Aligha szükséges ismételni, hisz köztudott: Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke volt az első, aki hivatalosan bejelentette több mint egy esztendővel ezelőtt, hogy pályázik Juan Antonio Samaranch NOB-elnöki székére. A nemzetközi olimpiai család rendkívüli várakozással tekint a kandidálás határidejének lejárta, április 10. elé.

Ezeken a hasábokon korábban gyakran tettünk említést Schmitt vetélytásairól, például az amerikai Anita DeFrantzról és a koreai Kim Un Jongról, a legnagyobb riválisokra azonban - a kanadai Richard "Dick" Poundra és a belga Jacques Rogge-ra - csupán közvetve utaltunk eddig. Az alábbiakból is kiderül - még ha csupán tömör összegzés formájában is igyekszünk bemutatni őket -, hogy elnökválasztási kampányához, amit e hó végén indít, a magyar jelöltnek alaposan neki kell gyürkőznie.

Ez a nem mindennapi küzdelem a huszonegy évig "uralkodó" spanyol Samaranch örökségéért olyan élesnek, kiegyensúlyozottnak, kimenetelét illetően bizonytalannak tűnt, hogy számos, korábban jó eséllyel harcra kész jelölt máris visszakozott.

Schmitt Pál kilátásaival külön foglalkozunk majd, előtte vegyük szemügyre a két említett jelöltet, akik közül a kanadai Richard Pound mind a mai napig nem nevezett be hivatalosan a versenybe. Ezt sokan február elején a NOB végrehajtó bizottsága ülésén, Dakarban várták tőle, de a NOB másik kanadai tagjának, Carol Ann Letherennek Torontóban hirtelen bekövetkezett halála miatt idő - és a bejelentés - előtt utazott vissza hazájába.

A montreali ügyvédnek gyakran agresszív fellépése és modora miatt szép számmal akadnak ellenségei. Jellemző a gúnyneve - Flaszter cowboy -, mindazonáltal érdemei, múltja és magas pozíciói miatt nehezen legyőzhető. Kiváló úszó, sprinter volt, az 1960-as római olimpia 100 méteres gyorsúszásának döntőjében az ötödik helyezett Dobai Gyulánk mögött a hatodik lett (mindketten 56.3-at úsztak), és negyedik a juharlevelesek 4x200 méteres váltójában.

A Brit Nemzetközösségi Játékokon 1962-ben a 110 méteres gyorsúszás bajnoka, de voltak további értékes helyezései is. Hat évvel később már vezető pozícióban tevékenykedik a Kanadai Olimpiai Bizottságban, a szervezet főtitkára 1977-ig, majd az elnök - a magyar származású Szabó Imre - halálát követően 1978-tól annak helyére lép, és 1982-ig tölti be a posztot. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak 1978 óta tagja, pályája mindmáig töretlenül ível felfelé, hihetetlen munkabírású, sokoldalúan képzett sportvezető.

Helysz?kében eltekintünk valamennyi eddig betöltött tisztségének felsorolásától. Számos bizottságban játszott és játszik hatékony szerepet, az ő nevéhez f?ződik a NOB anyagi jólétét megalapozó hosszú távú tévészerződések tető alá hozása 1995-ben, valamint az úgynevezett Top-program keretében m?ködő, kizárólagosságot biztosító, és négyévenként megújítandó szponzori szerződések rendszerének megalkotása. Ez utóbbi mintegy 10-12 világcég évi húsz-huszonöt millió dolláros támogatását biztosítja a b?vös ötkarikás mozgalom továbbfejlesztésére. A végrehajtó testület tagja volt 1983-tól 1991-ig, majd 1992-től 2000-ig, alelnöki pozícióban 1987-től 1991-ig, majd 1996-tól 2000-ig m?ködött.

Emlékezhetünk, amikor az olimpia megnyitója után Samaranch felesége súlyos betegsége miatt hazautazott Sydneyből, Richard Pound vette át - első alelnökként - az ügyek irányítását. Az elnök gyakran osztotta ki neki a legnehezebb feladatokat. Hogy csak a legutóbbiakat említsük: őt bízták meg a Salt Lake City-i megvesztegetési botrány kivizsgálására létrehozott NOB-bizottság vezetésével (ahol, nem mellékesen, dél-koreai riválisát, Kim Un Jongot igyekezett ellehetetleníteni), sőt, nem kis meglepetésrek Pound kapott megbízást Samaranchtól az 1999 novemberében életre hívott WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) elnöki tisztének betöltésére is. Jelenleg ugyan nem tagja a végrehajtó testületnek, de Samaranch - abszolút bizalmára jellemző - Sydney óta is rendszeresen meghívja konzultánsként a vb-ülésekre, legyen az Lausanne-ban, vagy éppenséggel Dakarban.

Richard Pound születési évével már át is ugorhatunk a belga ortopéd sebész, Jacques Rogge életútjának rövid ismertetésére. Mindketten ugyanabban az esztendőben, 1942-ben születtek, tehát 59 évesek - éppen úgy, mint magyar vetélytársuk, Schmitt Pál.

A bennfentesek úgy vélik, hogy Samaranch, a Moszkvában júliusban végleg leköszönő elnök - bár nyíltan erről sohasem beszél, nem nyilvánít véleményt ,és feltehetően nem is szavaz majd - Rogge-ot tekinti leginkább kedve szerinti utódnak. Lehet, talán az egyéniségükben fellelhető rokon vonások miatt. A hajdani belga vitorlázó (a mexikóvárosi, a müncheni és a montreali olimpián is részt vett) mérsékelt, higgadt, mentes az indulatoktól, öt nyelven, flamandul, hollandul, angolul, franciául és spanyolul beszél, gyakorlott vezető és kiváló szervező. Az 1989-es megalakulás óta ő a mind erőteljesebb befolyást gyakorló Európai Olimpiai Bizottságok Szövetségének az elnöke, egyben elnökhelyettese az ANOC-nak (Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége).

Ezek is igen fontos tisztségek, ám a leginkább meghatározó - és az elnökségért folyó versenyben is jelentős előnyt jelentő - az az elnöki pozíciója, amelyet a NOB úgynevezett Olimpiai Koordinációs Bizottságában tölt be. Ugyanis ez a testület hivatott tárgyalni a soron következő nyári játékokat rendező ország szervezőbizottságával, az érintett város vezetőivel, illetve az adott ország kormányképviselőivel. Rogge ezt a szerepet általános megelégedésre végezte Sydney játékai előtt és alatt, és ez a mindenható, mindent tudó, mindenben illetékes szerepe megmarad egészen 2004-ig, mert ő vezeti a NOB athéni olimpiai koordinációs bizottságát is.

Mindezek ismeretében vajon marad-e reális esély arra, hogy magyar elnöke legyen a NOB-nak? Erről majd legközelebb.

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.03.21.