- Hajaj..., három pontyot fogtam. Két tükröset meg egy nyurgát - kezdi Kiss László, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, a friss Európa-bajnoki aranyérmes Kovács Ágnes és Batházi István edzője.

- Hajnalban?

- Akkor a legjobb. Kevesen vannak a Duna-parton, akik lent vannak, azok pedig jobbára haverok.

- Ha nem tévedek, ebédre halat evett?

- A feleségem kirántotta az egyiket, hiányzott már a hazai íz.

- Három arany a helsinki Európa-bajnokságon, három ponty a Dunából. Nem lehet panasza.

- Nincs is. Most is azt mondom, érdemes volt elmennünk az Európa-bajnokságra. Az előzetes hangok ellenére ott voltak a legjobbak, a holland De Bruijn távolmaradásán pedig senki sem csodálkozott.

- Nyolcvannyolc óta két világverseny kivételével mindig volt aranyérmese. Elképesztő!

- Várjon csak..., igen, mindig volt Himnusz, kivéve a bonni Európa-bajnokságot, ahol Egerszegi Kriszti betegen három ezüstöt nyert, meg kilencvennégyben, a római világbajnokságon. Ott két ezüstünk meg egy bronzunk volt.

- Többes számban beszél?

- A Spartacusról beszélek.

- Ha jól emlékszem, Helsinki előtt éppen négy érmet jósolt.

- Annyit. Más kérdés, hogy bevallom, Batházi Pistivel nem kalkuláltam, pontosabban csak nagyon titkon reméltem, hogy bronzérmet nyer. Le a kalappal azok előtt, akik kint voltak az Európa-bajnokságon, hiszen a felkészülés közepén járunk, vállalták annak a lehetőségét is, hogy kikapnak. Hat versenyző volt kint, négy érmet nyertünk. Nem rossz arány.

- Jelenleg pihenő, aztán hétfőtől ismét a Margitsziget, edzés reggel, délben és este...

- És ami fontos, az Amerikában készülő Czene és Szabados kivételével az utolsó hetekben minden válogatott ott lesz a Hajósban. Ez is mutatja, egységes az edzői társadalom, egységes a csapat. A sydneyi esélyekről még korai lenne beszélni, a szeptember 3-ai elutazás előtt körvonalazódik majd, hogy kinek miyenre sikeredett a felkészülése, kitől mit várhatunk az olimpián.

- Nem fáradt még?

- Hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól a pihenés. Ráérek még, de egy biztos, nem leszek unatkozó nyugdíjas.

- Például reggelente horgászik majd...

- Például.

- Most, hogy néhány napot végre otthon is van a vidéki családi házban, gondolom, nagy a nyüzsgés.

- Egér és a férje a héten alighanem meglátogat minket. Jólesik, mert amióta áldott állapotban van, még nem járt nálunk. Aztán jön a fiam, Gergő a menyasszonyával, Erikával, és ha minden igaz, Sinka Laci, a kézilabda-szövetség főtitkára is meglátogat. Jó barátságban vagyunk.

- Evés, ivás?

- Az evéssel vigyáznom kell. Az utóbbi időben tizenkét kilót szedtem fel, sok, nagyon sok. Jó lenne leadni belőle. Meggyőződésem, hogy a cigi miatt jöttek a kilók, pontosabban azért mert hosszú idő után tavaly decemberben eldobtam az utolsó szálat, és azóta vége.

- Nehezen ment?

- Beteg voltam, otthon feküdtem az ágyban, és azt vettem észre, hogy nem kívánom a cigarettát. Egy hétig nem gyújtottam rá, és amikor a pakliért nyúltam, feltettem magamnak a kérdést: ha egy hétig nem cigiztél, nem lehetsz olyan hülye, hogy most mégis megteszed. De a kérdésre válaszolva: azért szenvedtem is, meg aztán Helsinkiben is volt egy-két olyan pillanat, amikor arra gondoltam, na, ezt nem bírom ki cigi nélül. Kibírtam, nem is kell. Cukorkázom, rágózom, és sajnos eszem.

- Mozogni kellene!

- Kellene, a horgászat viszont nem fogyaszt.

- Kivéve ha egy hetvenkilós harcsát fáraszt az ember.

- Tapasztalatból mondom: ez a veszély sajnos nem fenyeget...