viszont talán nem sorolnám el, hogy pontosan milyeneket. - Mindannyian jobban járunk. - Mentálisan is másképp állok hozzá a felkészüléshez. Időről időre adódnak hullámvölgyek, amelyek során azt mondogatom magamnak, hogy gyerünk, mert ha ezt most nem húzod meg, akkor az később visszaüthet. Ilyenkor az olimpiára gondolok, ami átlendít a holtponton. Tudom, csinálni kell, mert a többiekkel szemben sem tehetem meg, hogy akkor és ott esetleg az én gyengeségem miatt menjen el egy meccs. - A játéka is megkomolyodik tán? Elvégre utólag visszanézve a mérkőzéseket, a firenzei Európa-bajnokságon olykor hajmeresztő megoldásokra vetemedett, amelyek ugyan nagy százalékban bejöttek, ám mi történik, ha legközelebb kifog egy rossz szériát? - Szerintem a céljaink eléréséhez kell az ilyesfajta lazaság. Anélkül nem megy. Ha meg átcsap görcsösségbe, végképp letehetünk a győzelemről. Mi éppen azért voltunk jobbak, mert magát a játékot sokra tartjuk. A többi csapat egyszerűbb, sematikusabb pólóra törekszik, még akkor is, amikor egy rögtönzéssel sokkal pozitívabb eredményt érhetne el. Természetesen egy alaprendszer nálunk is van, de mi emellett igyekszünk úgy támadni, hogy az élvezhető is legyen. - Viszont akadt két, más szempontból látványos megmozdulása ebben az idényben: egy cserés kiállítás a KSI, és egy csere nélküli az Ybl elleni összecsapáson. Egyik sem volt rangadó, ami azt az érzést keltheti az emberben, hogy bizonyos pillanatokban mintha megszűnne a póló iránti alázata. Hogy teszem azt egy Vári Attilával, aki kétszeres Európa-bajnok, már ne csinálják ezt vagy azt... - Nem érzem így. Most meséljem el a két esetet? Az elsőnél el akartam vinni a labdát, rossz volt a mozdulat, a srác fejét is eltaláltam. Múltkor meg Gyöngyösi Tojást kezdték el ütni úgy, hogy fogták hátulról, azaz sansza sem volt, hogy védekezhessen. Ilyenkor nincs, aki ezt tűrné, és ne sietne a társa segítségére. Verekedtem, ezt aláírom, meg is kaptam a büntetésemet, ennyi. De semmi több. - Egy fikarcnyi nagyképűség sincs önben? - Nem hinném. Úgy gondolom, normálisan megy a játék, persze, mindig jobban és jobban szeretnék pólózni. - Azaz nem bánta meg, hogy a firenzei zuhanyozóban nemet mondott a görögök ajánlatára? - Szó sincs róla! Most készülünk a Pescara ellen, a LEN-kupa-meccs február huszonhatodikán lesz, a születésnapomon, azaz reszkethetnek az olaszok. Mindenképpen be szeretnénk jutni a döntőbe, ahol remélhetőleg összekerülünk a dubrovnikiakkal, és megmutathatjuk Molnár Papesznek, rossz helyre igazolt, amikor a Vasas helyett a Jugot választotta. - Azért a magabiztossága a régi. Mindig is ilyen volt? - Mikor hogy. Én például még most is azt mondom, hogy előbb szeretnék kijutni az olimpiára, aztán elgondolkodni a szép eredményen. - A márványtáblára fel sem pillantott a Hajós előterében? - Azért néha oda-odanézek. De még egyszer mondom, első, hogy ott legyek Sydneyben. Kiskoromban mindig ez volt a legfőbb álmom, játszani az olimpián. A legjobbak között. - Apropó, emlékszik arra, hogy egy gyerek mikor kezdi megfogalmazni, hogy én több vagyok, mint az átlag? - Én talán akkor, amikor bekerültem a korosztályos válogatottba. De ez egy csapatsportban nem ilyen egyszerű. Ehhez kell egy jó gárda, ahol érzed, nem baj, ha ez nem megy be, és meg mered próbálni legközelebb is. Ahol úgy jönnek a passzok, hogy tudod, tőled várják a társak az akció befejezését. Mi a KSI-ben mindig úgy voltunk, hogy ugyan a felnőttbajnokságban játszottunk, ám ott is állandóan azt akartuk megmutatni, jobbak vagyunk, mint az öregebbek. - Ahogy hallgatom, vésztjóslóan higgadtnak tűnik. Aztán ez a kurtára nyírt, banktisztviselőkhöz illő haj is... - Ilyenkor télen egy idő után ráunok a folyamatos szárítgatásra - csak emiatt vágattam le. - És a híres csibészségek? - Most szünetelnek. Muszáj koncentrálni, minden másodperc számít. - Csak aztán nehogy átessenek a ló túloldalára, és kivesszék önökből minden gátlástalanság. - Attól azért ne féltsen. Teljesen sohasem fogunk megkomolyodni. |
| ||
|
||
Vári Attila |
||
|
FONTOS
