Egyheti folyamatos ünneplés után tán kicsit lehiggadva beszélhetnek itt, a túlsó féltekén. Magukról, a csapatról, arról, hogy az ő szemszögükből milyen volt az út az Európa-bajnoki dobogó tetejéig. Ezúttal Vári Attila van soron, aki némi elképedést keltve, úgy kommentálta Benedek Tibor kiesését az Eb előtt, hogy "Sebaj, olyanok vagyunk, mint a cápafog, ha egyet kitörnek, nő helyette másik." Nem cáfolták meg, amiért ő is rengeteget tett: Firenzében meccsenként bebombázott egy-két gólt, bizonyitva, hogy most már nem csak a termete, az arca és a dumája, de a játéka is kiérdemelte a nagy jelzőt.

- Az egyik görög pólófőnök a zuhany alól szedte ki, rögvest a döntőt követően, hogy ajánlatot tegyen önnek. Megegyeztek?

- Sem vele, sem a Barcelonával. Néhány nap alatt egy ilyen fontos kérdést nem lehet eldönteni, különben is elígérkeztem már a Vasasnak. Azaz maradok.

- A bajnoktársai között alighanem egyedül áll ezzel a döntésével.

- Igen, de az adott szó kötelez, a Vasast meg amúgy sem volna könnyű otthagyni. Már csak a hangulat miatt sem. Utánozhatatlan. Másutt nincsenek olyan félórák, mint nálunk, edzések előtt, amikor megbeszéljük a világ dolgait. Vagy az egyéb finomságok. A múltkor, például, Tonó kitett egy papírt, hogy "Kedves sporttársak! Az öltözőben takarítás lesz, kérem, az elöl lévő holmikat pakolják el, ellenkező esetben elszállításra kerülnek. Köszönettel: dr. Faragó Tamás edző, olimpiai bajnok." én meg odaírtam alá, hogy "és Vári Attila csapatkapitány, ifi és junior Európa-bajnok, junior világbajnok, felnőtt Európa-bajnok." Amire hazaértem, a srácok az utolsó mellé már odaírták, kétszeres.

- Miért van az, hogy a válogatottban klasszisokkal jobban játszik, mint a Vasasban?

- Mert a kettő nem ugyanaz. Ott rengeteg mindent kell csinálnom, lefordulni, bekkelni, bemenni centerbe. Itt mindenkinek megvan a maga kis feladata, arra koncentrál, mi például Steinmetz Barnával váltjuk egymást hátul. Ráadásul sokkal könnyebb negyedenként három percet hajtani, mint végigdarálni az egész meccset.

- Annyi szent, tényleg elég nyugodt szívvel tüzel. Olykor mintha túlságosan is lazán venné a játékot.

- Azért annyira lazán nem veszem, de kétségtelen, van bennem gátlástalanság.

- Megesik, hogy fél perccel egy, a harmadik határba elzúgott bomba után, újra beleáll a következőbe, mintha mi sem történt volna.

- Csak állítani kell az irányzékon. Amikor elengedem a labdát, és mellészáll, néha látom, hogy ha jól céloztam volna, a kapus nem éri el, akkor meg miért ne próbáljam meg megint?

- Mint a horvátok ellen, null háromnál.

- Pontosan. A magyar pólós attól egyedi, hogy mindig van benne valami csibészség.

- Egy pillanatig sem kételkedett önmagában, a csapatban?

- Ugyan! Elhúztuk a mézesmadzagot az orruk előtt, meg aztán jusson valami a közönségnek is, de utána gyerünk, vitézek, most már kiránthatjuk a kardot - ennyi.

- Aha. Ennyi...

- Jó, ez szöveg, azért tele volt a gátyó. én leginkább azt hajtogattam magamban, hogy ezek nem jobbak, mint mi, elkerülhető gólokat kaptunk, most már meg kell mutatnunk nekik.

- Ezúttal is volt valami produkció a finálé előtt, akárcsak '97-ben és '98-ban?

- Sajnos nem. Holott készültünk a Gólyával, vagyis Kovács Zoltán cserekapussal.

- Egy jó kis megrendezett gyilkossággal, mint Sevillában? Ott a fél szálló összecsődült, és rémüldözött a letakart tetem, valamint a körbe kifeszített Police-szalagok láttán.

- Nem, nem, bár elkezdtünk írni egy színdarabot, csak kissé fáradtak voltunk ahhoz, hogy befejezzük.

- A négy évvel ezelőtti fukuokai universiade Kovács, Vári produkcióiról még ma is legendák keringenek. Igaz-e az, amit a tornászlányokkal műveltek?

