Elérkezett a nap, amikor a magyarok végre főszereplők lehettek az Ausztráliában roppant népszerű úszásban, a fantasztikus létesítményben. Hogy így lehet az már a lelátón is látszott, egy kicsiny Magyarország költözött be az uszodába, sok-sok magyar zászló és transzparens jelezte, ma mi is ünnepelni akarunk.

Örömhozónak azt a 19 éves mellúszólányt szemelte ki a sors, akiről, Kiss László azt mondta a néhány nappal ezelőtt, hogy nem a százra, hanem a hosszabb távra, a kétszáz méterre készítette föl elsősorban ott vár tőle nagyon szép eredményt. Azt, hogy arany, hogy elsőség, nem mondta ki a mester. Sem akkor, sem pedig a döntő előtt. Nem, mert a víz "nehéz" közeg, le kell győzni. Azt is, meg a hét ellenfelet is. Sőt. Nyolcat, mert saját magát is le kell tudnia győzni annak, akinek a jó sorsa megadta, hogy olimpiai döntőt vívhat.

Este hét óra tizenegy perckor - nem tudnak tévedni rendezők, másodpercre betartják az előre megadott időbeosztást - szólították a 200 méteres női mellúszás mezőnyét, köztük a legelőkelőbb helyen, a négyes pályán Kovács Ágnest, aki azzzal érdemelte ki legelőkelőbb rajthelyet, hogy a legjobb idővel került be a döntőbe. Úgy, hogy olimpiai- és Európa-csúcsot egyaránt úszott szerdán.

Amanda Beard, Kovács Ágnes, Kristy Kowal

A bemutatás során Ágnes arcáról hihetetlen feszültség sugárzott, már amennyire látható volt az arca az úszószemüvege miatt. De, mi mást is láthattunk volna az amúgy mindig mosolygós arcon - egy oimpiai döntő előtt?

Aztán eljött a pillanat, amikor a rajtkőre szólították őket, s eljött a pillanat, amikor egyedül kellett megvívnia csatáját a vízzel, a távolsággal, az idővel - és bebizonyítani, hogy ő a legjobb...

A rajtja ezúttal sem sikerült jól. Olyannyira nem, hogy a reakcióideje (0.88 mp) a leggyengébb volt a nyolc lány között. Amikor azonban úgy 15-20 méternél felbukkantak a fejek, Ági már az élen tempózott, azzal a gyönyörű stílussal, amit már megcsodálhatott az uszoda 17 ezer nézője az elmúlt napokban. Tőle balra Csi Huj szaporázta, akárcsak szerdán a középfutamban, a hatos pályán az az amerikai lány, akitől Ági is, Kiss mester is a legjobban tartott, a világbajnoki ezüstérmes Kristy Kowal. A nyolcason, a surranón pedig a másik amerikai, Amanda Beard.

Az első fordulóhoz szinte egyszerre, egy másodpercen belül értek a lányok, a magyar másodikként érintette meg a falat, ami jó, az ideje pedig 33.31 - reménykeltő. Következett a második stáció. Ágnes mellett továbbra is ott "kapkodott" a kínai, miközben Kowal váltott az élre, ő fordult elsőként féltávnál, 43 százados előnnyel Ágival szemben. Közéjük azonban még hárman betolakodtak, így a részidő, az 1:10.64 perc csak az ötödik helyhez volt elegendő.

Lesz-e elegendő lelki és fizikai erő Ágiban?

Bírja-e a táv második felét?

Tudja-e, hogy visszaesett?

S egyáltalán, mi lesz ezen a kegyetlen második száz méteren?

Mire ezek a gondolatok végigcikáztak az agyunkon, esetleg elcsüggedhettünk volna, Kovács már meg is válaszolta a kérdéseket, s eloszlatta - részben - az aggodalmunkat. A 150 méterhez már harmadikként érkezett (ideje: 1:47.78), s egyre jobban ráúszott az élen lévőkre. Igaz, még mindig nagynak tűnt az előnyük.

