Soros interjúalanyunk a perth-i világbajnokságon még a kispad szélén ült, elég ritkán ugorhatott a vízbe. Firenzében viszont már a gerinchez soroltatott, Kemény Dénes kártyái között ő a dzsóker, aki a kapusposzt kivételével bárhol bevethető. Marcz Tamás egyébként a kettősségek embere: jelenleg a nemzetközi élmezőny egyetlen játékosa, aki nem csupán tempózásra használja a gyengébbik, azaz a bal kezét, olykor gólt is lő vele. Továbbá a sajtóban hol tz-vel, hol cz-vel írják a nevét.

+ Most akkor melyik a jó?

-- A c-s változat. De csak néhány éve. Azelőtt t-vel írtam, aztán egy örökösödési ügy miatt az ügyvédünk tanácsára megváltoztattam.

+ és a balcsavart honnan örökölte?

-- Már a KSI-ben elkezdtem próbálkozni, igaz, akkor még csak óhébereztem (vízről, fél fordulattal kapura "söpört" labda), de aztán ahogy nőttünk, és a kapusok is jobbak lettek, már nem volt annyira hatékony. Ezután álltam rá a csavarra, bár relatíve későn, tizenkilenc-húszévesen.

+ Ahogy nézem, ezzel egyedül maradt, világviszonylatban is. Miért ölt bele annyi időt, ahelyett, hogy a jobb kezét fejlesztette volna?

-- Nekem igen fiatalon is az volt az értékem, vagy mim... Vagyis az ügyességemmel mindig is kilógtam a társaim közül. Náluk sokkal korábban tudtam az ujjamon pörgetni a labdát, meg ilyesmi. A labda főszerepet játszott a suliban is, a Klauzál téren, ahová rendszeresen lejártam focizni. Meg olykor bicskázni.

+ Nyilván a gömbérzéket fejlesztendő...

-- Abban azért voltak nálam ügyesebbek. Az edzőim mindig is biztattak, mondván, minél több technikai elemet ismer és alkalmaz egy center, annál kiszámíthatatlanabb. A balcsavarnak az az előnye, hogy a védő egy jobbkezest általában a jobb vállánál fog, ott próbálja megrántani, ha ebből a helyzetből el tudsz mozdulni a bal kéz felé, könnyen kicsúszhatsz a szorításából. Csupán az a veszélyes, hogy a bekk feje pont arrafelé van, amerre a mozdulatot csinálod. Mindenesetre bejött néhányszor, bár otthon ismernek, nemzetközileg azért még elég jól eladható.

+ Mint a németeknek, az Eb-n?

-- Igen. Egyébként a csavarnak az is az előnye, hogy könnyen megtanulható. Lőni nem mernék ballal, az teljesen esetleges, ebbe viszont bele lehet adni az erőt. Ha megmérnék, kiderülne, hogy nagyjából ugyanolyan sebességgel megy a labda, akár jobbal, akár ballal nyomom rá.

+ Az életben is jellemző önre ez a kettősség. Képes hol ilyen, hol olyan arcot mutatni.

-- Néha igen. Most, hogy sokat szerepeltünk a sajtóban, egy hölgyismerősöm megjegyezte, mennyire másképp tudok viselkedni a mindennapi élet lazaságához képest. Persze, a médiát kevésbé érdeklik a mellékesek, amelyekről viccelődve tudnánk mesélni, komolyabb kérdéseket feszeget, például mit éreztünk null-háromnál, hogy a slágertémát említsem.

+ Ezt a csontot már lerágtuk, inkább beszéljünk arról, hogy miként mászott Perth-höz képest jóval magasabbra a ranglétrán?

-- Egyrészt mindenki automatikusan feljebb lépett eggyel a sorban, hiszen az élről kiesett Benedek Tibi. A kispadosok több lehetőséget kaptak, miképpen mindenkinek többet kellett hozzátennie a csapat játékához.

+ A lehetőség adott, az viszont az egyéntől függ, hogy él-e vele.

-- Annyit fejlődtem az utóbbi években, hogy kevesebbet hibázom. Egy válogatott pólós attól jó, hogy a lehető legkisebb hibaszázalékkal játszik, s minthogy védekezésben javultam, Dénes is jobban bízik bennem. Meg aztán manapság, amikor a centerek gyilkolása büntetlenül folyhat, a mi taktikánk egyik legfontosabb eleme a második, a beúszó center, amit itthon csak ketten-hárman tudunk jól csinálni.

