Hogy melyik csapatnak jött jobban e világversenyeken teljes mértékben szokatlan korai szünnap, azt olvasóink nagy része már tudni fogja, midőn e sorokat olvassa - elvégre magyar idő szerint szombat reggel nyolckor ér(t) véget a magyar-görög összecsapás.

Mi mindenesetre úgy éreztük, a kazahok ellen meglehetősen nyögvenyelősen játszó, a mérkőzést elsősorban hátul megnyerő együttes néhány tagja így nyugodtan, mindenféle meccsfeszültségtől mentesen tehette rendbe gondolatait. Elvégre az első napon csupán néhány apróbb jel mutatott arra, hogy áttörés következik az Európa-bajnoksághoz képest, azaz akcióba lépnek az elmúlt négy esztendő aranyszüretében főszerepet vállaló ászaink. Molnár Tamás agilitása már éreztetett valamit, Fodor Rajmund is felkapcsolt negyedik sebességbe (habár az ő motorja hatfokozatos...), ugyanakkor a többiek közül Kásás Tamás, Kiss Gergő és Vári Attila zászlóbontása még várat magára. Azt mindenesetre jó volt látni, hogy az utóbbi két évben igen kemény kis csapattá összeállt kazahokat összességében mily magabiztos védekezéssel őrölte fel együttesünk, amely elsősorban fizikálisan darálta be ellenfelét, amit a hétből négy, lefordulás végén született gól is jelez, no és az, hogy a hullafáradt vetélytárs az első negyed két találata után a következő huszonegy perc során mindössze egyetlen gólra volt képes.

Miképp tudtuk azt is, ennél csak nehezebb dolgunk lehet a görögökkel szemben, akikkel május végén ugyancsak megszenvedtünk a pozsonyi torna első napján (6-5), igaz, akkor az újszerű - s megjegyzendő: a vébén egyáltalán nem jellemző - bírói felfogással való ismerkedés lekötötte az energiák jelentős részét. A helléneknél amúgy sosem lehet tudni, voltaképpen mit is várhat az ember. Esztendeje, az olimpia elején tartották magukat (ahogy például az első körben feljöttek 0-5-ről 4-5-ig ellenünk), ám az amerikaiaktól elszenvedett vereséget követően "szétfutott a ménes", és a hátsó régiókban végeztek. Egy hónapja tőlük ájult mindenki a Margitszigeten, csoportelsőként jutottak be a nyolc közé, ám ott - már elnézést - "összeizgulták" magukat az olaszokkal vívott negyeddöntőben, s végül az első öt meccs kilenc pontja után a hetedik helyen kötöttek ki. Most rögvest beleszaladtak egy meghökkentő vereségbe a németek ellen, ami alapjaiban rengette meg a továbblépésről szőtt álmaikat.

"Épp úgy nyerhettek volna ők is - elemezte a mérkőzést Kemény Dénes. - Szép akciók voltak, kissé esetleges játék, nagy iram, végül a németek jöttek ki jobban a nagy úszóversenyből. Azt egyébként nem mondanám, hogy ellenünk az életükért fognak küzdeni: ha a németek megverték volna, ez a két pont ugyanúgy kellene nekik a középdöntőben. Egy biztos: a jelenlegi helyzetben szép feladat számukra az olimpiai bajnok legyőzése. Persze mi is ott leszünk."

Mégpedig teljes vértezetben, elvégre Szécsi Zoltán apróbb sérülését nem számítva - még csütörtök délelőtt a labda odacsípte az ujját a kapufához - mindenki egészséges. A szó eredeti értelmében. Jó lenne, ha ezt egyre több játékosunkról elmondhatnánk "vízilabdailag" is.

Mint ahogy elmondhatjuk ezt női válogatottunkról, amely szép lassan ott tart, hogy akár már az érmek színéről is beszélhetünk vele kapcsolatban. Ki gondolta volna ezt akkor, amikor a közel egynapos utazást követően a következő negyvennyolc órában két nehéz meccs várt a lányokra?