Mármint nekünk, az uszoda partján ülő gyarlóknak...

Egy fekete, HUN felíratú úszósapkás lány azonban másként gondolta mindezt ott lent az égkék vízben, s olyan hajrába kezdett, amihez foghatót még nem láttak az uszoda lelátóit megtöltő nézők sem. Az utolsó húsz méterig Kowal, Csi Huj és Beard úszott az élen, bár már valóban csak centik lehettek közöttük. Aztán az utolsó tíz-tizenkét tempóban Ági erejének és energiájának minden tartalékát mozgósítva fantasztikusan hajrázott. Remekül jött ki neki az utolsó tempó, kezével nem a víz alatt, hanem felette érintette meg a falat, s amikor a célba érés után megfordult, s rápillantott a mögötte lévő eredményjelzőre, azt láthatta, hogy a neve mellet az egyes szám jelent meg, az óriási feszültség boldogságba csapott át. Ami azt jelentette, hogy lehet örülni, szabad sírni. Sőt mindent szabad, integetni a mamának, hitetlenkedve fejet rázni, hogy ilyen nincs.

S belenevetni a világba, hogy mégis van!

Mert néhány másodperc után az eredményjelzőn az állt, hogy Olimpiai bajnok: Kovács Ágnes, Magyarország!

Szeptember 21-én Magyarországon hivatalosan megérkezett az ősz.

Ezzel szemben az ausztráliai híradások arról szóltak, hogy a világnak erre a tájára beköszöntött - a tavasz.

Ami engem illet, a helyieknek hiszek, s amikor a Himnuszt hallgattuk a könnyeivel küszködő Kiss Lászlóval, azt mondtuk magunkban, nem tavasz ez hanem nyár.

Az aratás, a többéves munka gyümölcsének a begyűjtése. Örömünnep.

A 19 éves úszó, Kovács Ágnes, szeptember 21-én, este negyed nyolckor, magyar idő szerint délelőtt tíz óra után 15 perccel a sydneyi nyári olimpián az Aquatic Centerben megnyerte a 200 méteres mellúszás döntőjét, megszerezte a magyar küldöttség második aranyérmét.

Lesz-e harmadik? Czene Attila harmadik olimpiáján megszerzi-e 200 vegyesen harmadik érmét is? Baracelonában újoncként brozérmet nyert Széchy Tamás tanitványa, majd Atlantában káprázatos úszással aranyat. Ettől Attila aztán "jóllakott," nem tudta elönteni, hogy abbahagyja-e, vagy gyötrödjön tovább a medencében. Végül a folytatás mellett határozott, de nem eléggé határozottan.

Itt, Sydneyben viszont úgy folytatta, ahogy négy éve Atlantában abbahagyta, ismét az egyes pályán rajtolt a fináléban. A táv feléig úgy is úszott, a pillangó után harmadik volt, a hát után pedig a világcsúcsnál jobb idővel az élre tört. Mellen visszaesett a negyedik helyre, s a befejező gyors sem volt olyan erőteljes, mint Atlantában,így 29 századmásodperc hiányzott ahhoz, hogy harmadik olimpiai érmet is megnyerje. Közben az olasz Rosolino lehajrázta a négyszázon győztes amerikai Dolant. A rutin ezen a távon nem jelentett előnyt, mert a világbajnok holland Wouda ötödik, mig a világcsúcstartó finn Sievinen utolsó lett.

Az "öregek" közül tehát Czene szerepelt a legjobban.

A női 100 m-es gyorsúszás döntője előtt nem az volt a kérdés, hogy a holland Inge de Bruijn győz-e, az elődöntőben világcsúcsot úszó versenyzőnek csak az óra lehetett az ellenfele. Az ötös pályán rajtoló amerikai Jenny Thompson viszont már hét olimpiai aranyérmet szerzett (mindegyiket váltóban), s ezzel az ötkarikás játékok legeredményesebb női úszója. Vajon sikerül-e egyéniben is győznie? Nos, Thompson úgy látszik, csapatember, mert még a dobogóra sem fért fel.

