Risztovot már megismerik az utcán
------------------------------------------------------------
forrás: Ch. Gáll András, SZTÁRSport 2002.08.11
------------------------------------------------------------
Egy ország csodálta Risztov Évát a berlini úszó
Európa-bajnokságon nyert négy ezüstérméért, de ő
valahogy nem tűnt maradéktalanul boldognak. Egészen
a 400 gyors
eredményhirdetéséig.
A 200 méteres
pillangó selejtezőjében |
"Melyik kocsival jöttél? Azzal az
ezüstszínű Volkswagennel? Nem? Akkor biztos azzal a BMW-vel. Azzal
sem? Kár, mert az a kedvenc kocsim, kék színben. Persze, most még
csak álom..." Risztov Évával nem unatkozik az ember, ha
interjúkészítésre szánja magát. Itt aztán nincs színészkedés,
megjátszás, illemszabályok betartása, alakoskodás. Ha az ember
véletlenül kiizzad magából egy poént, Éva teli torokból hahotázik,
minden kérdésre kapásból mondja a "frankót", még ha az nem is éppen
az olvasóközönség elvárásainak megfelelő válasz. Legfeljebb utána
hozzáteszi: "Ezt, ugye, nem volna szerencsés megírni?" Olyan
szerelésben érkezik - tépett, magasan felsliccelt farmerszoknya,
kicsi, téglavörös top - ami eddig szokatlan volt tőle. Ha
valakinek kétségei lettek volna felőle, hogy Éva nagylánnyá serdült,
akkor itt a bizonyíték. Azért még van mellette gardedám, Csaba
bátyja személyében, aki egyszersmind a sofőri feladatokat is
ellátja, ő fuvarozta fel Mártélyról, a Tisza-parti családi
rezidenciáról a négyszeres Európa-bajnoki ezüstérmest.
- Most akkor örülsz a négy ezüstnek, vagy elégedetlen vagy?
Még most is nehéz eldönteni.
- Őszinte legyek? Nekem is...
Olyan borzasztóan közel álltam az aranyéremhez 400 gyorson!
- Na de az egyik legnagyobb élő úszónőtől, az olimpiai,
világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó Vera Klocskovától kaptál
ki, és az nem szégyen!
- Az engem nem érdekel, én folyvást
arra gondoltam, hogy nálam többet és keményebben senki sem edzhetett
erre az Európa-bajnokságra, akkor pedig hogy az ördögbe úszhat bárki
is gyorsabban?! Én ugyanis vakon hiszek a munkában, meggyőződésem,
hogy az előbb-utóbb kamatozik. S amikor nem így történeik, akkor
bizony nem jó a kedvem.
- Milyen a viszonyod Klocskovával?
- Semmilyen.
Megmondjam az igazat? Nem vagyok oda érte. Amikor a 400 gyors végén
megtudta, hogy ő győzött - mert amikor egyszerre bezuhantunk a
célba, még fogalma sem volt róla, hogy mi a végeredmény -, elkezdett
pojácáskodni, megcsókolta mindkét bicepszét, hogy ő milyen erős. Én
nem szóltam egy szót sem, de már tudom, hogy mit fogok csinálni
Barcelonában, a világbajnokságon, ha megverem őt.
- És mit?
- Nem mondom el, majd akkor meglátjátok. Na
jó, elmondom... Szóval, meg fogom csókolni a jobb kezem mutató- és
középső ujját, s utána odaérintem a homlokomhoz. Ha ő az erejével
vert meg Berlinben, akkor én az eszemmel fogom megverni őt a
világbajnokságon.
- Biztos vagy benne, hogy világbajnok leszel?
- Semmi
sem biztos, de hogy a mostani négy ezüstérem hihetetlen motivációt
adott, az biztos. Nálam többet és intenzívebben senki sem fog
edzeni, az biztos.
- Melyik ezüstérmednek örültél a legjobban?
