|
|
| ||||
|
|
Utoljára még összekapta magát a Kemény-csapat
Becsületből ötös Férfiak, az 5. helyért MAGYARORSZÁG-GÖRÖGORSZÁG 8-5 (1-0, 3-2, 1-1, 3-2) A mérkőzés osztályzata: 3
MAGYARORSZÁG: SZÉCSI, Fodor, KÁSÁS 3, Steinmetz B., MOLNÁR T. 1, Benedek, KISS G. 2
GÖRÖGORSZÁG: Reppasz, Mazisz 1, Ludisz, Hadzitheodoru 2, Kalakonasz, Vlontakisz, Tomakosz
Gól - emberelőnyből: 6/3, ill. 8/4
A becsület. Ez az a szó, ami éltette őket, ez az a szó, ami a legtöbbször elhangzott a meccs előtt, ez az a szó, ami tulajdonképpen mindennél fontosabb. "Önmagunkért!" - kiabálta a kezdés előtt a társaknak szokásos tűzzel Székely Bulcsú -, és vevő volt erre az egész csapat. Három és fél percig azonban csak hátul nyújtotta azt az együttes, ami valójában tud, elöl az egész évben jellemző bizonytalanság jellemezte. Mígnem Kásás Tamás gondolt egyet - és elkezdett gálázni. Kicsiben, ahogy egy ötödik helyért zajló összecsapáson illik. Kézbe vette a labdát, csinált egy cselt, majd svédcsavarral avatta fel a mozdulni sem tudó görög kapust. A mozdulatsor a "régi" Kásást idézte - kár, hogy mindez eddig váratott magára... Nem váratott magára viszont Szécsi Zoltán, aki, ha mondhatjuk, válogatottunk legbiztosabb pontja volt úgy az Eb-n, mint ezen a világbajnokságon. Nem lehet nem észrevenni, hogy szép lassan a csapat első számú kapusává nőtte ki magát - nem véletlen, hogy Kemény Dénes az olaszok elleni ki-ki meccsen is őt állította a kapuba Kósz Zoltán helyett. Az más kérdés, hogy elbukta a gárda a találkozót - ám tegyük is gyorsan hozzá: mindez abszolúte nem "Szecskán" múlott... Az ötödik helyért egy darabig körömszakadtukig küzdő görögök a második negyedben, 3-0 után lőtték az első góljukat - jellemző, Szécsi nem tehetett róla. Hiába kiabálta hátrányban, hogy "A hatos! A hatos lőjjön!", társai ezt nem fogadták meg, s hagyták, hogy az ötös sapkában játszó, s egyébként a rivális legbiztosabb tüzére (...) próbálkozzon. Pillanatnyi kihagyás, ami elegendő az ellenfélnek a gólhoz. Jellemző momentum erre az esztendőre... Szerencsére persze ezen a meccsen nem sok ilyen akadt, ha nem is jól, de kifejezetten akaratosan, feltűnő tűzzel tették-vették a labdát a mieink. Tényleg becsületből pólóztak. Kiss Gergely húzta be a Molnár Tamástól gönyörűen kapott labdát (így kell kijátszani egy fórt, tudják ők), majd ugyanő akcióból idegesítette fel Reppaszt, és Kásás is méltóképpen kívánt elbúcsúzni a meccseknek helyet adó teniszcentrumtól. Hálószaggató találattal növelte az előnyt (teniszstadion ide vagy oda, pont, azaz gól járt érte), mintahogy a Benedek-Kiss-Molnár háromszögelés is utalt arra, ezeknek a fiúknak a vérükben van a vízilabda. Igaz, összeségében sajnos vérszegénységben szenvedtek itt, Fukuokában... De legalább a becsületükön nem esett csorba. Mestermérleg Kemény Dénes: - Jól szenvedtünk, utoljára összekaptuk kicsit magunkat. Ötödikek lettünk, ez csalódást keltő eredmény, sajnáljuk, hogy nem tudtunk örömet szerezni a szurkolóinknak, akiknek köszönjük a buzdítást. Kiriakosz Iozifidisz: - Nyerni akartunk, ám azt nem
gondoltuk volna, hogy az ötödik helyért pont a magyarokkal kell
mérkőznünk. Elégedettek vagyunk, igaz, kis szerencsével végezhettünk
volna előbb is. Az athéni olimpiáig szerencsére még van időnk,
nekünk addigra kell a legjobb formába lendülni. Rollán a kapuját, a spanyolok a címüket védték meg Jesús második eljövetele Férfiak, döntő Spanyolország-Jugoszlávia 4-2 (0-0, 2-1, 0-0, 2-1) A mérkőzés osztályzata: 3
SPANYOLORSZÁG: ROLLÁN, HERNÁNDEZ 3, Molina, Marcos, PÉREZ 1, BALLART, D. Moro
JUGOSZLÁVIA: Sostar, Sapics, Savics, Vujaszinovics, Jelenics, Csirics, Trbojevics
