Férfiak, középdöntő, 1. csoport, 2. forduló

JUGOSZLÁVIA-MAGYARORSZÁG 8-7 (1-1, 1-0, 4-2, 2-4)

A mérkőzés osztályzata: 3
Hakata-no-mori Teniszcentrum, 100 néző. V: Clemancon (francia), Tulga (török)
Gól - emberelőnyből: 6/3, ill. 11/5
Négyméteresből: 1/1, ill. -

JUGOSZLÁVIA: Sostar, Trbojevics 1, SAVICS 1, Jelenics 1, Csirics, SAPICS 3, Vujaszonovics
CSERE: Zimonjics, Ikodinovics, USZKOKOVICS 2, Vukanics, Pekovics
Szövetségi kapitány: Nenad Manajlovics

MAGYARORSZÁG: Kósz, Fodor, KÁSÁS 3, Molnár T., Steinmetz B., Benedek, Kiss G. 2
CSERE: Vári 2, Varga I Zs., Székely, Biros, Varga T.
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

Mérhetetlenül fáj, de ki kell mondanunk: nem uraljuk már a trónt...

Félreértés ne essék, itt, Fukuokában is minden reményünk megvan arra, hogy vasárnap aranyérmet ünnepelhessünk, sarkosan fogalmazva számunkra csütörtökön kezdődik a sorozat, a következő három meccset kell "csak" megnyerni (ismerős a szituáció Sydneyből, nem igaz?), és teljesül a nagy álom, a vitrinben lesz a társulat egyetlen hiányzó trófeája. Az egyeduralkodásra vonatkozó mítosz azonban, valljuk be, már a múlté - a jugoszlávok (és talán az olaszok, a spanyolok is) egy szinten vannak a mieinkkel, sőt, ha csak az utóbbi meccseket nézzük...

Az Eb után a vb-n is kikaptunk tőlük. Ezúttal nem volt pankráció, nem volt ütés-vágás, Manojlovics csapata nem erre fektette a hangsúlyt. Még Sapics is nyugodtabb volt, mint szokott (pedig óriási volt a tét, különösen a jugók számára, akik vereséggel az ötödik helyért játszhattak volna a későbbiekben!), rögvest az első előnyt besuhintotta Kósz hóna alatt.

És ha már az előnyök: az összecsapás-statisztika érdekessége furcsa párhuzamra hívja fel a figyelmet. Válogatottunk kérem szépen az első két negyedben ötből nullás arányt produkált (Kiss blokkba, majd a következőt mellé lőtte; a második negyedben Biros kényszerkísérlete Sostar kezében halt el; a negyediknél háromszor próbálkoztak játékosaink, ám az összesnek megálljt parancsoltak a jugó kezek; míg az ötödiknél Kásás fölé helyezett), ám ezzel a tragikus mutatóval is partiban volt ellenfelével (1-2). Partiban, hiszen Kásás hat a hat ellen sikeresebbnek bizonyult, s ha Trbojevics kontrafaultja helyett nem négyest fújnak a bírók Kósz ellen (amit Uszkokovics értékesített), egállal indul a második fejezet.

Ha...

A folytatásban aztán minden borult. Először is kezdjük a történések pozitív részével: a következő tizennégy percben kicsikart hat előnyből ötöt is gólra váltottak Kemény Dénes fiai (megtörve ezzel a jugók hihetetlen szériáját, akik sem a görögöktől, sem az olaszoktól nem kaptak hátrányból gólt - pedig összesen tizenötször voltak kiállítva!!!).

Igen ám, de így sem volt esélyünk... Egy perc, egyetlen átkozott perc elegendő volt ahhoz, hogy elússzon a parti. Bosszantó. Mint ahogy az eddigi meccseken, ismét jött a holtpont, a dekoncentráció. Ami a görögök és a szlovákok ellen még belefért, az most végzetes bakinak bizonyult - az Eb-aranyérmes a ziccert nem szokta kihagyni. Vári kapásból eleresztett bombája ugyan beakadt Sostar mellett (előtte sorrendben Savics, Kiss és Sapics keze lendülhetett magasba), de rögvest utána becsapott a ménykű a mieink játékába.

Örök törvény, egy ilyen meccsen a center nem lőhet akciógólt, ha kiszabadul a szorításból, akkor egyszerűen - igaz, brutálisan hangzik - vízbe kell döngölni. Erre mi történtű Jelenics addig-addig forgolódott Vári mellett, addig-addig kereste a fogást, míg megtalálta. Bekkünk fejét a hónalja alá szorította, lefordult, és máris Kósszal szemben találta magát. Naná, hogy nem hibázott. A Vasas pólósát megfoghatta az eset, támadásunknál rossz passzt adott Kissnek, a nagytestű szerbek pedig már indították is a kontrát. Védelmünk nem ért vissza, Uszkokovics szabadon maradt, Kósznak esélye sem volt. Pillanatok allatt lett 3-4-ről 3-6, ráadásul a negyedik negyed legelején Varga Tamás kiállítását Trbojevics középről, visszahúzott csuklómozdulattal büntette góllal, azaz végképp elment a hajó.

A csapat becsületére legyen mondva, felállt a padlóról, és végig szoros védekezéssel, a kockázatot felvállalva, megállította az ellen rohamait, sőt, egy Vári- és két Kásás-találattal közel is férkőzött hozzá. A fenegyerek, Sapics azonban hamar lehűtötte ötven másodperccel a dudaszó előtt az éledező magyar reményeket, majd vígan ment kezet fogni (!) a maguk alatt lévő mienkhez, akik csütörtökön így ki-ki meccset játszanak az olaszokkal. Mondani sem kell, ez utóbbi miatt Alessandro Campagna együttese sem repesett az örömtől (ki is kapott gyorsan a görögöktől...) - már csak abban bízhatunk, hogy a lefújás után sem fog.

Ha mégis... Na de ebbe rossz belegondolni, ekkorát egész egyszerűen nem szabad zuhanni. A trón ugyanis visszavár bennünket!

Mestermérleg

Nenad Manojlovics: - Kimondhatatlanul boldog vagyok! Jól játszottunk, és ez a rendkívül fontos győzelem muszáj volt az elődöntőbe kerüléshez. Amikor hét-háromra vezettünk, leálltunk, talán el is fáradtunk, de ezúttal ez is belefért.

Kemény Dénes: - Nagyon csalódott vagyok, mert úgy érzem, a harmadik negyedben mi veszítettük el a mérkőzést. Egyetlen perc alatt szertefoszlottak a győzelmi reményeink. Valami baj van a csapattal, de egyelőre nem tudom, hogy mi. Van, hogy nagyszerűen játszik, aztán egyik pillanatról a másikra kihagy, figyelmetlen lesz. Ez eddig csak a gólkülönbségre volt befolyással, most azonban pontokba került. Millió oka lehet ennek a hullámzó teljesítménynek, lehet, most jött ki a fiúkon a négy év idegőrlő terhe. Nincs akkora tűz bennük, mint eddig, bemennek a vízbe, és csak úgy muzsikálni akarnak. Igen ám, de ők akkor muzsikáltak, amikor vicsorogtak... Remélem, hogy gyorsan talpraáll a csapat, és kijavítja a hibákat.

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.26.