Juan Antonio Samaranch július 16-án Moszkvában, napra pontosan 21 esztendővel szintén moszkvai megválasztása után adja át helyét utódjának, a NOB nyolcadik elnökének. A pályázóknak április 10-ig két NOB-tag pártoló aláírásával kell jelezniük szándékukat. Idő tehát még bőven van. Az utódlásról világszerte megkezdődtek a találgatások, esélylatolgatások.

A nemzetközi sportdiplomácia kulisszatitkait jól ismerő müncheni Sport-Intern nevű ügynökség Kimet tartja kulcsfigurának: ha valóban indul, akkor teljesen nyílt lesz a küzdelem, amennyiben mégsem, abban az esetben az kerülhet az elnöki székbe, akire hívei szavaznak. A voksolás végeredménye szempontjából további fontos és egyelőre megválaszolhatatlan kérdések: milyen támogatást élvez Európában Rogge, valóban nagyra értékelik-e Pound pénzszerző tevékenységét, vagy lehet-e esetleg Schmitt Pál a nevető harmadik?

Mindehhez még az is szorosan hozzátartozik, hogy Dick Pound, az 1960-as római olimpia döntős gyorsúszója Kanadában nem örvend túlzott népszerűségnek. A torontói Globe and Mail című napilap cikke legalábbis erre utal: "Ha Dick Pound a NOB anyagi ügyeiben és más gazdasági kérdéseiben annyira befolyásos, mindentudó ember, mint ezt sokan állítják és ő maga is mondja, akkor feltétlenül tudomása kellett hogy legyen a Salt Lake City pályázatával kapcsolatos korrupcióról. Nos, ha tudott róla, akkor azt neki kellett volna elsőként leleplezni, amit azonban sajnos nem tett meg. Ha viszont nem tudott róla, az számára szegénységi bizonyítvány, egy felelősnek tartott vezető tájékozatlansága, s így, bármennyire is sajnálatos ilyesmit leírni, Dick Pound, bár közülünk való, honfitársunk, mégis alkalmatlan a NOB-elnöki tisztségre."

[origo], 2001.02.02.