+ Nem morognak önre a többiek? Amikor mindenki pokolba kívánná az uszodát, a vizet, a labdát, ön akkor is vigyorog, remek volt ez az edzés, jólesett, még bírtam volna egy kicsit, meg ilyesmik.

-- Azért ennek a fele poén...

+ Az is az volt, amikor a harmincórás repülőút végén este tízkor közölte, szívesen úszna egy kicsit?

-- Az volt csak igazán... Egyébként pedig fontos a pozitív hozzáállás. Mindig erre kell törekedni, és akkor az elviselhetetlent is ki lehet bírni.

+ Ez valami új életelv?

-- Január óta nézem ilyen szemszögből a világot.

+ Mert?

-- Csak. Nevezzük újévi fogadalomnak. Megpróbálom levetkezni a magyaros mentalitást, az örökös pesszimizmust, kishitűséget. Az Eb utáni fogadáson Zwack Péter úr mondta, hogy a magyarok beállítottsága a legrosszabbak közül való, de mi bebizonyítottuk, hogy kivételek vagyunk, hogy tudunk hinni. Ha mindenki így volna ezzel, sokkal könnyebben állna fel null háromról a saját kis mérkőzésén.

+ Arra azért kíváncsi volnék, mi játszódott le önben null háromnál.

-- Amikor megkaptuk az elsőt, azt mondtam, nem baj, az olaszok is vezettek ellenünk. A másodikat követően már a spanyolok ellen elveszített vb-döntő járt a fejemben. Három után pedig az, hogy de szép lesz a végén elmesélni, hogy innen fordítottunk.

+ Ezt komolyan gondolta?

-- Miután Vári Ati belőtte az elsőt, már igen...

+ és amikor a nyolcvanhetedik sallert kapja a bekkjétől centerben, akkor is csak a jót látja?

-- Muszáj. Miénk a legkegyetlenebb poszt, hiszen ott a védőnek csak rombolnia kell, ugyanakkor csak magadra számíthatsz. Ráadásul Varga Zsoltival épp arról beszélgettünk, hogy a felelősségünk nekünk a legnagyobb: egy szélső két támadást ellébecolhat, ha úgy adódik, nekünk viszont tilos leengednünk, annak a levét ugyanis a csapat inná meg. és ez éppúgy érvényes az edzésekre, mint a mérkőzésekre.

+ De ha egyszer fáj?

-- A cél eléréséhez mindent ki kell bírni.

+ Olykor viszont mintha kicsit még többet is vállalna a kelleténél. Minek kellett a felkészülés elején két hetet repedt bordával edzeni?

-- Hogy Európa-bajnokok legyünk. Az én hibám volt, ledöntöttem egy álfalat egy házibulin, viseltem a következményeit, ennyi.

+ és az áprilisi hegymászás Patraszban? Nem felelőtlenség egy európai kupadöntő előtt egy majd' hetvenfokos falon felkapaszkodni és közben kék-zöld foltokat, horzsolásokat gyűjteni?

-- Utólag már én is azt mondom, az volt. De akkor meg kellett csinálnom, mert a többiek nem hitték el, hogy fel tudok menni a tetejére. Be kellett bizonyítanom nekik. Kétségtelen, az valóban sok volt, hogy egy szurkolósrác is jött velem, és amikor nem bírta a végét, a vállamon hoztam le...

+ Mi a fontosabb: bizonyítani önmagának, vagy bizonyitani másoknak?

-- Utóbbi. én általában tudom, hogy valószínűleg meg tudom csinálni azt, amit éppen kell.

+ élvezi, ha ezért ünneplik?

-- Jólesik.

+ Van ennél fontosabb?

--Természetesen. A csapat sikere. Nem rossz érzés, ha nekem is megy, de ez másodlagos. Fontos, hogy a csapat nyerjen. Ha ehhez én is hozzá tudom csapni a magam részét, mint mondjuk az Európa-bajnoki döntőn, az szenzációs, de számomra nem lényeges.

+ Ezt a három gólt azóta sem értem. Három negyeden át csak küszködött, hiszen a világ legerősebb bekkjei gyötörték, aztán a zárórész elején hintett egy hármast két perc alatt, mintha addig mi sem történt volna.

-- Megint csak a pozitív gondolkodást kell említenem. Folyamatosan azt hajtogattam magamban: nem igaz, hogy nem jön össze semmi, gyerünk, menjél, sikerülni fog! Tudtam, hogy előbb-utóbb meglesz az eredménye.

+ Meglett, de nemigen örült neki. Visszanéztem videóról a meccset, a többiek őrjöngtek a góljaiknál, öklöztek, ön meg úszott vissza, faarccal, csupán a passzot megköszönve. Ennyire természetesnek vette, hogy mondjuk úszás közben, lendületből, svédcsavarral zúdít egyet a léc alá?

-- Másról van szó. örök problémám, hogy nem tudom kimutatni az örömömet. Pedig nem ártana, ha egy kicsit jobban látszanának rajtam az érzelmeim. Egyelőre ott tartunk, hogy ha kapok valami ajándékot, egyből jön a szöveg: nem is örülsz neki kisfiam, vagy drágám, mikor hogy.

+ és a kudarcokkal hogy áll?

-- Az utolsót, a perthi vébédöntőt nehezen emésztettem meg. Ott a meccs után azt hittem, örökké nyomasztani fog az a tragikus érzés. Aztán persze elmúlt, de igen hosszú ideig tartott.

+ Ennél hosszabb ideje már csak fizetést nem kap: sem a Szeged, sem az UTE nem tudta teljesíteni a szerződésben foglaltakat. Két ilyen évet is le lehet tudni pozitív gondolkodással?

