|
|
| ||||
|
A NOB Lausanne után A spanyol mágus "Nagyon sokat kell még tenni azért, hogy a NOB visszanyerje a közvélemény bizalmát - nyilatkozta Roland Baar, a németek olimpiai bajnok evezőse, aki az aktív versenyzők képviseletében került a NOB tagjai közé éppen most Lausanne-ban. - Szerintem a reformok egyfajta próbaidőt jelentenek a szervezetnek, és a fejleményeket éber figyelemmel kell majd követnünk, ellenőriznünk - mindenekelőtt nekünk, versenyzőknek. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a korábban tett lépések - amelyek következtében tíz NOB-tagnak távoznia kellett a testületből, másik tíz pedig súlyos elmarasztalásban, illetve figyelmeztetésben részesült - és a lausanne-i reformcsomag elfogadása jelentős részben az amerikai képviselőház és a szenátus által gyakorolt politikai nyomásnak tudható be. Ugyanakkor Samaranch elnöknek, a nagy spanyol mágusnak a legváltozatosabb elemzések mellett is kiemelkedő elismerés jár. Hidegvérű és furfangos bűvészként elnökölt, érzelemmentes céltudatossággal, szinte gépiesen "üzemelt", a saját maga által megszabott iránytól senki és semmi sem volt képes eltéríteni. Az olimpiai városok látogatásának ügyében sokan palotaforradalom kitörésére számitottak, amelynek még maga Samaranch is áldozatául eshetett volna. Ráadásul Jean-Claude Killy, a francia síkirály azt javasolta, hogy az érzékeny témában a kritikus szavazás legyen kivételesen titkos. Ez az egyetlen kérdés csaknem két és félórás heves vitát idézett elő. Mindaz, ami ezután történt, tipikusan jellemző az ötkarikás varázslóra. Samaranch először is rezzenéstelen arccal úgy engedte el Killy javaslatát a füle mellett, mintha az el sem hangzott volna. Maradt tehát a nyílt szavazás. A ravasz mágus persze ezzel sem érte be, biztos győzelemre akart menni a látogatások ellenében. A végső voksolás előtt Samaranch ahelyett, hogy azt kérdezte volna, ki szavaz a látogatások ellen, így kiáltott fel: "Emelje fel a kezét az, aki a látogatások mellett szavaz!" Ezzel azokat kényszerítette a nyílt színre, akik ellenezték a szándékát. Így azután nem csoda, hogy az akkor az ülésteremben lévő száz delegátus közül csak tízen vállalták a nyilvánosság előtt is az ellenszegülést (a nevüket egyébként nem hozták nyilvánosságra a sajtónak kiadott közleményben sem). Még ellenfeleinek, sportpolitikai ellenségeinek is el kell ismerniük Juan Antonio maestro messze átlagon felüli manipuláló képességét. És mindezek után végtére is nem lebecsülendő mindaz, amit a NOB tett ebben a viharos esztendőben: ülései nyílttá váltak, Lausanne-ban a sajtóközpontban egyenes adásban követhettük a tanácskozást, a NOB pénztárkönyvei nyitottak lettek, létrehozták a nemzetközi doppingellenes ügynökséget, a NOB-tagság immár csak nyolc évre szól, s ha valaki tovább kíván szolgálni, ismét meg kell méretnie magát, nyolcvanról hetven évre szállt le a felső korhatár, az elnök maximális esetben is legfeljebb 12 évig töltheti be pozicióját, a versenyzők helye megfelelő számban biztosított a szervezetben, és még sorolhatnánk. Jacques Rogge-gal, a NOB-vb belga tagjával, Samaranch egyik lehetséges utódjával beszélgettem az ülés után. "Samaranch úgy jelenhet meg szerdán Washingtonban - vélte a flamand sportvezető -, mint egy megfiatalított, a korábbiaknál demokratikusabban és áttekinthetőbben működő világszervezet elnöke. Ugyanakkor a NOB, valljuk be, végtére is ugyanaz a szervezet maradt. Némelyik szabályon változtattunk, másokat módosítottunk eszközöltünk, de ez mind nem elegendő. A magatartásunkat, fellépésünket is meg kell változtatnunk. Az elismerést és tiszteletet nem a szabályok biztosítják, ezeket a mindennapos tevékenység során lehet megszerezni, és ebben a NOB minden tagjának részt kell vállalnia. Meggyőződésem, hogy erre valamennyien képesek." Samaranch biztató előjelekkel utazhatott Washingtonba, ahol szerdán Fred Upton republikánus képviselő különleges ellenőrző bizottsága hallgatja meg az atlantai és Salt Lake City-i megvesztegetési üggyel kapcsolatban. Ha a fentiek tudatában nem is féltjük a nagy olimpiai kombinátort, igazából irigyelni sincs okunk. Az amerikaiak egyáltalában nem szívbajosak, ha valakit "égetni" akarnak. Ez a szándékuk pedig az előjelekből, FBI-fenyegetésekből, egyebekből ítélve aligha lehet kétséges. Egészen biztosan szerepel majd a NOB-elnök személyét érintő kérdések sorában az is, hogy milyen kormányzati szerepet játszott Samaranch úr annak idején Franco generális rendszerében, és alighanem azt az apróságot is feszegetni fogják egyesek, hogy az elnök kedves felesége, "Bibi" asszonyság a barátjával együtt mennyire érezte jól magát 1990-ben azon a kétnapos charlestoni (Dél-Karolina) luxuskiránduláson, amelyet az atlantai olimpia szervezői ajánlottak fel és finanszíroztak. Rosszul aligha, mert a dokumentumok szerint a számla végösszege meghaladta a 12 ezer dollárt... Gallov Rezső, Nemzeti Sport 1999. december 15. |
| ||||||||||
|
SYDNEY 2000 |
|
FONTOS
