Széchy Tamás Zemplényiről, Darnyiról és Armstrongról
Elméletben tréner
------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2003.03.19
------------------------------------------------------------
- Árulja el, mikor volt legutóbb a Komjádi
uszodában? - Várjon csak, talán egy hónapja - mondja a 72
éves Széchy Tamás (Hargitay, Verrasztó, Wladár, Darnyi, Czene
és Rózsa egykori edzője, volt szövetségi kapitány), aki az
utóbbi években látványosan eltávolodott az uszodától.
- Netán
betegeskedik? - Nem, a hideg miatt gondoltam úgy, hogy
inkább nem megyek ki a lakásból. - Ha egy alföldi tanyán
élne, talán még megérteném, de tudtommal ötszáz méterre lakik
az uszodától. Nagykabát, sál, sapka, és akár gyalog is
megtehetné a távolságot. - Érzem, hogy valamilyen titkot
keres. - Találtam? - Ki kell ábrándítanom, nincs
titok. Nem azért nem megyek, mert sértett vagyok. Nincs okom
rá, amúgy meg jól érzem magam itthon. - Azt hallottam, a
családja miatt az utóbbi időben azért voltak nehéz napjai ...
- Több rokonom is rövid időn belül távozott az élők
sorából. A testvéreim, mások. Nem tagadom, egy kicsit
összetörtem. De már jobban érzem magam, a történtek ellenére
az egészségemmel is minden rendben van. A vérnyomásom
százharminc per nyolcvan, az orvosom azt mondja: "Tamás, bár
az enyém lenne ennyi." Cukros vagyok, de figyelek rá, tehát
ezzel sem lehet gond. - Néhány éve reggeltől estig az
uszodában volt, most viszont reggeltől estig otthon. Nem
unalmas? - Maga akkor nem ismer engem. Hogy is lehetne
unalmas? Végre van időm arra, hogy szellemi életet éljek.
Tanulmányokat készítek, tanulmányokat olvasok, szerencsére
arra is van időm, hogy az egyik kedvencemnek, a matematikának
hódoljak. Az öreg ember kevesebbet alszik, én sem vagyok
másképp. Van, hogy hajnali négykor még fent vagyok, ha
belemerülök valamilyen tanulmányba, egyszerűen nem érzem az
időt. Megesett, hogy hajnalban elkezdtem olvasni, felnéztem a
papírjaimból, látom, hogy még szürkület van kint. Gondoltam,
fél hét lehet, megyek reggelizni. Este fél hét volt ... Nagyon
egymásba tudnak mosódni a napok. De még mielőtt azt gondolná,
hogy ez az öreg ember egész nap csak az íróasztal felett
görnyed, gyorsan elmondom, végre a televíziózásra is van időm.
- Való Világ? Big Brother? - Nem nézem ezeket a
valóságmicsodákat, elkeserítően nívótlanok. Jobbára sportot
nézek, meg a híreket. Mostanában rászoktam a dagadt emberek
birkózására.
-
A szumóra gondol? - Igen, arra. És a nagy szerelem újabban
a kerékpár. A Tour de France maga a csoda. Emberfeletti
küzdelem, csodálatos taktika és mérhetetlen izgalom. Tisztelem
azokat, akik ráéreznek, nem a sprintfutamokban van a
lehetőség. A profik a hegyekben nyerik meg a Tourt, tudják
jól, abban van az idő. A többi szakaszt pedig végigutazzák.
Nem ők érnek elsőként Párizsba, de ők a legjobbak ... Itt van
például az amerikai Armstrong. Az az ember egy zseni. -
Olvasgat, tévézik, alszik, Széchy Tamás mint nyugdíjas. A
stopper, a víz, a medence egyáltalán nem hiányzik? -
Hiányzik, de egyre kevésbé. A gyakorlati munka immár
elméletivé nemesült. Az utóbbi évek összes világversenye
megvan kazettán, a minap a 2001-es fukuokai világbajnokságot
elemeztem. Olyan videóm van, amely alkalmas arra, hogy minden
tempót kikockázzak. - Az jó lehet, viszont a magyar
úszósportnak sem ártana némi gyakorlati segítség. - Azért
nehogy azt gondolja, hogy teljesen elszakadtam az uszodától.
Naponta jönnek fel hozzám edzők, versenyzők. Meghallgatom őket
és segítek. - Néhány éve kijelentette, minden vágya, hogy
a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás vegye át az edzői
stafétabotot. - Továbbra sem tettem le arról, hogy így
legyen. Darnyi és Czene Attila lenne a megoldás. Darnyi konok,
kemény, akaratos fajta, komoly tudással. Mindig írta az
edzéseredményeit, minden tréning után elemezte a
teljesítményét. Felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, ha ő is
akarja, kiváló edző lehet belőle. Darnyi a tudás és a
szorgalom, Czene a kreativitás és a reflex. Nagyon jó
megérzései vannak. Jó barátok, éppen ezért azt mondom, egymást
kiegészítve nagy dolgokra lehetnének képesek. Nekik nem kell
sokat magyarázni, tudják, miről szól ez a szakma. Szükség van
rájuk, ugyanis nagyot változott a világ. Az én időmben, főleg
a pályafutásom elején a világ úszósportja gyenge volt. Elég
volt csak a szakma, csak a munka. Manapság ugyanannyira fontos
a feltételrendszer. - A feltételrendszert a Széchy-érában
egy bizonyos Zemplényi György teremtette meg néhány évig.
Eszébe jut még néha-néha a csalásért elítélt úszómenedzser?
- Megesik, mindig sajnáltam azt az embert. A halála előtt
is többször hívott telefonon. Üldözési mániája volt.
Telefonfülkékből hívott, mert azt mondta, figyelik, követik.
Az utolsó hívása is egy kórház melletti telefonfülkéből jött.
Hogy meghalt, vagy nem halt meg, én nem tudom, mindenféle
pletykák keringenek. Ami kétségtelen: Zemplényi gonosz ember
volt, azzá tette az élete. Mindig védekezni akart, és ezért
csinált annyi rosszat. Mert ha sok rosszat csinált, volt
lehetősége a védekezésre. - Már csak azt árulja el: ki
nyeri idén a Tour de France-ot? - Ha indul, akkor
Armstrong. Ha nem, akkor nem is annyira fontos ...
|