-- Le. úgy hiszem, az élet visszaadja máshol azt, amit most elvesztettem. A bíróság ugyan márciusban megítélte nekem a szegedi milliókat, de tudom, csak a fontos dolgokról terelné el a figyelmemet, ha hiábavaló módon siránkoznék, vagy naponta mennék és verném az asztalt, hogy fizessenek, amikor úgysem tudnak. Nekem az adott feladatokra kell koncentrálnom, nem szabad mással felemésztenem az energiáimat.

+ Mégis, miből él?

-- A dubrovnikiak két héttel a határidő előtt átutalták a kialkudott pénz negyvenöt százalékát. Szerintem nem is baj, hogy az olimpia évében végre egy igazán profi klubnál játszhatok.

+ és a társaság nem fog hiányozni? Ahogy figyeltem, hihetetlenül fontos, hogy valaki mindig törődjön önnel, legyen az edző, játékos, gyúró, orvos. Mindegy, fő, hogy babusgassák a lelkét -- amire aligha számíthat egy vadidegen környezetben.

-- Félek is tőle egy kicsit. De általában nem okoz gondot a beilleszkedés, úgyhogy remélem, egy-két hónap után összemelegszem az ottaniakkal. Varga Zsolti egyébként felkészített minderre, végső megoldásként pedig azt ajánlotta, hogy ha rémesen magányosnak érzem magam, vegyem elő a banki papírokat, és nézegessem a nullákat.

+ Ahogy beszél, egyre inkább egy hidegfejű, számító, profi játékos képe bontakozik ki előttem. Mennyire illik önre ez a kép?

-- Nem tagadom, nagyjából illik. De egy kicsit ezen is változtatnom kell, mert túlságosan is önző vagyok a magánéletemben. Mindenkitől elvárom, hogy segítsen, családtól, barátnőtől, ebből amúgy már adódtak is gondok. Jobban kellene figyelnem másokra, nem volna szabad mindenkit annyira magam alá rendelni.

+ Akkor már csak annyit áruljon el: az is a kiszámított hűvösséghez tartozik, hogy amikor a tévében vagy a rádióban nyilatkozik, úgy ül, mint aki karót nyelt, és ez a laza, pörgős beszédstílusa végletekig visszafogottá változik, minden szótagot megfontolva ejt ki?

-- Nem, ez nem az imidzs része. A kamera előtt zavarban vagyok. De csak ott.

Nincs kegyelem

Melbourne, 300 néző. V: Illiadisz (görög), McNeil (ausztrál)

MAGYARORSZáG: KóSZ -- Fodor, Kásás 1, Steinmetz B., DR. MOLNáR T. 1, Vári 1, KISS G. 2. Cs: Tóth F., Märcz, Varga Zs. 1, VINCZE 2, Biros. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

JUGOSZLáVIA: Jovanovics -- Trbojevics 1, Maljkovics, Szavics 1, Vukanics, Vicsevics 1, Csirics. Cs: Petrovics, Janovics, Pekovics, Ganovics, Radics (kapus). Szövetségi kapitány: Petar Porobics

Gól -- emberelőnyből: 6/4, ill. 7/2

Melbourne, 1000 néző, V: McNeil (ausztrál), Prlajnovics (jugoszláv)

MAGYARORSZáG: KóSZ -- Märcz, Kásás, Steinmetz B., DR. MOLNáR T. 2, Vári 1, KISS G. 2. Cs: Varga Zs. 1, Fodor 2, VINCZE 2, Biros, Tóth F. 1, Szécsi (kapus). Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes.

GöRöGORSZáG: DELIGIANNISZ -- Kaiafasz, MAVROTASZ 2, Kalakonasz 1, Afrudakisz, Lorandosz, Mazisz. Cs: Ludisz 2, Platanaitisz, Hadzsitheodoru 2, Thomakosz, Dandalosz. Szövetségi kapitány: Kiriakosz Jozefidisz.

Gól -- emberelőnyből: 5/3, ill. 8/3

Négyméteresből: -- ill. 2/2

Volt itt már minden. Fiaink rögbiztek egy frissen vásárolt tojáslabdával a szállóval szemközti parkban (a hősök emlékművét őrző katona nem győzte őket arrébb küldeni), az uszodában a parton fociztak -- csak hogy ébren tartsák magukat. (Bár látszik rajtuk, még eléggé nyomottak az átállástól, azért amikor kell, megmutatják, mekkora klasszisok. Ha kell délelőtt és délután is.)

A jugók húsz perc után lőtték nekik az elsőt -- 7--0-nál. A görögök ellen egy otromba bírói tévedés -- emberelőnyt kaptunk 2--1-nél, az egyik hellén odébb rúgta a vizen himbálózó labdát, majd egy másik felvette és elindult vele a kapunk felé. Síp nem harsant, csak amikor belőtték... -- annyira feldühítette őket, hogy meg sem álltak 9--4-ig, utána pusztán játszadoztak.

Ha sima torna lenne, már megnyerték volna, a helybéliek azonban még rendeznek egy döntőt csütörtökön, az első és a második helyezett között, azaz ismét jönnek az ausztrálok. állunk elibük.

További eredmények: Ausztrália--Görögország 8--8 (3--1, 2--2, 2--2, 1--3), Ausztrália--Jugoszlávia 8--6 (1--2, 3--2, 2--O, 2--2). Az "alapszakasz" végeredménye: 1. Magyarország 6 (33--23), 2. Ausztrália 3 (29--28), 3. Jugoszlávia 2 (16--21), 4. Görögország 1 (20--26)

Nemzeti Sport 1999. szeptember 23.