- A 400
vegyesen elért második helynek. Talán az a 4:36 a legértékesebb idő
az összes országos csúcsom közül, Egerszegi Krisztina idejét
javítottam meg, és tulajdonképpen annyit úsztam, mint egykor az a
Petra Schneider, aki 4:36.10-zel tizenöt éven keresztül tartotta azt
a megdönthetetlennek hitt világcsúcsot. Egyébként folyamatosan
sms-kapcsolatban voltam Egérrel, a végén kaptam tőle egy üzenetet,
amely meggyőzött arról, hogy inkább boldognak kell lennem, mint
szomorúnak.
- Mi volt az?
- "Ne kenődj el, szebben csillog ez a
négy ezüst, mint egyetlen arany!"
- És hogyan fogadta a sikereidet Berlin, az
úszóvilág?
- Ahogy múltak a napok, egyre népszerűbb lettem,
a végén pedig már azt írták rólam a német lapok, és a tévében is azt
mondták, hogy én vagyok az Európa-bajnokság nagy felfedezettje.
- Remélem, nekik elhiszed, ha saját magadnak nem
is...
- Jó, jó, hagyjuk már ezt a témát. Nehogy azt hidd,
hogy tragédiaként élem meg a négy ezüstöt, de azt is hidd el, hogy a
négy közül legalább egyet meg kellett volna nyernem!
- Mi jut eszedbe a négy döntődről?
- A 400 vegyes
jött először. Hát ebben nagyon elfáradtam, az biztos. Ekkor
gondoltam arra, kizárt, hogy Klocskova többet edzett
nálam, és mégis megvert. Micsoda igazságtalanság... A 800 gyors
előtt arra gondoltam, itt van a legnagyobb esélyem az aranyra, a
legjobb idővel jutottam döntőbe, és erre jött a 29 éves Jana Henke,
javult vagy fél órát, és úgy lehajrázott, mintha motorcsónakkal ment
volna. Vannak ilyen csodák?
- Éva, kérlek, az ártatlanság vélelme Henkét is megilleti,
nehogy abba a hibába essél, mint az egész magyar sajtó és az összes
edző, hogy burkoltan arra célzol, biztosan doppingolt. Attól, hogy
valaki (kelet)német, és 29 éves, még nem biztos, hogy
kokszol.
- Na de évek óta meg sem közelítette ezt az idejét!
Na, mindegy. A 200 pillangó talán a kedvenc számom, de amikor
Jedrejczak kezdett elhúzni a hajrában, és láttam, hogy nincs
esélyem, nem is igazán hajráztam, picit tartalékoltam az erőmet a
400 gyorsra, amely 40 perccel később kezdődött.
- Biztosan a te füledbe is eljutott, hogy talán nem kellett
volna két számot vállalni a zárónapon, és akkor az egyiket biztosan
megnyerted volna. Én tudom, hogy ez ostobaság...
- De még
mekkora! Nyilván a 400 vegyest kellett volna kihagynom, mert a pille
a fő számom, na de akkor most szegényebb lennék a negyedik
ezüstérmemmel, meg életem legnagyobb versenyével! Nem beszélve
arról, hogy a 200 pillangót akkor sem tudtam volna megnyerni, ha a
fejem tetejére állok, mert a világcsúcsidő most még nincs bennem. És
annyira nem voltam fáradt, hogy ha a 800 gyorsot a 400 gyors után
rendezik, azon is elindultam volna, és megnyerem. Úgy, hogy azon a
délutánon az a harmadik döntőm!
- Még mindig a 200 pillét tartod a fő számodnak?
-
Talán már nem, inkább a 400 vegyest. Háton és mellen, valamint a
fordulóknál még vannak bőven tartalékaim. Idén 6 másodpercet
javultam, jövőre csak hármat kell, és akkor már ott vagyok Klocskova
világcsúcsánál.
- Ennél mi sem egyszerűbb.
