Az eredményhirdetésre várva szépen összehajtogatta a piros-fehér-zöld zászlót és becsúsztatta a melegítőjének a zsebébe.

Megfésülködött és leült egy székre. Várta, hogy szólítsák.

A két kínai is megérkezett. Egyből Ágihoz léptek. Mindketten gratuláltak, láthatóan őszintén. A keletiek tehát fejet hajtottak Kovács Ági előtt, aki amúgy a finálé előtt - a mezőnyt elnézve jogosan - egyáltalán nem volt biztos a győzelmében.

- Utólag elárulhatom, a döntő előtt csupán az osztrák Jukictól nem tartottam, róla ugyanis tudtam, még nem képes kiemelkedő időre. A többiekre viszont nagyon figyelnem kellett. A két kínai mellett Caslarura, Kowalra, de még az ausztrál Jonest is veszélyesnek véltem - mondta a világbajnoknő.

Ági önfeledt boldogságának pillanatai

- Érte meglepetés a futam során?

- Rögtön az elején, ugyanis a mellettem úszó Caslaru nem kezdett erősen, biztos azt gondolta, én diktálom majd mellette az iramot. Hát eszem ágában sem volt, hiszen az edzőmmel, Turi Györggyel megbeszéltük, nem kezdek erősen, száznegyven után viszont megnyitom a hajrát.

- Akkor már érezte, hogy meglehet a világbajnoki cím?

- Az utolsó ötven méter során Caslarut és Kowalt jobban láttam, tudtam, hogy őket mindenképpen megelőzöm. Biztos voltam az éremben, de csak akkor nyugodtam meg, amikor megfordulva láttam, az én nevem mögött szerepel az egyes szám. Mondanom sem kell, fantasztikus érzés, hogy ismét világbajnok lettem, főleg, hogy tudom, többen kételkedtek bennem. Azt terjesztették, úgysem leszek világbajnok, mert túl sokat hagytam ki a sydneyi olimpia után.

- Kikre gondol?

- Mindegy, de most amúgy sem a kétkedőknek akartam bizonyítani, hanem magamnak. Csakis magamnak... Amúgy, ha az olimpia után nem hagyok ki több hónapot, ha nem szakadok ki az itthoni közegből, és nem utazom el az Egyesült Államokba, akkor most nem nyertem volna aranyérmet. Szükségem volt a feltöltődésre. Több magyar úszóval is előfordult már, hogy egy jelentős verseny után nem adott magának időt. Az ilyen eseteknek általában az a vége, hogy az illető belefásul az egészbe. Én nem akartam, ezért pihentem. Most is azt mondom, jól döntöttem.

- Sydney után nemcsak kihagyott, de edzőt is váltott. A jelek szerint parádésra sikeredett a Kovács-Turi kettős közös debütálása...

- Amikor Kiss László bejelentette, hogy nyugdíjba megy, természetes volt, hogy Turi György lesz az edzőm, hiszen amióta a Spartacusban a felnőttek között úszom, ott volt a parton. Szeretném megköszönni neki, hogy ismét világbajnok lehetek, tudom, mennyi lemondással járt a részéről az, hogy minden tekintetben rám tudjon koncentrálni, hiszen az egész egyesület úszószakosztályáért felelős. De Kiss László szövetségi kapitánynak is szeretnék köszönetet mondani, éreztem, hogy mennyire szorított nekem.

- Kívülről úgy tűnt, ilyen nyugodtan, ennyire okosan még sohasem versenyzett, másképpen fogalmazva: bebizonyította, az úszásnál is fejben dől el minden.

- Éreztem, hogy minden tekintetben felkészült vagyok, csak a szokásos drukk volt bennem. Nyugodt voltam, és biztos abban, végrehajtom azt, amit megbeszéltünk Turi Györggyel.

- Láttam az önnek írt instrukciót, mit mondjak, tökéletesen betartotta.

- Hát, igyekeztem...