"Nem, a sört még ne. Egyelőre csak vizet" - szólt a taktikai utasítás a tiszaújvárosi strandfürdő büféjének a medence partjáról, avagy férfiválogatottunk tagjai számára elébb a munka következett, s csak aztán a szórakozás. Eme kiruccanás a varázslatos sportkomplexumáról híres városba - amellett, hogy már hónapokkal ezelőtt leszerveztetett az uszodaigazgató, Recskó Péter által - még illeszkedett is Kemény Dénes elképzeléseibe, amelyek a csapat testi s lelki felrázását t?zte ki célul az Európa-bajnokságot követően. Egyetlen gondot csupán az jelentett, hogy a gárda több tagját valamiféle hasmars kínozta, amire ugyan a rosszmájúak megpróbálták ráfogni, hogy Székely Bulcsú péntek esti lakodalmán fogant meg a gyomrukban, ám akadnak többen is, akik már korábban összeszedték a kórt. Kásás Tamáson ugyanakkor olyannyira kifogott, hogy nem tudott eljönni a haknira, mint ahogy a tüszős mandulagyulladásának utolsó fázisában tartó Molnár Tamás sem. S szintén távol maradt az újdonsült férj, Székely is, aki "mézes napjait" tölti a hétvégén, elvégre a versenyidőszakban nászútra menni egészen esélytelen vállalkozás.

"Tőlük azért beszedjük a tálcányi süteményeket" - közölte a bemutató mérkőzést megelőzően Kemény kapitány, majd hozzátette: "Japánban." (Ami a kinti árakat ismerve kisebbfajta vagyoncsapolással érhet fel.) A meccs helyszínére vonatkozóan amúgy megoszlottak vélemények, a BVSC-s gyökerekkel bíró Szécsi Zoltán és Märcz Tamás szerint a hullámmedencében is meg lehetne rendezni a derbit, visszaidézendő olaszországi emlékeiket, amikor is a tenger felől támadt kellemesebb fuvallat miatt a kikötőben játszott meccsen előfordult, hogy a labdát taccsra dobta a hullám - a megúszó szélsővel együtt...

A három nap pihenő és az azt követő három nap, kizárólag úszással töltött edzései után Kemény annyit kért játékosaitól, hogy alaposan melegítsenek be, nehogy megsérüljenek egyheti "labdátlanság" után. A csapatokat mellesleg a két Kiss, Gergely és Csaba választotta ki, a fehéreknél a kerettel edző harmadik kapus, Kovács Zoltán is a mezőnyben szerepelt, míg a kékeknél vízbe szállt a csapatot meglátogató ausztrál jóbarát, Peter Feizaks is, aki a perthi vb-n, valamint Sydneyben a Világkupán és az olimpián is a gárda hivatalos kísérője volt (pólósmúltját mindenesetre jól mutatta az a gól, amelyet centerből lőtt Kósznak a léc alá).

Természtesen a derbi inkább volt szórakozás (a csatakiáltás is változott: "Tisza - újváros!" hallatszott az összekapaszkodásnál), ám az urakból örökkön áradó bizonyítási vágy miatt szó sem lehetett lébecolásról, a másik legyőzése és/vagy átverése szokás szerint kellő motivációs erőt jelentett. Kiss Csaba például rögvest egy méterrel előbbről indult az első ráúszásnál a part mentén - más kérdés, hogy a játékvezető ezt látva sallangmentesen a medence közepére hajította a labdát... A meccsen egyébiránt Kemény Dénes fújta a sípot, jó előre kijelentve, hogy harmincnál többször nemigen óhajt beletrillázni, és ebbe a gólok utáni kettős harsanások is beleszámítanak. Persze, azért óvatosan bántak a pólósok a pankratív elemekkel, elvégre vigyázni kellett egymásra, ám egy-egy Laokoón-csoport azért így is kialakult a kapu előtt, miképp Varga Tamás is bámulatosan magasra emelkedett, hiszen a térde is kilátszott - no persze, jó szolgálatot tett Kiss Gergő, aki afféle támként alatta (és a víz színe) alatt álldogált. A show-t követően - bár Biros Péter fejesgóljába a bíró "les" miatt belesípolt - a játékvezető azért megkérte a feleket, hogy az utolsó negyedet vegyék véresen komolyan, s ennyi idő alatt kiderült, azért vannak ebben a gárdában olyan tartalékok, amelyek aranyat érhetnek Fukuokában (de ne kiabáljunk el semmit, nevezett nemesfém kizárólag a szólás miatt került a mondatba...).

S ha már a játék komolyra fordult a hajrában, mi se tegyünk másképp a szóval: szombaton néhány apró, árulkodó jelet láthattunk, melyeket a világbajnokság előtt akár pozitívumként is felfoghatunk. A teljesen maguk alatt lévők például fel-felt?ntek a víz színe fölött, például Kósz Zoltánnak akadt több, régi önmagára emlékeztető momentuma, míg az Eb-n önmagát hovatovább árnyékként sem idéző Fodor Rajmund is megmozdult (akadt például egy látványos lefordulása - két hét óta az első...). "Úgy érzem, sikerült helyre rázódnom" - mondta a szélső, akinek a szigeti eseményt követő négyszemközti beszélgetésen Kemény kapitány jobb híján azt tanácsolta, rakja be az olimpiai videofelvételeket, s nézze meg, hogy tud vízilabdázni...

Minthogy nem csupán az említettek formája ingadozott, a világbajnoki csapathirdetést ezúttal a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezi, annál is inkább, mert a formális nevezési határidő július 2., azaz hétfő éjfél. Kemény azonban leh?tötte érdeklődésünket: "Egy nem publikus listát ugyan elküldtünk, de ezt csak azért tettük meg, mert a szervezők kérték, nem a nemzetközi szövetség. Azt hiszem, érthető, hogy megvárom a jövő hétvégi bilbaói tornát, s csak utána döntök az utazó tizenháromról."

A kapitány ezt követően a vadászles irányába távozott (baklövés céljából), míg a csapatot a város polgármestere, Farkas Zoltán látta vendégül egy vacsorára. A nokedlivel tálalt harcsapörköltet (fogyasztása csakis kanállal ajánlott, melegen) frissen sült túrósbukta követte, továbbá a városi elöljáró - a szöuli olimpia előtt még a női kajaknégyes edzéseit irányította - ajánlása: "Itthon van bukta, Fukuokában viszont ne legyen!"

Ebben maradtak.

Egy mozdulat

Szörnyű. A lelátón a játékosok gyorsan gatyába rázzák magukat - mármint felveszik a munkaruhájukat -, s mennek melegíteni, Vári Attila kivételével. Az óriás csak ül mélán, miközben kedvese, Földényi Dia egy méretes ollóval, továbbá egy tekercs ragtapasszal a kezében a jobb füle mellett tüsténkedik. Tízperces mutatvány, míg a sérült - szerencsére, gyógyulófélben lévő - dobhártyát sikerül szigetelni, aztán jöhet rá egy gumisapka, továbbá a fülvédős tökfödő. S ez így megy nap nap után, immáron két hete. S mindezt miért? Egyetlen alattomos, alkaros ütés miatt, amelyet egy már eldőlt meccsen a spanyolok fekete centere, Ivan Pérez nyomott oda a sapkáját veszített óriásbekknek, fél perccel a befejezés előtt...

Halasztás a strandon

Balatonaliga. A strandvízilabda-bajnokság szervezői egy hetet "adtak" a napnak, hogy felmelegítse a Balaton vizét. Épp ezért a jelzettől eltérően az idei sorozat nem e hétvégén rajtol, hanem a jövő szombaton.

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.01.