|
|
| ||||
|
Szólam öt karikára
A nagy átverés Zajlik az élet a kenguruk földjén. Érdemes szemlélődni, mi is köti le leginkább a sport iránt érdeklődők figyelmét mostanában Sydneyben, a jövő évi olimpia színhelyén és környékén. Nézzük csak! Susie Maroney neve nálunk ismeretlen. Ausztráliában, hazájában azonban roppant népszerű. A huszonnégy éves maratonista úszónő a közelmúltban azzal keltett szenzációt, hogy a Karib-tengerben átúszott Jamaicából a "szomszédos" Kubába. Otthon legutóbb nyolcórás jótékonysági úszóversenyen vett részt, ami után előbb a rendőrségen, majd a kórházban kötött ki. A versenyt követően ugyanis egy Sydney környéki klubban heves tivornyázásba kezdett barátaival, ahonnan -- távozását követve -- a rendőrség feltartóztatta a kocsijával gyanúsan "szlalomozó" hölgyet. Súlyosan alkoholos állapotát hamarjában jegyzőkönyvezték az őrsön, majd a kórházban teljes fizikai és idegi kimerültséget állapítottak meg nála. Susie a kihallgatása során azzal védekezett, hogy, úgymond " rohadt hideg volt a víz", szüksége volt néhány korty tüzes italra. Egy darwini tanárember Indian curry nevű (feno)ménje kétmillió dollárt nyert a legjobban fizető ausztrál versenyen, a melbourne-i derbin. Amíg a Fradira legutóbb -- jóindulatú túlzással -- 3000 néző volt kíváncsi az Üllői úton, a táltos négylábú futama a patinás ötvenéves arénába, a Flemington Parkba új rekordot jelentő 104 028 nézőt-fogadót vonzott. A közeli Új-Zéland körül még hónapokig tart a világ legöregebb, 160 éve rendszeresen megrendezett hagyományos vitorlás versenye, az America's Cup. Hetekig folyik a selejtező, amelynek egyetlen célja, hogy kijelölje, ki lehet a címvédő kihívója jövő február-márciusban. Tőlünk kissé távoli a dolog, de ott hamisítatlan világeseményhez illő, felcsigázott izgalom követi minden nap a legapróbb részleteket is. No és a rögbi-világbajnokságot megnyerő zöld-sárga válogatott?! Eufória! Mindez azonban semmi ahhoz az országos felzúduláshoz képest, amely napról napra drámaian erősödik. Olimpiai botrány a javából! A "Nagy átverés" áldozatai elégtételt követelnek, fejeket, bocsánatot és -- a pénzt vissza! Akármennyire is hajlandóak lennénk elnéző enyheséggel minősíteni az ügyet, aligha változtatna azon a tényen, hogy a nemesen díszelgő öt színes karikán, az olimpiai mozgalmon ismét szégyen esett, és lám, Atlanta és a hírhedt Salt Lake City-i korrupciós botránysorozat után Sydneyt is elérte a végzet. Az auszik olimpiai szervezőbizottsága (SOCOG) hetekkel ezelőtt valamivel több mint hárommillió jegyet bocsátott a hazai közönség rendelkezésére. Egyeseknek nyomban feltűnt, hogy a mennyiség csaknem félmillióval kevesebb, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Napról napra nőtt az elégedetlenkedők száma, a jegyvásárlók sorra tapasztalták, hogy a megrendelő lapon fontossági sorrendjük szerint kért legjobb jegyeiket nem kapták meg, helyette legfeljebb a másod-, vagy harmadsorban jelölt jegyek közül kaptak, tehát nem azt és úgy, ahogyan rendelték. Hová tűntek a jó jegyek?! A panaszok áradatára az ausztrálok népszerű "Napkeltéjében", az ABC csatorna "2GB" nevű műsorában megszólaltatták Mr. John Valder urat, Új-Dél-Wales miniszterelnökének személyes képviselőjét az olimpiai szervezőbizottságban, aki egyfelől bemártotta a jegyelosztásért felelős igazgatót, Graham Richardsont, másrészt nyíltan kifejtette: a szervezőbizottság 14 igazgatóját vaksötétségben tartja a jegyeket illetően egy, a szervezet csúcsán terpeszkedő belső "négyesfogat": Michel Knight, az állam olimpiai minisztere, a szervezőbizottság elnöke, a már említett Richardson, mellette az Ausztrál Olimpiai Bizottság elnöke, John Coats, továbbá a szervezet igazgatója, Sandy Hollway. Kiborult a bili, a fokozódó felháborodás következtében a skandalumot sem elhallgatni, sem mérsékelni nem lehetett. Annál is kevésbé, mert a felháborodott és kiábrándult jegytulajdonosok több mint negyven százaléka követelte vissza a pénzét. Bírálta -- nem először -- a 2000-es játékok szervezőit maga Ausztrália miniszterelnöke, John Howard, közönséges csalással vádolva őket, fellépett Új-Dél-Wales ombudsmanja, valamint az országos versenyhivatal (Australian Competition and Consumer Comission) elnöke, Allan Fels professzor is: "Mindenekelőtt felhívom a SOCOG figyelmét a félrevezetett, becsapott jegyvásárlók kárpótlására -- nyilatkozta --, akiknek tulajdonképpen nem volt sem választásuk, sem esélyük a jegyekre." Dióhéjban a miértről, a hogyanról, meg a következményekről... Mint minden olimpiai szervezőbizottság, az ausztráloké is érthetően nyereséget vár a játékok lebonyolításától. Minimum 40-50 millió dolláros nyereségre számít. A profitszerzésnek nem éppen rokonszenves, de kétségkívül gyakorlatias módját eszelte ki -- minden valószínűség szerint a megnevezett négyes agytröszt. A visszatartott félmillió jegyet alapos felárral -- és egyéb vonzó szolgáltatásokkal -- társította csomagokba, és igyekezett megkörnyékezni a felső tízezer tagjait, a bőkezű szponzorokat, a potenciális jövőbeni támogatókat, a sportelit legfelső rétegét, ellátni velük az üzleti, politikai és sportközélet kiemelkedő, befolyásos személyiségeit. Jóllehet az ötlet pofonegyszerűnek tűnhetett, az ötkarikás nepperek már üzérkedésük nyitányán csúfosan megbuktak. Nem lehet persze, mindezek után sem szemernyi kétségünk, hogy a legkelendőbb olimpiai jegyekkel történő ravasz manipulációk ezzel egyáltalán nem fejeződtek be, hiszen a jegyüzérek leleményessége kimeríthetetlen. Mármint a profiké. Ez a -- mondhatni -- intézményesen kialakított módszer és út ellenben aligha járható, egy olimpiai szervezőbizottságtól pedig elfogadhatatlan. Még nem történt ugyan meg a felelősök megnevezése, a becsapottaktól sem kért bocsánatot senki, nem fizettek még ki kárpótlást senkinek. Pedig ezeknek nyilván be kell hamarosan következniük, és úgy vélem, sajnos még ennyi sem lesz elegendő ahhoz, hogy az ausztrál szervezőbizottság tekintélye helyreálljon, visszanyerje saját sportszerető közönsége fenntartások nélküli bizalmát, amelyet korábban élvezett. Gallov Rezső, Nemzeti Sport 1999. november 8. |
| ||||||||||
|
SYDNEY 2000 |
|
FONTOS