Az ausztrálok újabb pofont kaptak az amerikaiaktól, a 100 m-en győztes Krayzelburg 200 háton is biztosan lett első honfitársa, Peirsol előtt, az ausztrál Welsh-nek csak a bronzérem jutott.

Az úszóversenyek hatodik napján végre, tizenhetedikként a magyarok is feliratkoztak az éremtáblázatra, mindjárt aranyéremmel. Előfordulhat viszont, hogy csapatunknak az első, és egyben az utolsó érme volt a csütörtöki, mert férfi úszóink formáját látva hatalmas javulás kellene ahhoz, hogy világbajnoki bronzérmes vegyesváltónk Sydneyben is felállhasson a dobogóra.

Eredmények

Férfiak

200 M HÁT

Olimpiai bajnok: LENNY KRAYZELBURG (Egyesült Államok) 1:56.76 - olimpiai csúcs, 2. Aaron Peirsol (Egyesült Államok) 1:57.35, 3. Matthew Welsh (Ausztrália) 1:57.59, 4. O. Arnarson (Izland) 1:59.00, 5. E. Merisi (Olaszország) 1:59.01, 6. R. Florea (Románia) 1:59.05, 7. R. Romero (Brazília) 1:59.27, 8. G. Kozulj (Horvátország) 1:59.38,.Bodrogi Viktort (Magyarország) kizárták

200 M VEGYES

Olimpiai bajnok: MASSIMILIANO ROSOLINO (Olaszország) 1:58.98, 2. Tom Dolan (Egyesült Államok) 1:59.77, 3. Tom Wilkens (Egyesült Államok) 2:00.87, 4. Czene Attila (Magyarország) 2:01.16, 5. M. Wouda (Hollandia) 2:01.48, 6. C. Keller (Németország) 2:02.02, 7. X. Marchand (Franciaország) 2:02.23, 8. J. Sievinen (Finnország) 2:02.49, .19. Batházi István (Magyarország) 2:03.66

Nők

100 M GYORS

Olimpiai bajnok: INGE DE BRUIJN (Hollandia) 53.83, 2. Therese Alshammar (Svédország) 54.33, 3. Dara Torres (Egyesült Államok) 54.43, J. Thompson (Egyesült Államok) 54.43, 5. M. Moravcová (Szlovákia) 54.72, 6. H. Müller (Dél-Afrika) 55.19, 7. Minamoto Sz. (Japán) 55.53, 8. Wilma van Rijn (Hollandia) 55.58, .29. Lakos Gyöngyvér (Magyarország) 57.71

200 M MELL

Olimpiai bajnok: KOVÁCS ÁGNES (Magyarország, egyesülete: Bp. Spartacus, edzője: Kiss László, nevelőedzői: Szűcs Bea, Plagányi Zsolt, Selmeczi Attila) 2:24.35, 2. Kristy Kowal (Egyesült Államok) 2:24.56, 3. Amanda Beard (Egyesült Államok) 2:25.35, 4. Csi Huj (Kína) 2:25.36, 5. O. Bakalgyina (Oroszország) 2:25.47, 6. S. Poewe (Dél-Afrika) 2:25.72, 7. Tanaka M. (Japán) 2:26.98, 8. Lo Hszüe-csüan (Kína) 2:27.33

Az eredményhirdetés után két tájékoztatóra is sor került. Egy hivatalosra, meg - még előtte - egy félhivatalosra. Mondhatjuk akár, barátira. Az előbbi során Kovács Ágnes volt a főszereplő, az utóbbinál pedig a mester, a hatvanadik életévét ebben az évben betöltött Kiss László.

Ágnes edzője a "játékoskijáróban" nézte végig az eredményhirdetést, ám előtte bőven volt időnk arra, hogy kikérdezzük őt.

