FONTOS


 

Risztovot már megismerik az utcán
------------------------------------------------------------
forrás: Ch. Gáll András, SZTÁRSport 2002.08.11
------------------------------------------------------------

Egy ország csodálta Risztov Évát a berlini úszó Európa-bajnokságon nyert négy ezüstérméért, de ő valahogy nem tűnt maradéktalanul boldognak. Egészen a 400 gyors eredményhirdetéséig.


A 200 méteres pillangó
selejtezőjében
"Melyik kocsival jöttél? Azzal az ezüstszínű Volkswagennel? Nem? Akkor biztos azzal a BMW-vel. Azzal sem? Kár, mert az a kedvenc kocsim, kék színben. Persze, most még csak álom..." Risztov Évával nem unatkozik az ember, ha interjúkészítésre szánja magát. Itt aztán nincs színészkedés, megjátszás, illemszabályok betartása, alakoskodás. Ha az ember véletlenül kiizzad magából egy poént, Éva teli torokból hahotázik, minden kérdésre kapásból mondja a "frankót", még ha az nem is éppen az olvasóközönség elvárásainak megfelelő válasz. Legfeljebb utána hozzáteszi: "Ezt, ugye, nem volna szerencsés megírni?" Olyan szerelésben érkezik - tépett, magasan felsliccelt farmerszoknya, kicsi, téglavörös top - ami eddig szokatlan volt tőle. Ha valakinek kétségei lettek volna felőle, hogy Éva nagylánnyá serdült, akkor itt a bizonyíték. Azért még van mellette gardedám, Csaba bátyja személyében, aki egyszersmind a sofőri feladatokat is ellátja, ő fuvarozta fel Mártélyról, a Tisza-parti családi rezidenciáról a négyszeres Európa-bajnoki ezüstérmest.

- Most akkor örülsz a négy ezüstnek, vagy elégedetlen vagy? Még most is nehéz eldönteni.
- Őszinte legyek? Nekem is... Olyan borzasztóan közel álltam az aranyéremhez 400 gyorson!

- Na de az egyik legnagyobb élő úszónőtől, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó Vera Klocskovától kaptál ki, és az nem szégyen!
- Az engem nem érdekel, én folyvást arra gondoltam, hogy nálam többet és keményebben senki sem edzhetett erre az Európa-bajnokságra, akkor pedig hogy az ördögbe úszhat bárki is gyorsabban?! Én ugyanis vakon hiszek a munkában, meggyőződésem, hogy az előbb-utóbb kamatozik. S amikor nem így történeik, akkor bizony nem jó a kedvem.

- Milyen a viszonyod Klocskovával?
- Semmilyen. Megmondjam az igazat? Nem vagyok oda érte. Amikor a 400 gyors végén megtudta, hogy ő győzött - mert amikor egyszerre bezuhantunk a célba, még fogalma sem volt róla, hogy mi a végeredmény -, elkezdett pojácáskodni, megcsókolta mindkét bicepszét, hogy ő milyen erős. Én nem szóltam egy szót sem, de már tudom, hogy mit fogok csinálni Barcelonában, a világbajnokságon, ha megverem őt.

- És mit?
- Nem mondom el, majd akkor meglátjátok. Na jó, elmondom... Szóval, meg fogom csókolni a jobb kezem mutató- és középső ujját, s utána odaérintem a homlokomhoz. Ha ő az erejével vert meg Berlinben, akkor én az eszemmel fogom megverni őt a világbajnokságon.

- Biztos vagy benne, hogy világbajnok leszel?
- Semmi sem biztos, de hogy a mostani négy ezüstérem hihetetlen motivációt adott, az biztos. Nálam többet és intenzívebben senki sem fog edzeni, az biztos.

- Melyik ezüstérmednek örültél a legjobban?
- A 400 vegyesen elért második helynek. Talán az a 4:36 a legértékesebb idő az összes országos csúcsom közül, Egerszegi Krisztina idejét javítottam meg, és tulajdonképpen annyit úsztam, mint egykor az a Petra Schneider, aki 4:36.10-zel tizenöt éven keresztül tartotta azt a megdönthetetlennek hitt világcsúcsot. Egyébként folyamatosan sms-kapcsolatban voltam Egérrel, a végén kaptam tőle egy üzenetet, amely meggyőzött arról, hogy inkább boldognak kell lennem, mint szomorúnak.

- Mi volt az?
- "Ne kenődj el, szebben csillog ez a négy ezüst, mint egyetlen arany!"

- És hogyan fogadta a sikereidet Berlin, az úszóvilág?
- Ahogy múltak a napok, egyre népszerűbb lettem, a végén pedig már azt írták rólam a német lapok, és a tévében is azt mondták, hogy én vagyok az Európa-bajnokság nagy felfedezettje.

- Remélem, nekik elhiszed, ha saját magadnak nem is...
- Jó, jó, hagyjuk már ezt a témát. Nehogy azt hidd, hogy tragédiaként élem meg a négy ezüstöt, de azt is hidd el, hogy a négy közül legalább egyet meg kellett volna nyernem!

- Mi jut eszedbe a négy döntődről?
- A 400 vegyes jött először. Hát ebben nagyon elfáradtam, az biztos. Ekkor gondoltam arra, kizárt, hogy Klocskova többet edzett nálam, és mégis megvert. Micsoda igazságtalanság... A 800 gyors előtt arra gondoltam, itt van a legnagyobb esélyem az aranyra, a legjobb idővel jutottam döntőbe, és erre jött a 29 éves Jana Henke, javult vagy fél órát, és úgy lehajrázott, mintha motorcsónakkal ment volna. Vannak ilyen csodák?

