Halottaink élén...
A Halottak napja -- ha szép is -- csak szomorú lehet... Hiába borulnak
virágdíszbe a temetők, égnek szívetmelengető fénnyel az emlékidéző
gyertyák, örökmécsesek, s hiába zsúfolják tele az élők a máskor
csendes és magányos sírkerteket.
Az idei különösen -- és sajnos, hogy így kell fogalmaznunk --, már
megint egy nehéz esztendő: ismét többen fejezték be életüket, mint
akik megkezdték. A nemzet fogyása riasztó gondolatokat ébreszthet, s
bennünket, akik éber figyelemmel és szeretettel kísérjük a magyar sport
változásait, eseményeit, ugyancsak gyászos érzések tölthetnek el.
Szokatlan, kegyetlen erővel aratott 1999-ben a nagy kaszás sorainkban.
Világnagyságok, a bajnokok bajnokai, kiváló mesterek, kiemelkedő
egyéniségek költöztek el az élők sorából. Túlzott gyakorisággal
olvashattuk: a Magyar Olimpiai Bizottság és az Ifjúsági és
Sportminisztérium, valamint egy-egy szövetség, és klub saját
halottjának tekinti. Temetéséről...
Teljességre törekvés nélkül hadd adózzunk ezúttal is külön tisztelettel,
kor és alfabetikus sorrend nélkül az idén távozottakra Halottak napján.
Kárpáti Rudolf, hatszoros olimpiai kardvívóbajnok és mestere Somos
Béla. A sportág valaha élt legsikeresebb vívókapitánya, dr. Bay Béla és
sajnos a közelmúltban őket követő viszonylag fiatal olimpiai vivó
bajnokunk, dr. Mendelényi Tamás. Athén, 1896-os első olimpia óta 249
olimpiai bajnokot adtunk az ötkarikás nemzetközi mozgalomnak. 88-an
már nincsenek közöttünk, 74 aranyérmesünk itthon, hazai földben
nyugszik, míg 14-en külföldön. Dombi Iván , a Magyar Olimpiai
Bizottság Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának tisztségviselőjének
nyilvántartása szerint a 249 bajnok közül legtöbben a vívók (27), a
vízilabdázók (22) és a labdarúgók (13) hunytak el.
Idén mondtunk végső búcsút a római olimpiai hosszú távú kenu
bajnokának, a későbbi sikerkapitánynak, dr. Parti Jánosnak. A
labdarúgó nagyságok közül Zsengellér Gyulának, a hajdani népszerű
gólkirálynak,Tichy Lajosnak, az MLSZ volt elnökének, Somogyi
Jenőnek, és dr. Zilahy József országgyűlési képviselőnek,
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlése elnökének, aki hosszú
ideig a megyei labdarúgó-szövetség elnöki tisztét is betöltötte...
Elment Montrealban ezüstérmet szerzett súlyemelőnk, Szűcs Lajos,
örökös műugró bajnoknőnk Zságot Irén, a jeges Dunát éveken át
rendszeresen átúszó szuperamaratoni futó Schirilla György....Olyan
sporttudósok, sportvezetők, nemzetközi bírák, mint dr. Kutassi László,
dr. Terták Elemér, Berczik Sári néni, s tragikus, szívbemarkoló módon
távozott jóval idő előtt egy fiatal, pályafutása csúcsát még el sem érő
tehetséges, rokonszenves versenyzőnk, a sydneyi olimpiára készülő
sportlövőígéretünk, Burkus Tamás.
Miközben a megemlékezés napján halottaink élén jobbára a
legismertebbek neveit említjük, s csodálattal vegyes tisztelettel adózunk
mindannak, amit életük során a magyar sport oltárán áldoztak,
természetesen azokról sem feledkezünk meg, akik, ha nem is hozzájuk
mért teljesítménnyel, s ha nem is a világraszóló dicsőségek
reflektorfényei alatt, de a maguk módját ugyanolyan odaadással,
hűséggel és alázattal szolgálták a sport ügyét.
(gallov), Nemzeti Sport 1999. november 2.
|
FONTOS
