|
|
| ||||
|
Negyvenegy év után magyar műugróérem Lengyel: sporttörténelem! Negyvenegy év. Nyomasztóan sok. Ennyit kellett várnunk az újabb műugróéremre. Az évszám 1958, budapesti Európa-bajnokság. Három méterről nyer Újvári László - az uszodában csak Pinokkió. Aztán sehol egy érem... Vasárnap megtört a negyvenegy évig tartó sanyarú eredménytelenség. Amikor Újvári ötvennyolcban nyert, Lengyel még gondolatban sem létezett. Most huszonkét éves - és immár Európa-bajnoki ezüstérmes. Jó ismételgetni... Lengyel Imre ezüstérmes! A mese eleje nem vasárnap indult. Hanem akkor, amikor egy ifjúsági korú tornász megsérült. Abba kellett hagynia. De nem bírt meglenni sport nélkül. Lesétált a Hajós Alfréd uszodába és az első szembejövőtől megkérdezte, hol lehet itt ugrani. Útbaigazították, hála Istennek! Lengyel Imrének hívták a tétova ifjút... A selejtezőből a kilencedik helyen került tovább, de már akkor mondta, ez semmit nem jelent, ő éremért jött, és azt, ha lehet, haza is viszi. Hazaviheti. Wels, Szautyin, Ahrens, Shipman... Nagyágyúk. Többek között ők vártak Lengyelre a fináléban. És még heten. Az első ugrása előtt nyugodtnak látszott. Ennek ellenére, az első nem sikerül. Csak a tizenegyedik helyen kezd a döntőben. Az ugrás után odasétál Benyák Andráshoz, az edzőjéhez. Megbeszélni a helyzetet. Megbeszélték, a következő ugrás után már hetedik. És nincs megállás! Három sorozat után hatodik. A negyedik után ötödik. De éremre - mi ott a lelátón - csak titkon reménykedünk. Főleg, hogy a brit Ali remekel, jól megy az osztrák Frecének, és a fiatal finn Piekkanennek is. És akkor még ott van Szautyin, az olimpiai bajnok, a műugrókirály, a címvédő. Már nincs... A negyedik sorozatban is gyenge, és az ötödikben is kapja a 4.5-öket. Lengyel viszont hetesekkel jön ki az ugrásból. Öt kör után az állás: 1. Ali, 2. Frece, 3. Piekkanen, 4. Lengyel. Hátha. Talán. Hatodik sorozat. Az esélyesek közül előbb az osztrák Frece ugrik. Jól...Nyolcas is van a pontok között. Ô az első. De jön Lengyel. Elrugaszkodik a deszkáról. Az ugrás szép, de hát a pontozók... Aztán megjelenik az elektromos táblán: 8., 8.5, 8.5, 7.5, 8, 7.5, 8. Az élen áll! Akárhogy is számolunk, reális esélye már csak az amúgy is magasabb pontszámmal álló Alinak van arra, hogy megelőzze. Megelőzi - és akkor mi van!? Negyvenegy év után ismét műugróérme van Magyarországnak. Ugye láttad, Pinokkió? 
"Bennem maradt az arany" Eredményhirdetés. Lengyel a dobogó második fokán. Kovács Ági és Csapó Krisztina egy hatalmas piros-fehér-zöld zászlót lobogtat a lelátón. Imrének szól a taps. A megérdemelt taps. A magyar fiú mosolyog, majd a ceremónia után nyilatkozik. - Örülök, persze, hogy örülök, de az az érzésem, bennem maradt az arany - mondja Lengyel Imre. - Sebaj, legalább jövőre a helsinki Európa-bajnokságon majd javíthatok. - Egy elégedetlen ezüstérmes... - Reális vagyok, volt esélyem az aranyra. Az nyugtat meg, hogy a győztes Ali ilyen jól még sohasem ugrott. Tényleg nagyon jó volt. - Tudja, mikor volt utoljára kontinensbajnokságon magyar műugróérem? - Ötvennyolcban, Újvári László nyert három méterről. - Jó kapcsolatban vannak? - Ismerem, remélem, megiszunk majd ketten egy-egy pohár pezsgőt. - Nyugodtnak látszott a verseny közben. - Mindenki azt mondja, hogy úgy készülök az ugráshoz, mintha nem is érdekelne, pedig kevés olyan ugrót tudok mondani a mezőnyben, akinek fontosabb a műugrás, mint nekem. - Nem titok, a döntő előtt is éremről beszélt. Mire alapozta? - Ismerem magamat, csak erre. - Amikor tizenegyedikként kezdett, akkor sem félt attól, hogy baj lesz? - Nem, az én erős ugrásaim az utolsó három sorozatra estek. Bíztam benne, hogy azokat jól megcsinálom. Nagyon sokat segített az edzőm, Benyák András, minden ugrás után kielemezte a hibáimat. Dehát, ezért jó edző. - Jól tudom, hogy Kovács Kokó a példaképe? - Közel áll hozzám a mentalitása. Nagyon megfogott egy mondata. Valahol azt nyilatkozta, úgy kell edzeni, szerepelni, hogy évekkel később ne legyen hiányérzete az embernek, ne bosszankodjon az elmulasztott lehetőségeken. Én