Nem sokan. Még a maximalizmusáról (is) ismert Faragó Tamás sem, aki ha nincs is elájulva játékosai teljesítményétől, látszik rajta a meghatottság. Igen, az, hiszen nem is titkolja, csapatának szellemisége, küzdőszelleme magával ragadja, az, hogy hallgatnak rá a hölgyek (kivéve amikor nem, na de ezen ritka esetben is hamar rávezeti őket a helyes útra), már-már az egekbe emeli.

A szó szerint egekbe emelésre persze még várni kell - na de reméljük, erre is sor kerül. Akár itt, Fukuokában!

"Váratlanul ott tartunk, hogy könnyen besétálhatunk a legjobb négy közé. Ha nem kapunk ki az ausztráloktól, akkor már akár az érmes helyekről is ábrándozhatunk. Addig viszont ne. Legalább is a lányok előtt ne. A női lélek ugyebár..." - fejezte be a mondatot a kapitány, utalva a legsarkallatosabb pontra. Reméli, reméljük, a mieink nem okoznak "kellemetlen" meglepetést. Igaz, a soron következő, japánok elleni meccsre, hogy őszinték legyünk, minden be van (volt) tervezve.

A két pont és a holtpont is...

A szakemberek kiszámolták ugyanis, hogy az akklimatizációs nehézségek erre a napra jöhetnek elő Európa-bajnokainknál, amivel Faragó is tisztában van. "Semmi baj, a lényeg a két pont. És az, hogy az ausztrálok ellen semmi ilyenre ne kelljen hivatkozni."

Válogatottunk éppen ezért pénteken edzett végre - hiszik vagy sem, az első alkalommal nyílott erre lehetősége itt Japánban. Na, nekik ezért jött jól a szünnap...

Kásás, és az "olyan" napok

Kásás Tamásról a szöuli szép napok alkalmával ugyebár azt írtuk, hogy valósággal kivirult, kedvének oldottsága jó előjelnek számít. Ehhez képest rögvest a fukuokai nyitányon elég siralmas produkcióval rukkolt elő, a harmadik negyed nagy részét a kispadon töltötte - bizonytalan végkimenetel?, világversenyen vívott meccsen ez emberemlékezet óta nem fordult elő -, ami, mi tagadás, nem csupán neki tett jót, de a csapatnak is. Egyébként már a bemelegítés során látszott, hogy csütörtökön megint "olyan" napja van, hat lövéséből egy lett gól, kettőt a kapus hárított, egyet a kapufa, kettő pedig elég randán elszállt a semmibe. Ez aztán a vízben is igazolódott a tétellel együtt, hogy Kása enyhén szólva hangulatember, ezúttal az egyébként tényleg kőkeményre pumpált labdában lelve meg bajának alfáját és omegáját. Aztán a negyedik negyedben szerzett szemfüles gólja valamelyest javított az összképen - a pénteki tréningen pedig ismét a régi volt, Kósz és Szécsi nem győzte kibányászni a labdákat a hálóból.

Reméljük, ez nem csupán egy negyedszázadossá vált fiatalember felvillanása volt, hiszen Kásás pénteken ünnepelte 25. születésnapját.

Biztató levelekre várván...

A szálloda portása szólította női játékosainkat. "Fax, Fax" - mondogatta minden angoltudását összeszedve. A mienk arcát mosoly ülte meg. Amíg a kezükbe nem kapták a papírocskát. Merthogy nem nekik címezték, hanem egy másik csapatnak.

"Olyan rossz érzés" - biggyedt el a szájuk, majd eldöntötték, megkérik lapunkat, közölje a számot, hátha lesznek, akik nekik is írnak. "Csodás lenne magyar leveleket kapni..." - elmélkedett a "főszervező", Szép Brigitta.

Nos, rajtunk ne múljon semmi, ha ezzel is segíthetünk... Meg egyébként is, lehet ezeknek a lányoknak ellenállni...?

Szóval a 0081-92-844-7887-es faxszámra (írják rá: HUNGARY) várja az Eb-aranyérmes csapat az esetleges irományokat.