A defenzivitás ülte torát a világbajnokságon: 2001-ben két 4-2-es győzelem is elég volt a koronához, avagy a spanyolok az olaszok után a jugoszlávokat is egy hatgólos "sakkpartiban" kényszerítették térdre. Receptjük egyszerű: rákényszeríteni az ellenfélre akaratukat. A maga nemében lenyűgöző, mily magabiztosan tették a dolgukat - de csak a maga nemében. A játék végtelen leegyszerűsítése, kockázatmentesség, a kevés adódó lehetőség maradéktalan kihasználása, hangsúly a védekezésen - ennyi volna a titkuk. Továbbá az, amit kérdésünkre - Estiarte, Sans és García távozása után hogy tudtak ily hamar visszatérni a csúcsra - Joan Jané eképp fogalmazott meg: "Természetesen nem csupán a kemény edzésmunka jelenti a siker alapját, de az is, hogy a mi csapatunk tíz éve rendszeresen a legfontosabb pillanatokban képes a legjobb teljesítményre." No igen, a hispánok egymás után negyedszer jutottak a vb döntőjébe (plusz kétszer az olimpia fináléját is megjárták), s immáron másodszor győztek. A koreográfia egyébiránt egészen kísértetiesen emlékeztetett a három évvel ezelőtti perthi végjátékra, amelynek mi voltunk a szenvedő alanyai. Az elején Hernández bevarrt két emberfórt (közte Uszkokovics is "gurított" egyet), majd a hispánok szépen ráültek az eredményre. Miután Rollán az első lövést hárította hátrányban - akárcsak '98-ban, ezúttal is a vetélytárs legjobbjának labdáját nyelte le: akkor Kásásét, most Sapicsét -, Jesús újfent szárnyakat kapott s adott. Vijjogásával olyannyira sikerült elbizonytalanítania a földkerekség leghatékonyabb tüzérségét, hogy az húsz kísérletből csupán nyolcszor találta el a kaput, az idő előrehaladtával a legbiztosabb helyzetekből is a kapufákat forgácsolták (Sapics, öt méterről, szemből, üresen, az ő kezével...). A jugók amúgy a második negyedben veszítették el a fonalat, midőn egymás után három előnyt hagytak ki, s bár Ikodinovics a harmadik negyedben két perc után meglelte a rést (2-2), társai a hátralévő 12-ben már képtelenek voltak normálisan helyezni a labdát. Szemközt viszont egy szemtelenül szép fórfigurából Pérez az üres kapuba tehette be a labdát, majd Ballart jó ütemben rúgta le magáról Sapicsot, s végül az öt a négy ellen érkező latinok Hernández révén megduplázták előnyüket. Minthogy a jugók elszoktak attól, hogy a hajrában vesztésre álljanak, kénytelenek voltak feladni szokványos türelemjátékukat, ám a rohanás láthatóan rosszul állt nekik - míg a maximális lángon égő hispánok az őrület határán is pontosan tudták, mi a teendő, s az 1998 után ismét remeklő Jesús Rollán oltalma alatt megint révbe értek. A profimódon felkészített gárda elsősége teljesen megérdemelt: látszik, hogy BL-érdekeltség híján egy hónappal az Eb előtt teljes csapattal kezdhették el a felkészülést, a margitszigeti viadalt csupán egy állomásnak tekintették (tekinthették - hatodikak lettek), a formájukat a vébére időzítették, mondhatni, tökéletesen. Azt már csak csendben tesszük hozzá, hogy ha visszaemlékezünk a firenzei Eb-döntő és a sydneyi finálé csodáira, a mostani taktikai csata láttán némiképp kesernyésen állapíthatjuk meg: a fukuokai hangverseny utolsó darabjai alkalmával Brahms, Mendehlsson, Puccini és Prokofjev verte a zongora billentyűit. Mozart, kissé fáradtan, a nézőtéren üldögélt. További eredmények A 3. helyért: Oroszország-Olaszország 7-6 (2-1, 1-3, 1-0, 3-2). Gólszerző: Csomakidze 2, Gorskov 2, Jerisov, Zakirov, Garbuzov, ill. Rath 3, Binchi, Angelini, Dicostanzo. Az 7. helyért: Egyesült Államok-Horvátország 10-9 (3-3, 2-2, 2-2, 3-2). G: Beaubien 3, Bailey 3, Wigo 2, Powers, Azevedo, ill. Djogas 3, Barac 2, Hinic 2, Letica, Saric. A 9. helyért: Hollandia-Ausztrália 8-3 (3-2, 2-0, 2-0, 1-1). G: Kramer 3, Van der Meer 2, Havenga, Uri, Boom, ill. Whalan 2, Jenkins. A 11. helyért: Szlovákia-Kazahsztán 12-6 (5-1, 3-0, 1-4, 3-1). G: Gyurcsi 3, Baco 3, Polacsik 2, Mravik 2, Zatovic, Hrosik, ill. Zilaljev 3, Zacsev 2, Gorovoj A világbajnokság végeredménye. Világbajnok: Spanyolország
(Angel Andreo, Daniel Ballart, Salvador Gómez, Gabriel Hernández,
Gustavo Marcos, Guillermo Molina, Daniel Moro, Ivan Moro, Javier
Sánchez-Torill, Sergi Pedrerol, Ivan Pérez, Jesus Rollán, Carles
Sanz, szövetségi kapitány: Joan Jane), 2. Jugoszlávia
(Alekszandar Csirics, Danilo Ikodinovics, Viktor Jelenics, Branko
Pekovics, Veljko Uszkokovics, Alekszandar Sapics, Dejan Savics,
Denisz Sefik, Alekszandar Sostar, Petar Trbojevics, Vladimir
Vujaszinovics, Nenad Vukanics, Predrag Zimonjics, szövetségi
kapitány: Nenad Manojlovics), 3. Oroszország (Roman Balasov,
Revaz Csomakidze, Szergej Garbuzov, Dmitrij Gorskov, Alekszandr
Fedorov, Alekszandr Jerisov, Nyikolaj Kozlov, Alekszej Panfili,
Andrej Rekecsinkszkij, Ilija Szmirnov, Jurij Zacsev, Marat Zakirov,
Irek Zinnurov, szövetségi kapitány: Alekszandr Kabanov), 4.