- Ahogy azt te elképzeled!
De azért megpróbálom.
- Mi volt a legszebb ajándék, amit az Európa-bajnokság után
kaptál?
- Az, hogy a Mili kutyám - "akit" Ronaldónak is
hívok - elsőnek hozzám rohant oda, amikor az apuval és az anyuval
megérkeztünk Mártélyra. Egyéves magyar vizsla, a teljes neve
Pillangóvári Risztov Britney Milagros, és már az egész ország
ismeri, mert bent volt a Nap TV-ben.
- De látok a jobb csuklódon egy szép arany karperecet is, ami
az Eb előtt még nem volt ott...
- Azt a hódmezővásárhelyi
uszoda baráti köre ajándékozta, roppant megható volt. Amikor
hazaértünk, összegyűltünk az uszodában - ami mégiscsak a hazám - a
család helyi barátaival, és csaptunk egy bulit.
- Táncoltál is?
- Miért, azt hitted, hogy
keresztrejtvényt fejtettem?
- Ez meg sem fordult a fejemben. Berlinben ott voltál a
záróbanketten?
- Dehogy, inkább elmentem egy étterembe
rántott húst enni. Rettenetesen ki voltam éhezve rá. Amikor az
egészet betakarítottam, odajöttek a pincérek, és megcsodáltak. Azt
mondták, ők még nem találkoztak emberrel, aki ennyi rántott húst meg
tudott volna enni.
- Mész valahová nyaralni?
- Minek? Mártély a Tisza
partján van, ott lehet strandolni, mindenkit ismerek, különben is,
olyan keveset vagyok otthon. Pesten lakom az anyuval, meg kell
becsülni azt a kics időt, amit Vásárhelyen és környékén tölthetek.
Szeptember elejéig szabadságon vagyok, akkor kezdődik megint az
úszás. Nem is bánom, alig várom már, hogy eljöjjön a barcelonai
világbajnokság. Tudod, Klocskova meg a törlesztés. Nem is tudod
elképzelni, mekkora ösztönző erő...
- Az megfordult a fejedben, hogy ezért a négy ezüstéremért
pénz is jár?
- Most, hogy mondod... De komolyan, félretéve a
hülyeséget: nekem a pénz csak annyiban fontos, hogy amikor veszek
egy ruhát magamnak, akkor hihetetlenül jólesik a tudat, hogy nem
kellett a szüleimtől elkérni a rávalót. Hogy meg tudom keresni
magamnak a ruhára való pénzt. Ugyanis tudom, hogy az apu és az anyu
mennyit dolgozik értem és a bátyámért. S ha az úszásért kapok
valamit, akkor azzal a családomat tudom segíteni.
- Lassan a fél úszóválogatott Amerikában tanul. Te még csak a
harmadik osztályt kezded a Csík Ferenc gimnáziumban, de előbb-utóbb
leérettségizel. Nem akarsz te is kimenni egyetemre?
-
Számomra ez nem téma, s talán soha nem is lesz. Én itthon érzem
magam jól, Magyarországon.
- Látom rajtad ezt a dögös szoknyát, nyilván most vetted.
Valami mással meglepted még magad az Eb után?
- Naná!
Berlinben csodálatos lemezboltok vannak, találtam egy olyan,
limitált példányszámú cédét, amely tulajdonképpen egy Britney
Spears-válogatás. Na, azt megvettem, s szerintem ilyen nem sok
embernek van Magyarországon.
- Ha évek múlva visszagondolsz Berlinre, mi lesz az első, ami
eszedbe jut a városról?
- Tudod, nekem két nagy vágyam
volt az életben, az egyik az, hogy szép eredményeket érjek el
úszásban. Ez már többé-kevésbé teljesült. A másik meg az, hogy híres
legyek. És amikor hazajöttem Berlinből, akkor tapasztaltam először,
hogy már megismernek az utcán.