Férfiak

Július 21., szombat, csoportmérkőzések, 2. forduló. A-csoport: Jugoszlávia-Olaszország 12 (magyar idő szerint: 5), Szlovákia-Brazília 18 (11). B-csoport: Görögország-Magyarország 15 (8), Németország-Kazahsztán 19.30 (12.30). C-csoport: Egyesült Államok-Kanada 9 (2), Oroszország-Hollandia 16.30 (9.30). D-csoport: Horvátország-Ausztrália 10.30 (3.30), Japán-Spanyolország 13.30 (6.30). Július 22., vasárnap, 3. forduló: A-csoport: Jugoszlávia-Brazília 9 (2), Szlovákia-Olaszország 13.30 (6.30). B-csoport: Görögország-Kazahsztán 10.30 (3.30), Németország-Magyarország 16.30 (9.30). C-csoport: Oroszország-Kanada 12 (5), Egyesült Államok-Hollandia 18 (11). D-csoport: Japán-Ausztrália 15 (8), Horvátország-Spanyolország 19.30 (12.30).

Az állás

A-csoport

1. Olaszország	1	1	-	-	6-1	2
2. Jugoszlávia	1	1	-	-	7-6	2
3. Szlovákia	1	-	-	1	6-7	0
4. Brazília	1	-	-	1	1-6	0

B-csoport:

1. Magyarország	1	1	-	-	7-3	2
2. Németország	1	1	-	-	9-8	2
3. Görögország	1	-	-	1	8-9	0
4. Kazahsztán	1	-	-	1	3-7	0

C-csoport

1. Hollandia	1	1	-	-	10-4	2
2. Oroszország	1	1	-	-	10-9	2
3. Egyesült Államok	1	-	-	1	9-10	0
4. Kanada	1	-	-	1	4-10

D-csoport

1. Spanyolország	1	1	-	-	8-1	2
2. Horvátország	1	1	-	-	8-2	2
3. Japán	1	-	-	1	2-8	0
4. Ausztrália	1	-	-	1	1-8	0

Az utolsó esélyük

A teljesen esélytelen német gárda a nyitónapon legyőzte az Olympiakoszra épülő riválist, amely közel került ahhoz, hogy a vb-n még rosszabbul szerepeljen, mint az Eb-n, s csak a 9-12. helyért csatázzon. Amennyiben a mieinktől is kikapnak a görögök, akkor bizony nem menekülhetnek ettől, azaz bízvást állíthatjuk, kemény derbi vár válogatottunkra, egy csípős, harapós ellenféllel.

Eddigi vb-találkozók. 1978: 6-3. 1982: 14-5. 1986: 11-10. 1994: 11-6

Vb-mérleg: 4

4

-

-

42-24

Nők

Július 21., szombat. 3. forduló. A-csoport: Brazília-Egyesült Államok 10 (3), Olaszország-Oroszország 13.45 (6.45), Kazahsztán-Új-Zéland 16.15 (9.15). B-csoport: Kanada-Görögország 11.15 (4.15), Japán-Magyarország 12.30 (5.30), Ausztrália-Hollandia 15 (8). Július 22., vasárnap. 4. forduló. A-csoport: Oroszország-Egyesült Államok 10 (3), Új-Zéland-Brazília 12.30 (5.30), Olaszország-Kazahsztán 15 (8). B-csoport: Hollandia-Görögország 11.15 (4.15), Japán-Kanada 13.45 (6.45), Ausztrália-Magyarország 16.15 (9.15).

Az állás

A-csoport

1. Oroszország	2	2	-	-	31-6	4
2. Olaszország	2	1	1	-	26-9	3
3. Egyesült Államok	2	1	1	-	21-10	3
4. Kazahsztán	2	1	-	1	7-17	2
5. Brazília	2	-	-	2	6-17	0
6. Új-Zéland 2	-	-	2	5-37	0

B-csoport

1. Magyarország	2	2	-	-	13-9	4
2. Ausztrália	2	1	-	1	16-11	2
3. Kanada	2	1	-	1	10-9	2
4. Görögország	2	1	-	1	14-15	2
5. Hollandia	2	1	-	1	12-13	2
6. Japán	2	-	-	2	9-17	0

Lesni fognak bennünket

Még a japánok is mosolyognak, ha szóba hozzuk az esélyeket... Tudják ők jól, sanszuk sincs a mieink ellen, mint kapitányuk is mondta: "Tanulni, egy-két fortélyt ellesni szeretnénk a nagyon erős magyaroktól." Stieberék ígérik, lesz mit lesniük az ellenfél pólósainak...