- Nehéz ilyenkor bármi eredetít mondani, mert csak azok jutnak az ember ezébe, hogy menyire boldog, hogy mennyi munka érett be, meg ilyen bölcsességek - kezdte. - A gond az, hogy miközben itt kérdezgetnek engem, nekem valami nagy gombóc van a torkomban, meg nyelem a könnyeimet. Mert csoda volt, amit Ági csinált. Tényleg az... Így még nem láttam úszni, így még nem láttam küzdeni. A kivülállónak biztosan reménytelen volt a helyzet az első száz után, én meg tudtam, hogy történni fog valami. Így készültünk ugyanis, így készítettem föl őt. Tudva azt, hogy nem szabad túl erősen bekezdeni, hagyni kell hadd ússza ki magát a mezőny. Pontosan az történt, amire számítottam. Bár...

Bár.ĘEbben benne van az, amit ugyancsak elmondott Kiss László. Nevezetesen, hogy ennyire még nem kellett megszenvednie tanítványának a győzelmért, mint most. Még akkor is, ha a taktikát tökéletesen, az első méterektől az utolsókig betartotta.

- Egerszegi Krisztinával is átéltem egy ilyen izzasztó versenyt. Nyolc éve, Barcelonában, a négyszáz méteres vegyes úszás döntőjében. Nyert a kínai ellen, de ahogy mondani szokták, egyetlen milliméter sem maradt benne. De, győzött! Akkor is ez volt a lényeg, meg most is.

Állt ott előttünk a mesteredző, lehajtotta a fejét, talán éppen újraúszta a barcelonai, de lehet, hogy a mostani, a sydneyi távot.

- Akkor, nyolc esztendeje, jó tíz évet öregedtem, most, a rövidke két és fél perc alatt százat. Akkor most már jó öreg vagyok.

Közben elkezdődött az eredményhirdetés, amelyet a vegyes zónában, a versenyzőkkel készítendő interjúk színhelyére kijelölt helyen, néztünk végig. Amikor feltűnt Ágnes, s bevonult a két amerikai lánnyal a dobogó mögé, amikor a hangosanbeszélő mindenkit szép sorjában bemutatott, az edző szeme gyanúsan elkezdett csillogni...

- Ne haragudjatok, az ember így hatvan körül már egyre szentimentálisabb - magyarázta azt, ami teljesen érthető.

Amikor aztán bemondták, hogy Kovács Ágnes olimpiai bajnok, a mester elfordult a képernyőtől, nem tudta nézni azt, aminek a látványa tán őt illette volna meg a legjobban az ott állók közül. A Himnusz hangjait csak hallgatta, a szeme sarkából sandított csupán a képernyőre. Hát persze, hogy kiváncsi volt rá. Aztán, amikor látta, hogy mindenki nézi - könnyezve -, ő is vette az erőt, s végig is nézte, nem csupán hallgatta a Himnuszt.

- Látjátok, ezekért a pillanatokért érdemes csinálni.

Aztán előkerültek az emlékek, mert Ági még nem került elő. A medence partján megállította őt egy ausztrál televíziós társaság, s megtudtuk, hogy Kiss László a negyedik oimpiáján irányítja a tanítványait. Ez alatt a 12 esztendő alatt - ahogy ő mondja - öt plusz egy aranyat nyertek a tanítványai. Egerszegi Krisztina ötöt, s most Kovács a hatodikat.

Tizenkét év, hat aranyérem, nem akármilyen dicsőséglista.

Megjött a lány, megjött Ágnes, megjött az olimpiai bajnok!

Egy csapásra - ilyen az edzősors - a háttérbe szorul a mester, Ági lett a sztár!

