A nevezési határidő lejártáig 119 ország jelezte indulási szándékát a kanadai szervezőbizottságnál, a megnyitóünnepségen azonban csupán 94, a záróünnepségen pedig mindössze 84 ország képviselői jelentek meg. Az olimpia első bojkottját élte meg.

Történt ugyanis, hogy Új-Zéland rögbicsapata pénzdíjas bemutatóversenyekre Dél-Afrikába utazott, ám ez ellenkezett az olimpiai amatörizmus szellemével. Az afrikaiak panasszal fordultak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB), majd bejelentették: amennyiben az új-zélandiak maradhatnak, a fekete kontinensről érkezett csapatok azonnal hazautaznak. Persze az afrikaiak semmit sem bíztak a véletlenre: tudták, hogy négy évvel korábban, hasonló szituációban a NOB megadta magát (akkor a vegyes faji összetételű Rhodézia ellen tiltakoztak, végül a brit birodalomból kilépő gyarmatnak távoznia kellett Münchenből). Most azonban a NOB hajthatatlan maradt, az afrikaiak pedig hazautaztak. Volt egy másik érdekes eset is, amely kisebbfajta diplomáciai bonyodalmat okozott: a kanadai kormány a Kínai Népköztársaságra való politikai tekintettel Tajvan csapatát elutazásra kényszeríttette.

1976-os olimpia a bojkotton kívül a doppingról szólt, első ízben gyanúsítottak meg sportolókat azzal, hogy anabolikus szeteroidokkal élnek. Főleg az NDK-ból érkezett úszónők kerültek a figyelem középpontjába (mint később kiderült, nem véletlenül!), hiszen a négyszeres olimpiai aranyérmes Kornelia Ender vezetésével a 11 női egyéni úszószámból tizet a kelet-németek nyertek - közülük nyolcat világcsúccsal. Botrány zavarta meg az öttusaversenyeket is, ahol a szovjet Onyiscsenko, München ezüstérmese egy preparált tőrrel vívott, s a találatjelzőt az ujjaival tudta manipulálni.

Ennek ellenére a játékokon történtek pozitív dolgok is. 32 új világcsúcs született, közülük a legemlékezetesebb Edwin Moses (képünkön) sikere volt. Moses 1955. augusztus 31-én, az Ohio állambeli Dayton városában született. A hihetetlenül intelligens fiú az atlantai Moorhouse College-on tanult, ott szerzett diplomát. Fizikusként és mérnökként végzett, ám a tanulás mellett a sportot csak hobbiszinten űzte, úgy, hogy saját magát edzette. Első komolyabb versenyén az 1976-os olimpia előtt egy hónappal indult, s teljesítményével azonnal bekerült az amerikai válogatottba. Hihetetlen, de első nemzetközi versenye az olimpia volt, ahol 400 méter gáton világcsúccsal (47.64) győzött. 1977. szeptember 2-tól kezdve majdnem 10 éven keresztül nem akadt vetélytársa, aki legyőzze őt. (A sorozat 1987. június 4-én, Madridban szakadt meg, ahol Danny Harris nyert.) Ezalatt az idő alatt 122 győzelmet aratott zsinórban (107-et 400 gáton), nyert két olimpiát, két világbajnokságot és négyszer döntötte meg a világrekordot. Az 1980-as olimpián az Egyesült Államok bojkottja miatt nem nyerhetett (pedig a nyitány előtt három héttel futott világcsúcsot), ám 1984-ben ismét az ő nyakába akasztották az aranyérmet. 1988-ban már nem sikerült a triplázás, csupán bronzérmes lett.

"Kétségtelen, hogy senki sem emlékezne rám, ha nem tanultam volna fizikát. Ez tette ki életem nagy részét. A tudománnyal mindent elérhetsz" Moses tudományos módszerekkel készült minden egyes versenyére, számolt, tervezett. Ő volt a világon az első futó aki a 40 méteren a gátak közötti 40 métert 13 lépéssel tette meg. 1983-ban (éppen a születésnapján) futott 47.02 másodperces világcsúcsát sokáig csak megközelíteni tudták (pl. a zambiai Matete), míg a barcelonai olimpia döntőjében Kevin Young meg nem döntötte (46.78 mp).
Akadt még három duplázó atléta is a finn Lasse Viren (5000 és 10 000 méteren), a kubai Alberto Juantorena (400 és 800 méteren), valamint a szovjet Tatjana Kazankina (800 és 1500 méteren) személyében. Tornában új csillag született. a mindössze 14 esztendős román Nadia Comaneci a legmagasabb, 10-es pontszámot kapta felemáskorlát gyakorlatára, emellett még gerendán és egyéni összetettben is győzött.

Az aranyérmek számát tekintve az 1924-es párizsi olimpia óta nem szerepeltek olyan szerényen a magyar sportolók, mint 1976-ban Montreálban. A XXI. nyári olimpiai játékokon 177 magyar sportoló (124 férfi és 53 nő) állt rajthoz, akik 22 érmet szereztek.

Az első aranyérmünket Magyar Zoltán nyerte, aki tornában a lólengésben diadalmaskodott. A Ferencváros 35-szörös magyar bajnok tornásza a Magyar-vándor, az orsó és a szökkenő-vándor eredeti saját elemével kimagaslott a mezőnyből. Pályafutása alatt világversenyen nem tudták megverni lólengésben. A következő aranyérmet Tordasi Ildikó szerezte női tőrvívásban - igaz a nevezési listán még Schwarzenberger Ildikó néven szerepelt. A döntőben két órán keresztül küzdött az olasz Collinóval. 4-4-es állásnál megsérült, miután az olasz tőre felszakította sisakját és az arcát. A döntő találatot azonban még sérülten is ő vitte be. Harmadik aranyérmünket Németh Miklós szerezte gerelyhajításban. A sportoló családban felnőtt fiú (édesapja, Németh Imre az 1948-as londoni olimpián kalapácsvetésben nyert olimpiai bajnokságot, édesanyja, Kondorosi Erzsébet diszkoszvetésben nyert magyar bajnokságot) első dobására hatalmas világcsúcsot dobott: a gerely 94,58 méterre szállt. Versenyzői pályafutását befejezve az olasz válogatott dobóedzőjeként dolgozott, majd új típusú gerelyeket tervezett, amelyekkel óriási világcsúcsokat dobtak. Később ezeket a sporteszközöket betiltották...

Negyedik aranyérmünk a vízilada-válogatotthoz fűződött. A Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc dr., Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila dr., Szívós István dr. összetételű csapat óriási fölénnyel nyerte a játékokat, sőt a gólkirályi címet is magyar pólós, Faragó szerzete meg 22 találattal.

Az éremtáblázat élén a Szovjetunió végzett (49 arany, 41 ezüst, 35 bronz), megelőzve az NDK-t (40 arany, 25 ezüst, 25 bronz) és az Egyesült Államokat (34 arany, 35 ezüst, 25 bronz).
Magyarország a 10. lett 4 arany-, 5 ezüst-, és 13 bronzérmet szerezve.

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.