|
|
| ||||
|
|
Vívó pasa Pasarétről - Államvizsga éremmel a nyakban?
Ferjancsik számára a szarvasgomba és az olimpia is aranyat érhet 
Az internet segedelmével ma már sok minden megadatik az embernek
anélkül, hogy kimozdulna hazulról, ám akad egy s más (példának
okáért, továbbá azért, mert most ez a lényeges: a versenyszerű
pengeforgatás és a cukrászdai tortaevés), amiért rendszerint
karnyújtásnyinál nagyobb távolságot kell megtenni. Ha rövid a kezed,
toldd meg egy-két lépéssel - véli Ferjancsik Domonkos, ám esetében,
lévén kardvívó, szakmai ártalomnak is betudhatnánk az ismert praktika
hangoztatását. Csakhogy első pástra lépése előtt sem gondolt mást, és
azóta is így okoskodik. Alább kiderül, többek között ezért lett belőle vívó
és nem teniszező, ugyancsak e megfontolás alapján ajánlotta, hogy egy
pasaréti kávézóban beszélgessünk.
Az utóbbi választás Ferjancsik - páston már megcsodált - merészségét támasztja alá, cukorbetegként képes krémesek, sütemények és habos kakaók illatfelhőjében ásványvizet kortyolgatva helytállni, pontosabban nyugodtan egy helyben ülni. "Lehet itt diabetikus finomságokat kapni, de most otthon várnak ebéddel - mondja Ferjancsik. - A közelben lakom, ez pedig egy kellemes hely. Érdekes, a sportágválasztásnál is hasonló szempontok alapján döntöttünk hajdanán a szüleimmel. Kisiskolásként teniszre írattak be a Vasashoz, ám nem a közeli, pasaréti sporttelepen induló csoportba osztottak be, hanem a Rózsadomb túloldalára, a Folyondár utcába. Ha úgy tetszik, most azért készülök a sydneyi olimpia kardversenyére, és nem a melbourne-i Grand Slam tornára, mert a Kapi úti lakásunktól könnyebben eljutottam a vívóteremhez, mint a piros-kékek másik teniszcentrumához." Az inzulinkúrát illető inzultusunkat nem ússza meg ennyivel, ám nem is akarja, hisz a - még egy vívó számára is kellemetlen - rendszeres szurkálásról immár kényszeredettség nélkül vall: "A nemzetközi versenyeken résztvevő élmezőny nagy része ma már tud a betegségemről, s nem gyanúsítanak meg doppingolással, ha napjában többször szurkálnom kell magam." Vívóinknak pedig csipkedniük kellett volna magukat az őszi, szöuli világbajnokságon, amely az olimpiai kvalifikáció elsődleges állomása volt. Ferjancsik Domonkos egyéni aranyérmet áhított, így végül a hatodik helye aligha tette elégedetté. Kétes siker, hogy az 1998-as győzelem óta a főként Ferjancsik fémjelezte kardcsapat - nyolcadik helyezése révén - férfi alakulataink közül "egykeként" szerzett jogot az ausztráliai indulásra. "Sajnálom, hogy a németek elleni elődöntőben nem tudtam úgy ráérezni a ritmusra, mint az egy évvel korábbi vébén, amikor szinte minden bejött, érinthetetlen voltam, és olykor a többiek helyett is javíthattam. Egyéniben a végén aranyérmet szerző francia Damien Touya állított meg, láttam rajta, hogy most ő kapta el a fonalat, megállíthatatlan volt. Ma már nem bánkódom, annak örülök, hogy a csapattal kvalifikáltuk magunkat, s úgy hiszem, a viszonylagos kudarc után még nagyobb becsvággyal készülhetünk fel az olimpiára." Csakhogy épp ez az, vajon ki készülhet, kik csikarhatják ki a csapattagságot? Ferjancsik és Nemcsik helye talán a legbiztosabb, de ne feledjük, az évbúcsúztató ob-n visszatért a szinte már elköszönt egyéni és csapatvilágbajnok, UTE-klubelnök Szabó Bence. "Én azok közé tartozom, akik nem kiabáltak Bencére kígyót-békát. Felbukkanása felkorbácsola a kedélyeket, minthogy hamar átrendezheti az erőviszonyokat. Harminchét évesen is veszélyezteti jó néhány riválisa pozícióját. Nekem mindig kedvezett az ő stílusa, emlékszem, 1992-ben, az olimpia után tizenhét évesen sikerült legyőznőm Gödöllőn, egy nemzetközi versenyen. Sokan mondják, már nem elég dinamikus, a keze viszont remek, továbbá igazi akarnok, és fejben - talán ez a legfontosabb egy vívó számára - nagyon jól kombinál. A tavaszi Világkupa-sorozaton nagy harc vár mindnyájunkra. Kovács Tamás dönt majd, és határozata ellen nem lehet kifogással élni. Technikai igazgatónk a mai magyar vívás emblematikus figurája, az ő véleményét és edzőm, Somlai Béla tanácsait feltétel nélkül elfogadom." Persze, e sportágban, Ferjancsik is tudja ezt, a gyakorlatban a szavak mit sem szavatolnak. "Most értelmetlen lenne az olimpiai esélyekről értekeznem. A vívásban akár másfél perc alatt semmivé lesz temérdek munka. Hiába ébredek évek óta azzal, hogy mi lesz a játékokon, meglehet, az számít majd, miként kelek fel szeptemberben egy borús szeptemberi reggelen. Az persze, tartást ad, ha úgy állhatsz oda, hogy megdolgoztál a sikerért. Ettől függetlenül győzhet majd a címvédő Pozdnyakov, akit szibériai medveként emlegetnek, pedig egy nagyon kifinomult orosz úr, nyerhet a már említett Touya, aztán a nekem kevéssé kedves lengyel Jaskot, a filmes névrokonnál alig rosszabb Tarantino, vagy a világranglista első tizanhat helyezettje közül szinte bárki..." A "tizenhatoson belül" márpedig Ferjancsik is helyzetbe kerülhet, ám kedvteléseit tekintve már most egyéni aranyérmes a "hobbisták" között. "Ha kérdik, azt mondom, hogy a mosómedve-sétáltatás és a szarvasgombagyűjtés kapcsol ki igazán. Ez utóbbi tényleg izgat, ráadásul aranyat érő foglalatosság. Van olyan szarvasgomba, amelynek kilójáért több százezer forintot is megadnak a luxust hajhászók." Az olimpia után örömében és önszántából szívesen odahagyná Pasarétet, bár az erdők, mezők bejárása előtt a sarkon még bevágna egy Trüffel-tortát, amelyre most nem keríthetett sort, mert a kis kávéházban ezt egyelőre nem készítik cukormentes kivitelben. Hogy éppenséggel mitől is kerülhetne vidám, túrázó hangulatba, arról a Könnyűipari Főiskolán csomagolástechnikából diplomázott fiatalember fentebb, burkoltan már nyilatkozott. Ganczer Gábor, Nemzeti Sport 2000. január 10. |
SYDNEY 2000 |
|||
|
|||
Ferjancsik Domonkos |
|||
 |
FONTOS
