Dél-Korea-Magyarország 5-25 (0-9, 0-7, 4-4, 1-5)

Szöul. V: Dzsang Sung Csil, Kun Oh Gil (koreaiak)
Gól - emberelőnyből: 10/2, ill. 2/2
Négyméteresből: 1/0, ill. 2/2

KOREA: Dzsin Man Kun, Peak Von Ki, Kim Hong Lang 1, Park Dzsum Jong 1, Li Meang Vu, Ma Jea Min, Han Beung Dzsen 1
Csere: Kim Hjun Jong, Park Bong Su, Kim Ki Vu, Park Dong Ho, Kim Dzsi Ho, Li Min Su 2
Szövetségi kapitány: Kim Dzsun Jun

MAGYARORSZÁG: Szécsi, Biros 3, Kásás 6, Steinmetz B., Varga Zs. 4, Székely 1, Kiss G. 1
Csere: Varga T. 1, Vári 1, Benedek 4, Fodor 1, Molnár T. 3, Kósz (kapus)
Szövetségi kapitány Kemény Dénes

Az élelmesebbek - ez akár szó szerint is vehető - Szántha Károly szobáját keresték fel, és ők jártak jól. A csapat gyúrója tárolja ugyanis a hazulról hozott élelmiszereket, amelyeket a Régi Sipos étterem örökkön nagylelkű főnöke, Fejér Miklós küldött afféle hadtáp-kiegészítésként, ha esetleg magyarosra vágynának a fiúk a távol-keleti ízek után. Nos, a fiúk nem magyarosra, hanem valami betevőre vágytak, fogyott is a szalámi és a libatepertő.

A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg: hajnali öt órakor.

Merthogy akklimatizációs nehézségek léptek fel a társaság néhány tagjánál, túl korán ébredtek, visszaaludni nem tudtak, ugyanakkor éhesek voltak, mint a farkas. Akadt, aki úgy gondolta, a hivatalos reggelit próbálja ki, vasárnap azonban hétkor kezdtek csupán teríteni, úgyhogy a "rendeseknek" be kellett érniük némi szellemi táplálékkal (Kásás és Steinmetz jobb híján könyveibe mélyedt), míg Fodor és Szécsi a gyúrónál gyűrte magába a szalámitaktika zsíros gyümölcseit.

Hogy a hét utolsó napjához értünk, amelyet az úristen is pihenésre szánt, az nem csupán a reggelinél mutatkozott meg. Az egy napja használatba vett tornaterem ezúttal zárva volt, úgyhogy az emeleti (!) tollaslabdacsarnokba zarándokolt az együttes. Az új helyszín ideálisnak bizonyult, súlyzók ugyan nem voltak benne, egy csupasz fal viszont igen, ezt aztán becsülettel meg is döngették az urak, a lövőmozdulat beélesítéséhez használt kicsiny medicinlabdákkal. Igaz, amikor a negyvenötödik perc táján néhány lelkes amatőr tollasozó feltűnt a színen, ferde szemük ugyancsak elkerekedett, eltelt tíz perc, mire bemerészkedtek, s kissé zavart vonásokkal nekiálltak suhogtatni.

Vasárnapi vesszőfutásunk ezzel nem ért véget, hiszen az uszoda is zárva volt. A magyar pólóst mindazonáltal nem kell félteni, pillanatok alatt kiderült, a kétszárnyú ajtót összefogó láncnak van annyi "játéka", hogy kellőképp megfeszítve az üvegtáblák között még a leginkább tagbaszakadt Varga Tamás is bekússzék, azaz jöhetett a medencés tréning is (kisvártatva az illetékesek is jöttek, eleinte csodálkoztak, ám nemsokára kiderült, az általuk hozott csomón nem fityeg ott a megoldás és az ajtó kulcsa, vagyis ők is lapjával férkőztek be villanyt gyújtani...). Bent kiderült, hogy a diszkrét félhomályban itt is mennyi báj van: Kásásék előszedték azt a próbababát, amelyet amúgy a vízimentést tanulók számára tartanak a parton, majd néhány helyzetgyakorlatot mutattak be vele, a társak korántsem diszkrét röhögése közepette.

Este már "élő próbababákkal" gyakorolhattak - ezúttal vízilabdázni. Vendéglátóink összetrombitáltak egy hivatalos meccset, ámbátor félidőben tán bánták, elvégre ekkor 16-0 állt a táblán. Mígnem a harmadik részben a két hazai bíró némiképp lendített rajtuk, a mieink sem kontráztak oly hatékonyan, meg aztán különféle, eddig ritkábban használt taktikai variációt próbálgattak. A vetélytárson mellesleg érződött, határozott elképzelésekkel bír a helyezkedést illetően, csakhogy alapképzettség és lövőtechnika terén még az általános iskola padjait koptatja. Huszonöt gólunkból egyébiránt tizenegy született lefordulás végén, hat centerből, három átlövésből, kettő fórból, illetve négyesből, plusz akadt egy besorolhatatlan: Kásás a szélre sodródva gondolt egyet, és egy villámgyors mozdulattal a rövid felsőbe csavart. A hazai kispad felől egy meglepett "aaah" hallatszott, az ott üldögélőkön pedig látszott, nem igazán tudják, mi történt. Sebaj, majd megnézik a videójukon. Csak nehogy letöröljék: a jelenkor szürkeségében felbecsülhetetlen kincs az a felvétel, amely azt a pillanatot örökíti meg, midőn egy zseniből épp kicsap az isteni szikra.

Kemény Dénes: - Örülök, hogy ideálisak a körülmények a munkához, mert miközben lassan kezdünk hozzászokni a hétórás időeltolódáshoz, sok játékosnál tapasztalható javulás. Igaz, ez inkább az edzéseken, mint ezen az igazából nem értékelhető mérkőzésen látszott.

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.16.