- Csupán kellett valami kedélyjavító a hosszú repülőút után. Kiírtuk a csapatirodán lévő faliújságra, hogy a női sportolók jelentkezzenek a szokásos nemvizsgálatra, és megadtuk a szobaszámunkat. Előtte egy százjenes boltban bevásároltunk mindenféle kacatot, hogy meglegyen a berendezés, majd fehér köpenyt húztunk, így amikor ónodi Henriettáék bejöttek, semmire sem gyanakodtak. Feltettük nekik a kérdéseket, ők kicsit zavartan válaszolgattak, s bár volt egy tervünk, hogy megkérjük őket, vetkőzzenek le, végül ettől eltekintettünk.

- Akkor mi értelme volt az egésznek?

- Azért így sem volt rossz.

- Kissé borostásnak tűnik, holott Firenzében mindvégig sima arcéllel lehetett látni. Mi ez a hanyagság?

- A világverseny más. Ott minden egyes meccs előtt lezuhanyozom, borotválkozom, beállítom a hajam. Mintha randevúra mennék. Csak éppen a Hungary feliratú szerkót veszem fel, abban indulok a taktikai megbeszélésre, hogy még pikánsabb legyen. Ott Märcz Tominak meg kell simogatnia a bezselézett fejemet, aztán már az uszodában, a bemelegítés végén Molnár Papesz szól, odaúszunk a parthoz, a doki pedig az orrunk alá nyomja a szalmiákszeszt, amibe először ő szagol bele, aztán én. Ha ez mind megvan, kezdődhet a meccs.

- Enélkül egy tapodtat sem...

- Ez szertartás.

- Korábban Kovács Zoltán nélkül szinte alig lehetett látni. Az együttlétük is szertartásos volt. Hogy bírja ki most nélküle?

- Nem könnyű, de hát valakinek otthon is kellett maradnia. Biztonsági okokból.

- Milyen okokbólő?

- Nemzetbiztonsági okokból. Tudja, a két ügynök olykor külön válik. én itt figyelek, ő ott. üzenem neki, hogy errefelé nincs semmi gond, az atombőrönd nálam van.

- Csak aktatáskát láttam utazás közben, ami kétségtelenül kirítt a többi csomag közül, mi több, eléggé tekintélyt parancsolóan festett.

- Na, ugye.

- Elárulná, mi van benne?

- Nemzetbiztonsági okokból nem lenne szabad, de most kivételt teszek. A doki ultrahangműszere.

Nem győznek nyerni

Négyes torna, rájátszás, döntő

Ausztrália-Magyarország 8-10 (2-2, 1-5, 2-2, 3-1)

Melbourne, 1500 néző. V: Illiadisz (görög), Prlajnovics (jugoszláv)

AUSZTRáLIA: Denis - Marsden 1, Boyd, MILLER 2, WOODS 2, Thomas 1, Neesham. Cs: Whalan 1, Soros, Waterman 1, Owen-Jones, M. Oberman, Lasic (kapus). Szövetségi kapitány: Don Cameron

MAGYARORSZáG: Kósz - Fodor 1, KáSáS 3, STEINMETZ B. 2, Varga Zs., Vári 1, Kiss G. Cs: DR. MOLNáR T. 3, Tóth F., Märcz, Vincze, Biros. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

Gól - emberelőnyből: 14/7, ill. 10/7

Négyméteresből: 1/1, ill. -

A 3. helyért: Jugoszlávia-Görögország 8-6 (3-1, 3-3, 0-1, 2-1)

A modernkori vízilabda történetében hovatovább példátlan sorozat áll együttesünk mögött: az idén - az Eb-t is beleszámítva - öt nemzetközi tornán indult, és valamennyit megnyerte. Bónuszként immáron 22 mérkőzés óta veretlen a Kemény-csapat, amely ezúttal egynegyednyi "lassúzás" után hat perc alatt gyakorlatilag agyonvágta a házigazdákat. Ekkor négy emberhátrányt bekkeltek ki a mieink, elöl pedig gyakorlatilag azt csináltak, amit akartak (Kásás és Molnár is csodás volt, de ahogy Fodor a balkezesek oldaláról jobbal becsavarta, te jó ég...). Csak azért nem nyertük meg 5-0-ra a negyedet, mert a duda után (!!!) két másodperccel a görög bíró még ítélt egy amúgy is "több sebből vérző" négyméterest. Ezzel útjára indította a második félidő esetleges, ám felettébb tendenciózus bíráskodását, amelyről sok mindent elmond az, hogy Kiss, Vincze, Fodor és Kásás kipontozódott, miközben a két állóbekk, Vári és Steinmetz végig bent maradhatott. Csak hát ezt a végletekig fegyelmezett, összeszorított fogakkal küzdő gárdát még hét plusz két ember sem tudja legyűrni négygólos előnyről, így a végén valóságos fiestahangulat uralkodott az uszodában a több száz helybéli magyarnak köszönhetően.

Nemzeti Sport 1999. szeptember 24.