is ezen vagyok. - Nagy ünneplést rendez? - Hát... Benyák Andrissal biztos összehozunk egy pezsgős vacsorát. A férfi és a női úszó vegyes váltónk sem jutott döntőbe Széchy Tamás nagy taktikus. A megérzéseire alapoz. Sokszor bejött már neki. Vasárnap nem. Pedig a 4x100 m-es férfi vegyes váltós haditerv szép volt. Czene úszik háton, Zubor gyorson (eddig rendben), mellen Bessenyei megy (a bronzérmes Güttler talonban), pillangón pedig Horváth (az élete legjobb formáját nyújtó Gáspár pedig napozhat...). Széchy a selejtezőfutam előtt még azt is megsúgta: a délutáni döntőben megejti a Horváth, Gáspár cserét... Jó ötletnek tűnt... de nem lett belőle semmi. A kapitány elszámolta magát. A délelőtti váltó nem ütötte meg a szintet. Nem került döntőbe. Egy mesés korszak ért véget ezzel. Kilencvenegyben, az athéni Eb-n bronzérmes Magyarország. Kilencvenhárom, Sheffield, Eb-második Magyarország. Egy évre rá, világbajnokság Rómában, harmadik helyezett a magyar váltó. És még nincs vége...Kilencvenötben, a bécsi Eb-n ezüstérmes, tavaly, a perthi világbajnokságon szintén harmadik. Isztambulban kilencedik. Sokkoló. Persze Széchynek abban igaza van, most nem érmet remélt a csapattól. Ötödik-hatodik helyet. De nem a kilencediket... Amikor szombaton este kijelentette, nem számít az előfutamban a százegyedik virágzását élő Güttlerre és a bombaformában úszó Gáspárra, sokan azt mondták, Széchy túl nagy rizikót vállal. A váltó amúgy öt századdal maradt le a fináléról. A váltó amúgy - egyénenként vizsgálva - nem úszott gyengén. De soha nem tudjuk meg, Güttlerrel és Gáspárral mire ment volna az egység. Talán többre. Ennél kevesebbre biztosan nem... Széchy amúgy megtalálta a kiesés okát. - Kérdezze csak meg Rózsa edzőjét arról, hogy miért ilyen a mostani váltó? Széchy szúrt. Nagy Józsefnek szánta. Ô ugyanis az Eb-n rosszul úszó Rózsa edzője. Széchy szerint pedig a magyar váltó mindig a mellúszó miatt hozta az érmeket. A női vegyes váltónk sem járt jobban. Szintén kilencedik lett. A lányok tizenkét századdal maradtak el a finálétól. Jogosan. Ezt az egységet senki sem keverte meg. Stabil négyes, amelytől most ennyire tellett. Kovács Ági hozta magát, a hátúszó Kiss Annamária is annyit ment, amennyit szokott, Ferenczy Orsolya és Nyíry Anna viszont jócskán elmaradt a várttól. Ennyi pedig elég a kieséshez (a döntőt amúgy meglepetésre a svédek nyerték). - Sajnos, egy klasszis kevés, Ági hiába hozta fel első helyre a váltót, nem sikerült a döntőbe jutás. Fájó, de a részidőket nézve érthető - értékelt Kiss László. Akinek így is volt döntőse, Batházi István, ha nyolcadik helyen is, de ott volt a 400 m vegyes fináléjában (Kovács Kornélia nem, ő kiesett a 400 m gyors előfutamában). Ott volt, ám nem tudott előrelépni. Két éve Sevillában ötödik lett. Tavaly a perthi vb-n szintén. Isztambulban hatodik, elmaradva az egyéni legjobbjától - nyert a spanyol Hviid.
Főleg, hogy vasárnap, Van den Hoogenband közbenjárásával, a már említett 4x100 m-es vegyes váltó is nyert - utoljára 1962-ben volt holland kvartett Eb-dobogón -, megelőzve a németeket és az oroszokat. És ha már az oroszoknál tartunk. Az ember a fejét fogja... nem született orosz úszóarany Isztambulban. De továbbra is a hollandoknál maradva. A női Van den Hoogenbandjuk, Inge de Bruijn is győzött vasárnap, ezúttal ötven gyorson. A többi fináléról szólva: a női 200 m-es pillangóúszást a dán Jacobsen nyerte, a négyszáz gyorsos döntőt a román Camelia Potec, az ötven hátat pedig a német Völker világcsúccsal (28.71). Ennyi volt a "vizes" Európa-bajnokság. Tizenegy nap, öt magyar érem. Kovács Ági hármat nyert, Lengyel "ugrott" egy ezüstöt, Güttler pedig bronzzal zárta a hetedik Eb-jét. Előzetesen öt aranyról beszéltek a szakemberek. Mi négyet emlegettünk. Három lett belőle. Csak eggyel több a legutóbbi, lesajnált sevillai Európa-bajnokságnál. Ott is csak Kovács Ági nyert, itt is. Ezentúl hívják csak nyugodtan a magyar úszósport esernyőjének... Sal Endre Nemzeti Sport 1999. augusztus 2. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
Lengyel Imre