- Éva, kérlek, az ártatlanság vélelme Henkét is megilleti, nehogy abba a hibába essél, mint az egész magyar sajtó és az összes edző, hogy burkoltan arra célzol, biztosan doppingolt. Attól, hogy valaki (kelet)német, és 29 éves, még nem biztos, hogy kokszol.
- Na de évek óta meg sem közelítette ezt az idejét! Na, mindegy. A 200 pillangó talán a kedvenc számom, de amikor Jedrejczak kezdett elhúzni a hajrában, és láttam, hogy nincs esélyem, nem is igazán hajráztam, picit tartalékoltam az erőmet a 400 gyorsra, amely 40 perccel később kezdődött.

- Biztosan a te füledbe is eljutott, hogy talán nem kellett volna két számot vállalni a zárónapon, és akkor az egyiket biztosan megnyerted volna. Én tudom, hogy ez ostobaság...
- De még mekkora! Nyilván a 400 vegyest kellett volna kihagynom, mert a pille a fő számom, na de akkor most szegényebb lennék a negyedik ezüstérmemmel, meg életem legnagyobb versenyével! Nem beszélve arról, hogy a 200 pillangót akkor sem tudtam volna megnyerni, ha a fejem tetejére állok, mert a világcsúcsidő most még nincs bennem. És annyira nem voltam fáradt, hogy ha a 800 gyorsot a 400 gyors után rendezik, azon is elindultam volna, és megnyerem. Úgy, hogy azon a délutánon az a harmadik döntőm!

- Még mindig a 200 pillét tartod a fő számodnak?
- Talán már nem, inkább a 400 vegyest. Háton és mellen, valamint a fordulóknál még vannak bőven tartalékaim. Idén 6 másodpercet javultam, jövőre csak hármat kell, és akkor már ott vagyok Klocskova világcsúcsánál.

- Ennél mi sem egyszerűbb.
- Ahogy azt te elképzeled! De azért megpróbálom.

- Mi volt a legszebb ajándék, amit az Európa-bajnokság után kaptál?
- Az, hogy a Mili kutyám - "akit" Ronaldónak is hívok - elsőnek hozzám rohant oda, amikor az apuval és az anyuval megérkeztünk Mártélyra. Egyéves magyar vizsla, a teljes neve Pillangóvári Risztov Britney Milagros, és már az egész ország ismeri, mert bent volt a Nap TV-ben.

- De látok a jobb csuklódon egy szép arany karperecet is, ami az Eb előtt még nem volt ott...
- Azt a hódmezővásárhelyi uszoda baráti köre ajándékozta, roppant megható volt. Amikor hazaértünk, összegyűltünk az uszodában - ami mégiscsak a hazám - a család helyi barátaival, és csaptunk egy bulit.

- Táncoltál is?
- Miért, azt hitted, hogy keresztrejtvényt fejtettem?

- Ez meg sem fordult a fejemben. Berlinben ott voltál a záróbanketten?
- Dehogy, inkább elmentem egy étterembe rántott húst enni. Rettenetesen ki voltam éhezve rá. Amikor az egészet betakarítottam, odajöttek a pincérek, és megcsodáltak. Azt mondták, ők még nem találkoztak emberrel, aki ennyi rántott húst meg tudott volna enni.

- Mész valahová nyaralni?
- Minek? Mártély a Tisza partján van, ott lehet strandolni, mindenkit ismerek, különben is, olyan keveset vagyok otthon. Pesten lakom az anyuval, meg kell becsülni azt a kics időt, amit Vásárhelyen és környékén tölthetek. Szeptember elejéig szabadságon vagyok, akkor kezdődik megint az úszás. Nem is bánom, alig várom már, hogy eljöjjön a barcelonai világbajnokság. Tudod, Klocskova meg a törlesztés. Nem is tudod elképzelni, mekkora ösztönző erő...

- Az megfordult a fejedben, hogy ezért a négy ezüstéremért pénz is jár?
- Most, hogy mondod... De komolyan, félretéve a hülyeséget: nekem a pénz csak annyiban fontos, hogy amikor veszek egy ruhát magamnak, akkor hihetetlenül jólesik a tudat, hogy nem kellett a szüleimtől elkérni a rávalót. Hogy meg tudom keresni magamnak a ruhára való pénzt. Ugyanis tudom, hogy az apu és az anyu mennyit dolgozik értem és a bátyámért. S ha az úszásért kapok valamit, akkor azzal a családomat tudom segíteni.

- Lassan a fél úszóválogatott Amerikában tanul. Te még csak a harmadik osztályt kezded a Csík Ferenc gimnáziumban, de előbb-utóbb leérettségizel. Nem akarsz te is kimenni egyetemre?
- Számomra ez nem téma, s talán soha nem is lesz. Én itthon érzem magam jól, Magyarországon.

- Látom rajtad ezt a dögös szoknyát, nyilván most vetted. Valami mással meglepted még magad az Eb után?
- Naná! Berlinben csodálatos lemezboltok vannak, találtam egy olyan, limitált példányszámú cédét, amely tulajdonképpen egy Britney Spears-válogatás. Na, azt megvettem, s szerintem ilyen nem sok embernek van Magyarországon.

- Ha évek múlva visszagondolsz Berlinre, mi lesz az első, ami eszedbe jut a városról?
- Tudod, nekem két nagy vágyam volt az életben, az egyik az, hogy szép eredményeket érjek el úszásban. Ez már többé-kevésbé teljesült. A másik meg az, hogy híres legyek. És amikor hazajöttem Berlinből, akkor tapasztaltam először, hogy már megismernek az utcán.

Egerszegi Krisztina
Kovács Ágnes
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Risztov Éva