Neked áll valaki a sikereid hátterében, vagy egyedül állod a kihívásokat?

A versenyen már csak magamra számíthatok, de a családom és a barátaim nélkül ez az egész nem menne. Amikor önmagaddal és másokkal versenyzel, akkor nagyon-nagyon egyedül vagy és ha nincs mögötted senki, az iszonyatosan nagy lelki teher. Én ezt szerencsére nem tudom, csak sejtem, hogy így van. Én csak azt tudom, hogy egy nagyon boldog család áll mögöttem. Édesapám hiánya ugyan iszonyatos és azt senki, semmi nem pótolhatja, de az ő szellemében próbálok dolgozni és gondolkodni, de nagyon sokat segít a kisfiam, az anyukám és a 86 éves nagymamám is.

Ugye te egy erdész - vadász családban születtél

Így van. Nem is tudom, hogy meddig mehetek vissza a családfán, de ük-ük nagyapám is puskás ember volt. Vadászok, erdészek népesítik a történetünket, így szinte természetes volt, hogy én is ezt a pályát választottam. A fegyver, a természet, az állatok szeretete benne van a génjeimben.

Mikor fogtál puskát először a kezedbe?

Nem emlékszem már rá, de azt biztosan tudom, hogy hatévesen már korongra lőttem. Egész kicsi koromtól mentem apukámmal és jártuk az erdőt, fegyverrel vagy a nélkül. Sokszor puska nélkül vitt magával szarvasbőgésre vagy vaddisznólesre. Nagy élmény volt, amikor először a vaddisznó illatát megéreztem. Nagyon furcsa érzés volt, hogy tőlünk nem messzire ott van az állat és vele együtt, mindössze hárman vagyunk a teljesen sötét erdőben. Nagyon sok szép élményem van a gyermekkoromból. Az erdő most is meghatározza az életemet, hiszen erdő mellett lakom, őzek és rókák szomszédságában.

Vadászni is szoktál?

Igen. Bár tudom, hogy ez bizonyos szempontból elítélendő, de hogy ha valaki egy kicsit is felkészül abból, hogy miről szól a vadászat, akkor megváltozik a véleménye. Tudomásul kell venni, hogy az ember ragadozó, világéletében vadászott és ha ezt megfelelően teszi, a természet egyensúlyának megőrzésével, akkor ez nem irtás és gyilkolás lesz. Tudomásul kell, venni, hogy muszáj, hogy az ember beleszóljon a természeti körbe, hiszen vannak, olyan állatok, melyeknek nincs természetes ellensége csak az ember. És ha az az állat, például a róka, nincs "egyedelve", akkor elszaporodnak és nem lesz nyúl, nem lesz fácán és a kisebb állatok kipusztulnak.


Te hogyan szoktál vadászni?

Úgy, hogy kiülök a lesbe, egyedül puskával és vagy jön arra róka vagy nem. Mivel a róka nagyon okos, így egyenlő esélyekkel indulunk, hiszen ahhoz hogy le tudjam lőni, legalább 10 lépésre meg kell hogy közelítsen. Tíz lépésre viszont a róka nagyon ritkán közelít meg, hiszen megérezheti a szagom, megcsillanhat a szemem, amit észre vesz, vagy egy kicsit hangosabban vettem a levegőt és azt ő rögtön meghallja. Én ezt tartom vadászatnak. Nagyon szeretem még a szalonkavadászatot, ami nagyon nehéz, hiszen sötétben, piszok halkan és nagyon gyorsan jön cikkcakkban, úgyhogy nem könnyű eltalálni, de épp ez a szép benne.

Hogy lett ebből sportlövészet, ráadásul korong?

Ez áll a legközelebb a vadászathoz. Ráadásul édesapám és édesanyám (aki egyben az edzőm) is ezt a sportot űzte, eléggé kézenfekvő volt. A koronglövészet egy nagyon látványos sport, nem véletlen, hogy külföldön nagyon nagy hagyománya van és rengetegen űzik.

Elmondanád, hogy hogyan zajlik egy ilyen verseny?

Kell hozzá egy pálya, két torony, amiben dolgoznak a gépek, melyek kilövik a korongokat és sok pénz, mert 40 forint a lőszer darabja, plusz az agyagkorong, amit ellövünk aminek 15 forint darabja.

Milyen távolságból lövitek a korongokat?

Van hogy 5 méterről és van hogy 20-ról, mivel változtatjuk a lőállásokat, a pozíciókat. Az alapmozdulat az, hogy csípőből fel kapnod a fegyvert vállba, majd amikor megjelenik a korong a látószögedben, akkor fel arcba és két másodperced van arra, hogy egy vagy két korongot szétlőj a levegőben.

Hogyan áll ez a dolog itthon?

Mint minden sportban a pénzhiány a legnagyobb gond. Régen az MHSZ-ek szervezték a klubbokat, amik mára önellátóak lettek, de nem tudnak miből gazdálkodni, hiszen nincs már befolyó összeg. Például én klubom 1994 óta nem tud semmilyen támogatást adni, így magamnak termelem ki a korongra és a lőszerre valót. Szerencsére a lőszeremet, a 1998-as vb óta a fűzfői Nike-Fiocchi adja.

Lőterek terén mi a helyzet?

Manapság nagyon kevés lőtér működik.

Mi a helyzet az utánpótlással?

Ez egy olyan kérdés, melyre mindig elkomorodik az arcom, hiszen nagyon kevés az utánpótlás. Pontosan azért, mert mint már említettem mindent saját zsebből kell állnia a szülőknek. A fegyver az egyszeri befektetés, de a kilőtt lőszer és korong állandó költség.

Hogyan kerülhetnek ide a fiatalok?

A fiúk 14 évesen, a lányok 16 évesen kezdhetik el ezt a sportot, hiszen bizonyos szellemi érettség szükséges hozzá, továbbá el kell bírni a 3,6 kilós fegyvert. Van még valami, ami nagyon nehézzé teszi a lövészetet. Ez egy idegi, technikai sport, ennek az érési folyamata hosszú, körülbelül négy évre tehető, mire az ember sikert ér el, de lehet hogy ennél több is szükséges.

Neked hogyan sikerült?

Én három év alatt Európa-bajnok lettem, de én szerencsés vagyok, hiszen egy olyan ember volt az edzőm, mint az édesapám, aki fantasztikusan jó lövő és edző volt, továbbá ő volt a pszichológusom is. A mostani fiataloknak egy kicsit nehezebb a helyzetük, de szerintem egy nagyon tehetséges, rátermett és kellően szerény, alázatos emberke négy év múlva célt érhet, de lehet, hogy ez a négy év hét év lesz. Ettől a szülők megriadnak, hiszen a pénzükért várják a gyors sikert.

Saját gyermeked?

Ő már 15 éves, de sajnos kénytelen voltam elirányítani e felől a sport felől, mert mint az előbb említettem ez egy nagyon drága sport. Én 1994-óta nem kapok fizetést és ezt csakis saját zsebből tudnám finanszírozni és kettőnknek ez már nagyon nehéz lenne.

Érdeklődik egyébként a lövészet iránt?

Igen, amikor jön segíteni nekem a lőtérre, dolgozni, akkor mindig kap egy-két lehetőséget a próbálkozásra.

A vadászat szellemét azért átadod neki?

Természetesen, a természet és az állatok szeretetét maximálisan átadom és azt, hogy nem kell feltétlenül puskával járni az erdőt...

Sportonline, 2001.04.26.