Ha bárki előtt is kétséges lett volna, most meggyőződhet róla: úszósportunk büszkesége nem kislány többé, hanem szépsége tudatában lévő nő. Hogy vajon Amerika, a phoenixi Arizona State Universityn eltöltött egy év, az önálló élet adta azokat az impulzusokat, melyek hatására Ágikából Ágnes lett, nem tudni. Miként azt sem, hogy a július 25. és augusztus 4. között Berlinben esedékes 26. úszó Európa-bajnokságon hogyan fog szerepelni. Félidőben vagyunk két olimpia között, ilyenkor mindenki leereszt egy kicsit, talán Ági is. De hogy szemmel láthatóan élvezi az életet, az rá van írva.

- Érzékelted a komplett pólóválogatott bámuló tekintetét?
- Persze, de ennek nincs igazán jelentősége. Évek óta egyidőben van az aktuális világversenyünk, egyszerre edzünk, mindig akad egy-két kedves szavunk egymáshoz. Sportbarátság alakult ki közöttünk, mindegyikükkel jó viszonyban vagyok, szurkolunk egymásnak, ha éppen egy helyszínen versenyzünk, mint például az olimpián vagy a világbajnokságon.

- Szombaton lesz a huszonegyedik születésnapod, mit kívánsz a nagy napra?
- Egy hatalmas tortát! És persze egy sikeres Európa-bajnokságot.

- Túl vagy az első Egyesült Államokbeli éveden. Milyen volt? Nem bántad meg, hogy elfogadtad az ösztöndíjat?
- Még hogy megbántam?! Utólag azt kell mondanom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy kimentem. Rengeteget gyarapodtam ez alatt az egy év alatt. Tudásban, tapasztalatban, mindenben. Tulajdonképpen felnőttem, és ezt Amerikának köszönhetem.

- Jó az a benyomásom, mintha az úszás már nem foglalna el olyan központi helyet az életedben, mint korábban?
- Ezt ilyen kategorikusan nem jelenthetjük ki. Sydney után azt mondtam, hogy az olimpiáig Magyarországért úsztam, utána a magam kedvére szeretnék. Teljesebb lett az életem, más is érdekel. Például a tanulás.

Ági gőzerővel készül a berlini Eb-re

- Amikor Turi Györgyöt, az edződet kérdeztem, észrevette-e rajtad, hogy kevesebbet edzettél volna kint, mint idehaza (intenzitásban vagy mennyiségben), akkor roppant tapintatosan csak annyit mondott: határozottan javult a fordulód, és az újfajta, "nekifutásos" rajtod is valamivel jobb, mint a régi volt.
- Az alapvetően rövidpályás edzésmunka következtében valóban sokat javult a fordulóm. Amúgy pedig hidd el, hogy kint is lelkiismeretesen edzünk. Ami idehaza keményebb, az az erőfejlesztő és a tornatermi munka.

- Nem volt honvágyad?
- Volt, de amikor nagyon egyedül éreztem magam, akkor januárban kijött az édesanyám két hétre. Együtt meglátogattuk a Grand Canyont, leugrottunk a mexikói tengerpartra, a legközelebbi strand, Rocky Point három órányi autóútra van.

- Amúgy egyedül laksz?
- Nem, egy argentin úszólánnyal, aki Florenciának hívnak, közösen bérelünk egy lakást Tempében, ami Phoenix egyik szép városrésze, itt van az egyetemünk. Élnek itt magyarok, egyikükkel jó barátságban vagyok, Cseresnyés Rékának hívják. Teniszező volt, ő is a mi egyetemünkre járt a kilencvenes évek közepén, de aztán beleszeretett egy amerikai srácba, férjhez ment hozzá, és kint ragadt.

- Meglehet, rád is ez a jövő vár?
- Még ez sem kizárható.

- Addig azonban van egy-két verseny. Például a hónap végén Berlinben egy Európa-bajnokság. Mit vársz magadtól?
- Sohasem szoktam jósolni, miért most tennék kivételt? Lehet időeredményben és lehet helyezésben gondolkodni. Én három egyéni számban - 50, 100, 200 m mell - és a vegyesváltóban indulok. Ha bármelyik kritérium szerint jól úszok - akár az idő, akár a helyezés jó lesz -, akkor nem leszek szomorú.

- Egy bizonyos Emma Igelström nevű svéd hölgy a minap 1:07.27 perccel Európa-csúcsot úszott 100 mellen. Úgy értesültem, nem töltött el kitörő örömmel ez az eredmény.
- Ez nem öröm kérdése. Igelström velem egyidős, az 1995-ös ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol 100 mellen nyertem 14 évesen, éppen mögöttem végzett. És azóta semmi, 100-on például 1:09.8 volt a legjobbja. Erre most hipp-hopp javít két és fél másodpercet, huszonegy évesen. Erre mit mondjak?

- Például azt, hogy új arcok mindig bukkannak fel az úszósportban. Már amennyiben ez a hét éven át "alvó" tehetség új arcnak tekinthető.
- Van egy Mirna Jukics nevű osztrák állampolgárságú, szerb származású lány, akinek történetesen orosz az edzője. Ő még tinédzser, de rövid pályán már olyan időket úszott 200 mellen, amilyenekt és meg sem tudtam közelíteni. Rá is oda kell figyelni.

- De azt azért ugye tudod, hogy itthon mindenki aranyérmet vár tőled? Érzékeled ezt a feléd áradó bizalmat?
- Hogyne, és ez amennyire nagy terhet jelent, annyira szívet melengető érzés. Főleg, amikor az utcán vadidegenek megszólítanak. Olyankor eszembe jut, hogy bármennyire is remekül érzem magam Arizonában, azért mégis nagyon jó magyarnak lenni.