De, tudta a kötelességét, először puszik és forró ölelés Laci bácsinak, s mert az egész előttünk játszódott le, hallani is a vallomást:

- Megcsináltam, megcsináltuk... Olyan boldog vagyok, köszönöm - mondta Ági, keze közben a nyakában lógó érmet óvta, markolta, szorongatta. Közhely, de igaz, ez most a legnagyobb kincse.

- Jól van, Ágikám, örülök nagyon, gyönyörűen úsztál - súgta vissza Kiss, aztán egymásra néztek. Mennyi mindent tudhat ez a pillantás. Ismerik a téli reggelek gyötrelmeit, a hajnali ötös keléseket, a "nagyon utálom" edzéseket, a résztávokat, a holtpontokat, a veszekedéseket, meg persze, a jót, a szépet, a sikert is. Nézték egymást néhány pillanatig, aztán - mivel ilyen még úgysem volt... - mindkettőnek teleszaladt könnyel a szeme, úgy borultak egymás nyakába.

Mi meg esetlenül, feszengve statisztáltunk az uszodai érzelemkitöréshez.

Nem is bántuk, hogy kezdődött már az igazi tájékoztató, amelyen csak Kovács jelent meg, s a harmadik helyezett Beard. Kowal úgy döntött, kihagyja, nem kiváncsi ránk. Meg valószínűleg a világra sem, ami érthető.

Innentől már szabályosan zajlik minden.

Kérdezz! Felelek!

- Látta-e az ellenfeleit, érzékelte-e, hogy a hányadik helyen fordul?

- Csak a kínaira figyeltem, ő mellettem úszott, a többiekre nem jutott időm...

- Mikor sírja ki magát úgy igazából, mert érezhető, hogy most is fojtogatják a könnyek?

- Egészen biztos, hogy valamikor még ma, amikor majd nem lát senki. Egyelőre még fel sem fogtam, mi történt velem, csak kapkodom a fejem.

- Találkozott-e már a verseny óta az édesanyjával?

- Még nem, mert nem engedték át az uszodában erre az oldalra, de remélem ezután már végre a nyakába ugorhatok. Annyi mindent köszönhetek neki...

- Biztos-e már az, hogy a jövőben Amerikában tanul majd, s ott folytatja a pályafutását?

- Igen, valószínűnek tűnik.

(A mellettünk ülő Kiss László ekkor odasúgta, hogy Ágnes Atlantába megy, ott tanul majd, s valószínüleg az lesz az edzője, aki az ottani egyetemtől búcsúzó Kowal edzéseit irányította.)

- A verseny melyik szakasza volt a legnehezebb?

- Mind a kétszáz méter renkívül nehéz, feszült volt, de talán az utolsó ötven méter, azt kellett a maximumra úsznom. Az utolsó tízen már éreztem, de csak éreztem, hogy nyertem. A versenyen az ellenfeleken túl a legnehezebb saját magad legyőzése.

- Mikor sírt legutóbb dobogón?

- Régen volt, akkor, amikor először ifjúsági Európa-bajnok lettem. Most sem tudtam visszatartani a könnyeimet.

- Hogyan alakul a további programja az idén?

- Az biztos, hogy holnap a váltóban úszom, utána itt maradok Sydneyben és szurkolok a többieknek. Aztán végre jöhet a pihenés, négy éve nem volt benne részem.

(Kiss László itt megjegyezte, hogy a pihenés rá is ráfér, a felesége nagyon várja már, hogy el menjenek üdülni. A legfontosabb azonban, hogy októberben még harapnak a halak...)

- Az aranyérem mellett, mi a mai nap legnagyobb öröme?

- Az, hogy elértem a célt.

Végszónak sem volt rossz, meg nincs is több szó, mert vége, jöhetnek a fotósok, a műsoron kívüli kérdések, a válaszok angolul és magyarul, az autogramok, meg az újabb összeborulás a mesterrel, Kiss Laci "bácsival".

Végül is, nincs ebben semmi különös.

Kovács Ágnes, az olimpiai bajnok, teszi a dolgát.

A Színes Sport, , 2000.09.22