– A kűrje végén nagyon felszabadultnak tűnt. Már tudta, hogy az öné az aranyérem?
– Amikor lefutottam a programomat, még nem tudtam, elég lesz-e a győzelemhez. Csak azt, hogy nagyon jól korcsolyáztam. Mivel nem láttam a többieket, egészen addig izgultam, amíg ki nem írták, hogy az első helyen állok. Akkor, habár még az olasz lány hátravolt, már gondoltam, hogy nyertem – mondta Sebestyén.
– Csöppet sem nyomasztotta, hogy a fantasztikus rövidprogramja után mindenki biztos esélyesnek tartotta?
– Dehogyisnem, óriási nyomás volt rajtam. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy többek között azt is megköszönjem edzőimnek, Száraz Andrásnak és Jurek Eszternek, valamint a pszichológus Vura Mártának, hogy átsegítettek ezen a helyzeten. A közönségnek meg azért tartozom hálával, hogy ilyen fantasztikus hangulatot teremtett.
– Egyébként az éjszakája nyugodtan telt? Tudott azért valamicskét aludni?
– Mivel a mezőny nagy része már végzett, a szálloda tele volt felszabadult versenyzőkkel, akik nem épp csöndben ünnepeltek. Ez azonban szerencsére nem zavart, nyugodtan aludtam délelőtt tízig.
– Most már ön is ünnepelhet, és tervezheti a következő lépést. Az Európa-bajnoki cím után megcélozza a világbajnokit is?
– Egyelőre ezt a sikert szeretném kiélvezni. De azt megígérhetem, hogy ugyanilyen keményen fogok készülni a dortmundi versenyre is.
– A dobogón állva milyen gondolatok kavarogtak a fejében? Úgy tűnt, nem tud dönteni a sírás és a nevetés között.
– Arra gondoltam, hogy hat éve az egykori BS-ben játszották el nekem a Himnuszt. Az egy junior Grand Prix-győzelmet követett, és nem hittem volna, hogy felnőttként, éppen Budapesten fog ez velem újra megtörténni.
– Ugyan említette, hogy nem látta a többiek kűrjét, mégis mit szól az újonc Pavuk Viktória negyedik helyéhez?
– Tényleg nem láttam Vikit, de a nézők reakciójából tudtam, hogy remek programot futott. Szívből gratulálok neki! Na és az sem utolsó dolog, hogy mivel mindketten az élmezőnyben végeztünk, jövőre a torinói kontinensbajnokságon három magyar korcsolyázónő indulhat majd.