Világbajnokságon még nem játszott egymással a két csapat.

Vízcseppek

Szép, japános megnyitóval kedveskedtek a 9. világbajnokság résztvevőinek a házigazdák. Először is a medence partjára odaültettek egy komplett szimfonikus zenekart - hihetetlen, mily tisztán sikerült kihangosítaniuk meseszép muzsikájukat -, majd a Szentivánéji álom japán változatának egy részletét nézhettük meg, ősi jelmezekben előadva. A protokollrész kissé elcsúszott, ezért a 136 ország zászlóvivőjének bevonulását a hajrában (T betűsöktől "felfelé") olyannyira felgyorsították, hogy a végén valósággal hadarták a különféle nációk nevét: az ausztrálokat még akkor mondták be, amikor a hercegi páholy előtt járt képviselőjük, míg a sort záró (a magyar zászlót vivő Stieber Mercédesz ekkor már mosolyogva nézte az eseményeket) már átért a medence túloldalára, amikor elhangzott: "Japán!" Node ez legyen a legnagyobb baj, különben is, a harmadik részben táncoló kisiskolások bájos lejtése kellemes emlékeket hagyott mindenkiben.

Elég sokan panaszkodtak a Hakata-no-Mori teniszcentrumban felállított medence vízhőmérsékletére és klórtartalmára (Pavlik doktor félakónyi szemcseppet elspriccelt csütörtök este), ezért pénteken külön brigád jelent meg mérőeszközökkel a parton. Nos, a 28.6 fokkal és a 0.58-as klórmutatóval kapcsolatban a magyar szakértők rögvest felvilágosították a házigazdákat arról, hogy normális helyeken 27, de inkább 26 fok a víz, a klór pedig 0.2, de maximum 0.5 százalékig "képviselteti" magát. Ők megígérték, hogy beleengednek némi tiszta, hideg vizet, jóllehet az efféle ideiglenes, műanyagfalú medencében nehéz az állandó hőfokot fenntartani. Ugyanakkor akadt, aki visszaidézte az 1997-es havannai junior vb-t, amelyen a melegítőmedencének használt műugró vizének Loch Ness-t idéző feketeségét látva többen vádlóan néztek a kubaiakra, akik megvonták a vállukat, majd kisvártava hoztak két vödör klórt, beledöntötték a vízbe, aztán mutatták: tessék parancsolni. Ehhez képest a jelenlegi helyzet igazán rózsásnak mondható, a rózsaszínű szemek ellenére is...

Kevés találóbb elnevezés van a sportok világában, mint a műúszóknál foganatosított "Kiss and Cry Area". Magyarul tán leginkább "Csók és könny zónának" fordítható, itt találkozhat a gyakorlatot követően először edző és tanítvány, hogy a történtektől függően puszilkodjon vagy zokogjon. Optimális esetben mindkettő mehet egyszerre, azaz a boldog győztes örömében edzőjével összeölelkezve itatja az egereket. No, a péntek esti japán mámor azért elég szolidra sikeredett, nem csattantak csókok (nem szokás), nem hullott a könny (pláne nem), a két világbajnok csak állt, szerényen, lenyűgözően szép szemük kissé szégyenlősen pislogott, már ha éppen el lehetett kapni igéző pillantásukat, elvégre a sebtiben megjelenő tévések tiszteletére nagyszabású hajlongásba kezdtek a kislányok. Holott inkább a fantasztikus gyakorlatot bemutató kettős előtt kellett volna meghajolnia minden arra járónak.

Nem kell ahhoz az arcokat nézni, hogy felismerjük a világbajnokság résztvevőit - elég térdmagasságban vizsgálódni. A japánok ugyanis csak a hosszúnadrágot kultiválják, lett légyen szó banktisztviselőről, avagy a metróállomáson alvó hajléktalanról. Ugyanakkor a vizes kolónia lezser viselethez szokott tagjai kizárólag bermudában grasszálnak városszerte, nyilván némi irigységet váltva ki a hagyománytisztelő bennszülöttekből a harmincöt fokos hőségben.

