|
| ||||
|
Csak egy Kiss-közjáték Elnöki ráhatásra visszalépett a visszavonulástól a sikeredző ------------------------------------------------------------ forrás: B.G., 1998.09.23 ------------------------------------------------------------ Szakítás vagy mosolyszünet? - tettük fel a kérdést tegnapi számunkban, s mára itt a válasz: mosolyszünet, és az is csak volt. Azaz: Kiss László, a Spartacus világhírű úszóedzője - nem mellesleg: a női válogatott szövetségi kapitánya, Egerszegi Krisztina, majd Kovács Ágnes mestere - keddre, noha hétfőn még nagyon is komolyan gondolta, megváltoztatta álláspontját, és bejelentette, hogy korábbi szándéka ellenére folytatja tréneri pályafutását. Ennél többet nem mondott a szövetség elnökségi ülésén jelenlévőknek, néhány perccel később, a rögtönzött sajtótájékoztatón azonban valamelyest "megnyílt". Igaz, arra kérte a riportereket - akiknek udvarias köszönetet mondott a megkülönböztetett érdeklődésért, egyben elnézést kért tőlük, amiért két napig kikapcsolta a telefonjait -, hogy amennyiben valóban rokonszenveznek vele, most ne a múltat, hanem a jövőt firtassák. - Kicsit magamra maradtam, nem láttam perspektívát anyagilag és olykor szakmailag sem, ezért közöltem versenyzőimmel, hogy abbahagyom - magyarázta az ötvennyolc éves Kiss, aki Az év edzője-választáson öt alkalommal végzett az élen. - Szeptember elsején volt éppen harmincöt éve, hogy elkezdtem az uszodai munkát, megfáradtam, elfásultam, nem volt előttem motiváció. A mostani tárgyalások után viszont újra biztonságot érzek; amit hallottam, abból az derül ki a számomra, hogy mind a pénzügyekben, mind a szakmai kérdésekben rendeződött a helyzet. Az említett tárgyaláson egyébként Kiss László mellett Gyárfás Tamás, a szövetség elnöke, valamint Pazár Sándor, a Spartacus ügyvezető elnöke vett részt, s hogy volt miről diskurálniuk, azt bizonyítja: az elnökségi ülés már másfél órája tartott, amikor hármasban a terembe léptek. Azért mégiscsak foglalkoztatja az embert, miről lehetett szó. Milyen okokat kellett megszüntetni és milyen motivációt kellett megteremteni ahhoz, hogy Kisst rábírják a maradásra? A trénerből harapófogóval lehet csak kihúzni a szavakat, amiből arra következtetünk: kényes a téma. Az edző nem akar beszélni róla, de akaratlanul is érezteti: ahogyan tegnap lapunkban is jeleztük, valami nincs - vagy nem volt - rendben közte és a világbajnok mellúszónő, Kovács Ágnes családja között. Arra a kérdésre, hogy Ági elutazik-e a novemberi, ausztráliai edzőtáborba - értesülésünk szerint tudniillik ez volt a konfliktus sarkalatos pontja -, Kiss annyit felelt: teljes csapattal megyünk. Persze szóba került a versenyző érdekeit (?) meglehetős vehemenciával képviselő édesanya, Kovácsné Benkei Mária szerepe is. Az edző úgy véli, ha a jövőben a mama anyagi természetű igényei és a szakmai kérdések nem keresztezikegymást, akkor nem lesz semmi gond. Kiss végül hozzátette, hogy elkeseredettségében vetődött fel benne a búcsú gondolata, nem pedig azért, mert bárkit is revolverezni akart volna. A jelen lévő klubelnök, Pazár Sándor több konkrétumot említett. Elmondta például, hogy anyagi, szakmai és érzelmi okai is voltak Kiss elhatározásának, s "ezeket mind kezelni kellett". Elismerte, az edzőt az bőszítette fel a leginkább, hogy "Kovács mama nem akarta elengedni lányát a novemberi edzőtáborozásra". - Az utóbbi időben naponta többször beszélgettem telefonon az édesanyával,Gyárfás Tamás ma háromszor tárgyalt vele; ez nem folytatható így - mondta. - Az a legnagyobb baj vele, hogy többre tartja Ági képességeit azok valóságos értékénél. Most abban maradtunk, hogy a jövőben tartózkodik mindenféle, úszással kapcsolatos véleménynyilvánítástól, s ha így lesz, semmi akadálya annak, hogy mester és tanítványa közösen, zökkenők nélkül készüljön a sydneyi olimpiára. Fölfelé görbülő szájjal rögzíthetjük tehát a tényt: ma már nincs szó szakításról. És mostantól talán kizárólag mosoly lesz, szünet nélkül... |
| ||
|
||
Kiss László |
||
|