+ A horvátoknak egy ilyen szituációból lőtte a gólját, ami után valami egészen hihetetlen arcot vágott. Visszanéztem videóról: bár a többiek szemében is ott lobogott a tűz, de az önéhez hasonló szent révületet, ami azon a közelképen látszott, egy tekintetben sem lehetett felfedezni.

-- Talán attól lett olyan, hogy sikerült gólt lőnöm. Bár anélkül is lehetne jól játszani, de egy csatártól alapvetően elvárható, hogy betaláljon.

+ Van valami különleges módszere arra, hogy ennyire elvarázsolódjék?

-- általában magamat szoktam hergelni, de ha túl későn cserélnek be, néha úgy érzem, már nem harapok annyira. Aztán fontos, hogy kiélezett legyen a küzdelem. A könnyű mérkőzések nem dobnak fel. Akkor harapok a legjobban, ha rosszul állunk, ilyenkor ha beugrom, néha a víz alatt állat módjára elüvöltöm magam, aztán jöhet a játék. Ja, és az sem árt, ha a közönség ellenünk szurkol. Azt is imádom.

+ Miért?

-- Meglehet, a BVSC-ben hozzászoktunk... Néha mondogatjuk is: nincs gond, csend van a nézőtéren. Ha 2001-ben nálunk lesz az Eb, talán kiderül, miképp hat rám, amikor mindenki nekünk drukkol.

+ Ha már így előre tekintett: meddig lehet bírni energiával a felkészüléseket? Elvégre a Gerendás-féle alapozások is hírhedten kegyetlenek, akárcsak a válogatott edzései.

-- Ez lesz a kilencedik év, hogy a BVSC-ben játszom, s eleinte tényleg őrült munka folyt, ám most, hogy a játékosok többsége idősebb lett, Gyuri is igazított az adagokon. Mivel céljaim vannak a klubban is, a válogatottban is, továbbá sosem vagyok magammal elégedett, mindig akad valami, ami hajt előre.

+ Nincsenek olyan napjai, amikor például arra gondol, hogy miért nem ment inkább hegedülni?

-- Először is zongoráztam. Sajnos, túl korán hagytam abba, nem lenne rossz, ha jobban értenék a hangszerhez, de most már mindegy. Szóval attól nem félek, hogy kimerülök. épp ezért egyre jobban odafigyelek arra, mivel töltöm a pihenőidőt. Végül is évad közben egy nap alatt kell feltöltődni egy hétre, utána pedig két-három hét alatt egy egész évre. Ilyenkor igyekszem teljesen kikapcsolódni, lehetőleg külföldre menni, hogy véletlenül se kelljen vízilabdára vonatkozó kérdésekkel foglalkoznom. Hogy amikor visszamegyek az uszodába, legyen néhány olyan, a sporttól teljesen független élményem, amelyre a legkeményebb pillanatokban is emlékezhetek.

A nap sztorija

és még mindig nincs vége. A tornagyőzelem másnapján ismét a súlyzók alatt feküdt a válogatott, majd úszott időre könnyű, kétezer métert. Nem volt egyszerű: minthogy errefelé a közönség az első, együttesünk az amúgy igen tágas műugró-medencében kapott helyet. No, most a tréning elején még javában folyt az ugrándozás, a becsapódást pedig a buborékfejlesztővel tették elviselhetőbbé a gyerkőcöknek. Csakhogy e vizet "lágyító" metódus elég szép sodrást szokott eredményezni, így az egymástól a rajtnál egy méteres oldaltávot tartó játékosok egymás hegyén hátán érkeztek a túloldalra.

Amúgy a "vizes" munkában nincs változás, a szárazföldiben viszont igen: bekapcsolódott a "stáb" is. Martin György elnök, Pázmányi Gábor főtitkár és Szántha Károly gyúró vad futballmérkőzéseket vív a medence melletti raktárhelyiségben: egy "obsitos" vízilabdát rugdalnak kapura (utóbbiak speciel a műugróbírók pontozószékei volnának). állítólag feltűnően frissen mozognak -- bár e tekintetben a pólósokra sem lehetett panasz. Jóllehet a csütörtök esti döntő megnyerését követően bele akarták magukat vetni a belvárosi éjszakába, "dolguk végezetlenül" tértek haza, miután két diszkóba sem engedték be őket. Farmerjeiket és pólóikat látva közölték velük: alulöltözöttek...

Csurka Gergely helyszíni jelentése

Nemzeti Sport 1999. szeptember 25.