Egér '88
Azt mondják, a történelem gyakran ismétli magát. Ezúttal biztosan. Egerszegi Krisztina ugyanígy 14 évesen, abszolút ismeretlenül tört rá a világra. Igaz, az olimpia volt, és Egér nyert is, de a hasonlóság mégicsak kísérteties. Egy csöpp magyar lány, a versenyek legfiatalabb résztvevője éremmel a nyakában mosolyog. Egér Szöulban, Kovács Ági Bécsben. Egerszegi Krisztina most az osztrák fővárosban komoly felnőtt nőként, sőt, már menyassszonyként versenyzett, viselkedett, nyilatkozott, hatódott meg a dobogón. csak emlékeztetőül: nézzük, mi áll a Népsport 1988 szeptember 23-i számában. A tudósító a 100 méteres hátúszásban ezüstérmet nyert Egerszegi krisztina első nyilatkozatát vetette papírra:
Az első kérdés a sajtótájékoztatón stílszerű: - Hogyan szokott köszönni Kristin Ottonak és Cornelia Sirchnek?- fordultak Egerszegi Krisztinához, közvetlenül a 100 méteres hátúszás után. "Egérke, akinek feje alig látszott ki az asztal, illetve az azon álló virág mögül, zavarba jött:
- Helló! - vágta ki magát végül.
- Ki a példaképed? Talán Janet Evans? Hiszen ő éppen egy centivel és egy kilóval magasabb, illetve súlyosabb nálad, 165 centi, és 46 kiló. Sok köztetek a hasonlóság.
- Nem Evans - felelte határozottan.
- Hanem ki?
- Darnyi Tamás!
- Neki már van olimpiai aranya. Neked mikor lesz?
A nem túl okos kérdésre okos választ adott:
- Azt mondják én még fiatal vagyok. Még van időm.
- Mennyit úszol naponta?
- 14 km-t. Verseny előtt valamivel kevesebbet.
- Az iskola hogy megy?
- Sajnos nyolcadikban három hármasom volt. Matematikából, fizikából és kémiából. Felvettek a
Vörösmarty gimnáziumba, remélem, ott már sikeresebb leszek. Szeretnék jól tanulni.
- Az úszás és az iskola mellett mire van még időd?
- Semmire. De ha itt is, ott is meg vannak velem elégedve, akkor már minden jó."
FONTOS
