Vízből, úgy látszik, soha nem elég, mert hobbinak ott a horgászat. A második házasságában élő mesteredző felesége ­ az első nej ismert úszó, Kaczander Ágnes volt ­ már nem szakmabeli: magánvállalkozó, könyvelő. Az edző első házasságából született 20 éves fiú, Gergő László jogot tanul Miskolcon, míg húga, a 17 esztendős Patrícia most érettségizik. "A fiú jól úszik, a világranglistán benne van az ötvenben" ­ tudjuk meg, hogy a víz az ő esetében lám, lám! vérré változott. Amikor arra kérjük, készítsen vagyonmérleget, egy hatéves Mazdáról, két örökölt lakásról és egy családi háznak minősített dunafüredi nyaralóról tud beszámolni, ahová szintén vonzza a vízközel.

Már közel volt az ötvenhez, edzői pályafutása negyedszázados jubileumát ünnepelte, amikor kirukkolt Egérrel, az első igazi világklasszissal. Akkor jött volna rá valamire?
­ Tévedésben vannak. Nekem már néhány év edzősködést követően voltak olimpiai úszóim, nevezetesen Patóh Magda, Szabó Sándor és Kaczander Ágnes. Márpedig ha valakinek az olimpián döntős versenyzői vannak, az nem akárki. Ezen a szinten már minimálisak a különbségek...
­ Ön is indult olimpián ­ sajnos, nem jutva a nagydöntőbe. Játsszunk el a gondolattal: ha annak idején lett volna egy Kiss László-kaliberű edzője, lehetett volna világszám?
­ Nem tudok, és nem is akarok rá válaszolni, mert utólag sem szeretném megsérteni volt edzőimet. De ha mai tudásommal 1960-ban foglalkozhattam volna akkori magyar úszókkal, az amerikaiakat simán meg tudtuk volna verni, és edzőként a világ hetedik csodája lehettem volna.
­ Így is az egyik magyar úszópápának mondják. Mert van egy másik is: Széchy Tamás. Honnan a kettejük közötti ­ finoman szólva ­ távolságtartás?
­ Először is, én nem tartom magam úszópápának. A vele való kapcsolatban leginkább az anyagi támogatás nagyságrendi különbsége zavart engem, hogy ők mondjuk még tavaly is a kétszeresét költötték. Én pedig ezt az arányt a két team közötti eredmények alapján irreálisnak tartom.
­ Tudható-e, mi is az a "Kiss-módszer", amit ezek szerint fél áron kap az úszósport?
­ Például, ugye, egyénre szabott technikákra van szükség. Güttler mellen volt világcsúcstartó, és speciális volt a technikája. Kovács Ági ugyancsak mellúszó, de Güttlertől teljesen eltérő stílusban.
­ Voltak, vannak, akik a technikát és az edzettséget sok más mindennel ötvözik. Sosem érte olyan sugalmazás, hogy némi koksszal rásegítsen?
­ Nálunk az úszás nem volt "doppingérzékeny", ahogy egyesek igyekeznek beállítani. Mellesleg, én még emlékszem, hogy az egyetemi élettankönyv a Nerobolt kifejezetten ajánlotta a felkészüléshez. Még korábban eltiltották azokat a sportolókat, akiknek szívnagyobbodásuk volt, holott ma már a napnál világosabb, hogy aki sportol, annak nemcsak az izmai, hanem a szíve is megnő.
­ Szóval az ön tanítványai szerencsések. Eléggé hálásak ezért?
­ Egér egyszer úgy fogalmazott, hogy nagyon rendes ember vagyok, csak az uszodaszagot nem szabad megéreznem, mert akkor megbolondulok.
­ Kíváncsiak lennénk, tüneti szinten mit jelent ez?
­ Abban a pillanatban, amikor elkezdődik az edzés, a versenyzőnek teljesíteni, az edzőnek pedig teljesíttetni kell, vagyis az edző parancsol, a versenyző végrehajt. Enélkül nincs eredmény.
­ Érdekes párhuzam, hogy míg Széchy a fiúkból, ön inkább a lányokból képes klasszisokat nevelni. Mondja, mivel képes rávenni az idővel nőiesedő egykori kisleányokat, hogy diszkók és fiúk helyett inkább az ön kedvéért gályázzanak?
­ A gyerek már olyan korán beáll ebbe az életformába, hogy később sem akar változtatni rajta. Nekem a táborokban sem kellett soha elrendelnem a takarodót, tudtam, annyira fáradtak...
­ Szó esett már Széchy Tamásról. Véleménye szerint ki tanult többet a másiktól?
­ Nézzék, két műhely között addig egészséges a rivalizáció, amíg az előreviszi a sportágat. Mi a nyolcvanas években még együtt edzettük a nagy csapatot. Annyi volt a remek úszó, hogy nem lehetett nem megosztani a munkát.
­ Azt akarja mondani, hogy ön is edzette mondjuk Rózsa Norbit?
­ Hogyne. Sőt, 1991-ben, amikor már világbajnok volt, Széchy még nem is foglalkozott vele, én edzettem. Ennek ellenére nem mondtam soha: Rózsa az én úszóm. Ugyanakkor nem értettem, miért nyilatkozott Széchy Tamás nemegyszer úgy, hogy Egerszeginek ő az edzője.
­ A sikerek mellett újabban mintha szaporodnának a botrányok a medencék körül. Igaz, önnek és teamjének, úgy tűnik, mintha sikerült volna mindezeken kívül maradnia. Valamilyen kapcsolata azért mégiscsak kellett hogy legyen például a most bíróság előtt álló Zemplényi Györggyel, még ha ő a női úszókkal kevesebbet foglalkozott is...
­ Mit mondjak? Nekem mindig fáj egy kicsit, amikor a sajtó csak a botrány után szimatol. Nem hiszem, hogy a leírtaknak ne lett volna igazságmagva, de például Zemplényivel kapcsolatban mintha elfelejtkeznénk az ő szervezési képességeiről, hogy például milyen sokat jelentett, amikor az olimpia előtt kimehettünk megnézni mindent.
­ Meg azóta természetes lett, hogy van pénz az úszósportban. Apropó pénz: miképp részesedett azokból az anyagiakból, amiket a tanítványai győzelmei hoznak?
­ Általában a szponzori pénzből is ötven százalékot kaptam. Ez a szokás. De hiába nyer az olimpiai bajnok három aranyat, akkor is csak egy teljesítmény után jár az a bizonyos összeg.
­ Akkor rosszul járt, amikor új sztárjától, Kovács Ágitól ­ mint hírlik, édesanyja túlzott követelései miatt ­ a CIB Bank megvonta a támogatást?
­ Erről nem szívesen nyilatkozom, mert még reménykedem. Egyébként szerintem nem a több pénzen múlt a dolog, és Ági mamájának sem a bankkal, hanem a reklámtevékenységet végző céggel volt baja. Sajnos nálunk még összemosódik a szponzorálás a reklámmal.
­ És mit csinál, ha emiatt rossz a kedve? Kiússza magából?
­ Még hobbiból sem úszom. Csak a lábteniszre lehet rávenni.

Lindner András­ Horváth Zoltán, HVG 98/15. szám