Olaszország (A. Angelini, L. Binchi, F. Buonocore, A.
Calcaterra, R. Calcaterra, L. Dicostanzo, M. Felugo, F. Mistrangelo,
F. Postiglione, B. Rath, C. Silipo, S. Tempesti, F. Violetti), 5.
Magyarország (Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás
Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, olnár Tamás, Steinmetz Barnabás,
Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Tamás, Varga I Zsolt, Vári
Attila), 6. Görögország (G. Afrudakisz, I. Avgusztianakisz, K.
Dandolosz, N. Deligiannisz, T. Hadzitheodoru, T. Kalakonasz, K.
Ludisz, D. Mazisz, G. Reppasz, A. Skizasz, N. Stellatosz, I.
Tomakosz, A. Vlontakisz), 7. Egyesült Államok, 8. Horvátország,
9. Hollandia, 10. Ausztrália, 11. Szlovákia, 12. Kazahsztán, 13.
Brazília, 14. Németország, 15. Kanada, 16. Japán Vízcseppek Ha mást nem, a tartást azért illik értékelni férfiválogatottunk
esetében. Például Kásás Tamásét. Az olimpia óta megállás
nélkül hajtó géniusznak úgy nagyjából-egészéből elege van a
világból. Sydney után egy héttel már a klubjában, a Posillipo
Napoliban edzett, s hajtott végig egy idényt, négyszer kilencperces
meccsekkel, általában csere nélkül. Plusz fellépett a BL-ben, hogy a
négyes döntőt követően négy nappal munkába álljon a válogatottnál.
Kapott ugyan egy-egy nap könnyítést, csakhogy ez az ő esetében nem
lehetett elég. S bár karrierje során soha nem bukott még el egyetlen
sorozatban sem az elődöntő előtt - korosztályos- és klubcsapattal
sem!!! -, fogait összeszorítva küzdött a végsőkig. Hetek óta
titokban tartott, kínzó vállfájása miatt a medicinlabdás
gyakorlatoknak a közelébe sem ment, ám mint mondta, a vízben
megpróbálta kikapcsolni a hasogató érzést. És búcsúzóul csavart egy
olyan gólt, amilyet sokan szeretnének, de csak kevesen, nagyon
kevesen tudnak éles mérkőzésen. Szimbólum is lehet mindez: a tudás
megvan, csak egy kis energiát s kedvet kell találni a
folytatáshoz. Manojlovics mester egykedvűen üldögélt a sajtószobában.
"Katasztrofális volt az emberelőnyünk, nem ment a lövés -
merengett a jugoszláv csapat trénere. - Nem, Rollántól nem
féltünk, ismerjük őt. Talán az volt a gond, hogy egy kicsit
elfogytunk így a végére. Egy hónap alatt győzni az Eb-n és a vébén,
úgy tűnik, nem lehetséges. Persze ha tavasszal valaki azt mondja,
hogy egy aranyat és egy ezüstöt nyerünk az idén, gond nélkül
elfogadom. Bár a sorrenden tán változtattam volna..." Örvendtek a spanyolok, szinte sikoltottak boldogságukban. Aztán énekeltek is. Mégpedig a himnuszukat, a dobogó tetején. Valamiért nem indult el a muzsika, így aztán szurkolóikkal belefogtak, és eldanolták. Hogy szebben hangozhatott volna, azon lehet vitatkozni. De hogy őszintébben nem, az biztos. CSG, Nemzeti Sport 2001.07.30. |
| |||
|
|||
|
|||
|
FONTOS
Még egyszer, utoljára nekirugaszkodtak pólósaink. Sok kedvük nem
volt hozzá, ezt kár tagadni, púp volt a hátukra ez a találkozó,
nekik, akik évek óta az elithez vannak hozzászokva.