Kosztolánczy Györgynek kijutott a jóból. Hagyján, hogy az elég rázósnak ígérkező s valóban kőkemény csatát hozó orosz-amerikai csúcstalálkozót kellett levezényelnie (dolgát amúgy kiválóan tette), ám mindezt sapja nélkül, délben, amikor a nap merőlegesen tűzött a fejére. "Jutalom" gyanánt a horvát-japán összecsapásra is kint maradhatott time out-bírónak, együltő helyében további kilókat izzadva le magáról a kegyetlenül tűző sugaraktól perzselve. A siavatagi helyőrségekben uralkodó viszonyok megtapasztalása után keserűen vont mérleget: "Otthon maradt a sapkám. Nem a szállodában - Magyarországon. Azt hittem, fedettben rendezik a meccseket..."

Nézők híján meglehetősen csendes mederben csordogált a férfi pólótorna első napja mindaddig, míg az olaszok nem következtek. Ekkor az apatikus hangulatot némiképp feldobandó Fabrizio Failla, a RAI kommentátora az egyik szektorban relatíve nagy számban üldögélő japánokat felszerelte olasz zászlókkal, majd vezényszóra integetést és "Viva, Italia!" kiáltást csalt elő belőlük nem sokkal a találkozó kezdete előtt. Később alábbhagyott a lelkesedés, csupán az olasz tévé kommentátorállásában zajlott az élet: minthogy csak a negyedik negyedben kapcsolták élőben a helyszínt, Failláék boxából olykor vidám nótaszó hallatszott...

Természetesnek vehető, hogy az elkényeztetett szurkolósereg néhány tagja esetleg fanyalog Kásásék kazahok ellen nyújtott teljesítménye miatt - ám azt is vegyük figyelembe, hogyan kezdett a többi nagycsapat. A jugoszlávok - akárcsak a Margitszigeten - ismét vért izzadva s némi szerencsével győzték le a szlovákokat. Az oroszok az amerikaiak ellen szenvedtek, s nyertek csupán a véghajrában (holott a jenkiknél Sydneyből hozott egyéves eltiltása miatt nem ülhet ott a padon az új kapitány, Ratko Rudic). Az olaszok finoman fogalmazva halovány teljesítménnyel múlták felül a mezőny egyik leggyengébb gárdáját, a brazilt. A spanyolok sikeréhez az ausztrálok többet tettek hozzá szörnyű lövőindexükkel (20/1), mint maguk a hispánok. És akkor a horvátokról még nem is beszéltünk, akik a japánok ellen két negyeden át valóságos pólóparódiát adtak elő, 15-6 volt a lövések aránya, 2-2 az eredmény - csak utána kezdett a játékuk arra hasonlítani, amit a nagyvilág vízilabdának nevez.

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.21.

Ha Fukuokában egy szülő biztos kenyeret akar adni gyermeke kezébe, akkor esernyőkészítőnek taníttatja, mert hogy Japán eme déli nagyvárosában a paraplénak mindig keletje van! Hol a perzselő napsugarak ellen használják, hol pedig a pillanatok alatt eleredő és a következő percben már semmivé váló esőtől kívánják megvédeni magukat az emberek.

Amúgy furcsa egy vizes vb ez, már csaknem valamennyi sportág képviselői túl vannak a bemutatkozáson, a hivatalos megnyitó ünnepséget mégis csak tegnap tartották. Kiváló pólósunk, Benedek Tibor így sommázta véleményét: "Az emberben dolgozik az egészséges rajtláz, alig várja már, hogy kezdjen. Aztán az első meccs után jött a szünnap. Nem örültem neki." A pólósesélyekről Ratko Rudics, a korábban Jugoszláviát és Olaszországot is olimpiai címre vezető tréner - most az Egyesült Államok szövetségének technikai igazgatója - így nyilatkozott: "Magyarország és Jugoszlávia lesz a döntős."

Török László, A színes Sport 2001.07.21.