Ha a sydneyi olimpián csak a férfi kajakosok képviselték volna Magyarországot, a nemzetek éremtáblázatán a 34. helyet foglalnák el a mieink. Sári Nándor szakágvezető fiai a teljesítményükkel megelőzték -- többek között - a teljes szlovén, svájci, szlovák, új-zélandi, horvát vagy brazil ötkarikás küldöttséget! Legutóbb 1988-ban, Szöulban sikerült két aranyérmet nyernünk, akkor Gyulay Zsolt egyes ezer méteren, és a négyes, Gyulay, Ábrahám, Csipes, Hódosi összeállításban örvendeztetett meg minket, és az ideihez hasonlóan egy bronz is összejött az Ábrahám, Csipes páros révén. Barcelonából és Atlantából csak a női kajakosok hoztak aranyat, de a 2000. esztendőben a férfiakon volt a sor, és meg is állták a helyüket. Mindössze egy számban nem sikerült döntőbe jutnia magyar kajakosnak, az ezerméteres egyesben.

A lélektelen szegedi egység (Sári Nándor meglátta)

- Kökény Roland újonc létére nagyszerűen helytállt - értékel Sári Nándor. - Az ő középfutamából került ki a későbbi első, harmadik és negyedik helyezett. Tapasztalat nélkül versenyzett, ha szerencséje van, és nem kerül össze a nagymenőkkel már ilyen korán, akár érmes is lehetett volna. Nem akarok jósolgatni, de négy éve Kammerer ebben a számban kiesett, most viszont. Roland az ismeretlenségből küzdötte fel magát erre a szintre, és ebben jelentős része van a tartalék Borhi Zsombornak is, aki rengeteget segített neki. Közösen edzettek, egy szobában laktak az edzőtáborban, pedig néhány éve még Zsombor volt a menő, Roland pedig majdnem abbahagyta a sportolást.

- Kökény jól ragadta meg a lehetőséget, amit a válogatási rendszer kínált neki, és kiharcolta a csapatba kerülést. Ebben önnek elévülhetetlen érdemei vannak.

- Jó formában volt a válogatókon, egyenletes teljesítményt nyújtott, ezért lehetett sikeres. Két éve valóban beszélnem kellett a fejével, hogy ne szálljon ki, mert nagyon el volt keseredve az eredménytelenség és a pénztenség miatt. A szülei tartották el, és már szereztek is neki valami munkát. Igaz, előtte évekig nem hallgatott rám, nem voltunk közös nevezőn, de akkor lelkiismeretesen elkezdett dolgozni. Akkor megváltozott a kapcsolatunk, és miután kiderült, hogy a négyes tagjai nem indulhatnak ezer egyesben, az olimpia is belátható távolságba került számára. Ha hamarabb felejti el a párost, most talán őt is ünnepeljük, mert a középfutamában száz méterrel a cél előtt még a második volt.

- A bronzérmet nyerő két Krisztián, Bártfai ésVeréb viszont ideális páros összeállítás. Sokan, például Gyulay Zsolt is. titkos esélyesként tartották számon őket. Ön is így látta?

- Tanítani való felkészülésük volt, ezért én is bíztam bennük, és nem is okoztak csalódást. Talán ha nem az olaszok mellé kerülnek a döntőben, jobban is szerepelhettek volna. Bonomiék azonban félelmetesen kezdtek, és ez sajnos megzavarta a mieinket, idegesek lettek, kapkodtak, nem tudták rendezni a soraikat, ráadásul az oldalszél sem nekik kedvezett. De így is világbajnokokat előztek meg, és a szurkolók körében is rendkívül népszerűek lettek. Nagy büszkeség az edzőnek, ha a tanítványait szeretik az emberek.

és a boldog győztesek a dobogón

- A népszerűségi ranglistán minden bizonnyal az aranyérmes négyes tagjai állnak az élen.

- Lehet ezen csodálkozni? Pedig néhány hete még romokban hevertek. A szegedi versenyen hatodik volt az egység, és akkor igen távol voltunk a csúcstól. Az akkor győztes német hajó edzője gúnyosan nézett rám a sörsátorban, majd az Európa-bajnokságon, amikor másodikok lettünk mögöttük, lesajnálva tekintgetett felénk. De ekkor nem kicserélni akartam az embereket, hanem felhozni őket. Bíztak bennem, és én is tudtam, hogy jó úton járunk. A megújulásunkhoz hozzájárult egy fénykép, amelyet Záhonyi Iván készített a hatodik helyezésünk alkalmával. Ez a felvétel a futam közben ábrázolja az egységet, és látszólag nincs is rajta semmi különös. A technika rendben van, a lendület is jó, küzdenek a fiúk, de valami mintha mégis hiányzott volna. A lelküket nem láttam azon a képen, és ez kellett akkor nagyon. Mondtam is Ivánnak, ha nyerni tudunk, nagy része lesz benne. Akkor váltottunk a hozzáálláson, és ennek meg is lett az eredménye.

- Miben változtak meg a fiúk akkor egy csapásra?

- Korábban nagy rivalizálás volt Vereckei Ákos és Storcz Botond között. Nyilván ezután is fognak egymás ellen versenyezni, de már nem úgy, ahogy régebben. Botond visszanyerte régi önmagát. Az utolsó szóig megtartották a taktikát, Kammerer Zoli csodálatosan, hideg fejjel vezénylelte az egységet, Horváth Gábor pedig tökéletesen megtalálta a helyét ebben a hajóban. Ő a legrutinosabb közöttük, minden durcáskodás nélkül lemondott a párosról, mert meglátta, hogy ennek a hajónak így van jövője. Próbálkozott ő korábban nagyobb nevekkel is, mégsem jött neki össze.

- Egyszerűsíti, vagy bonyolítja a munkát az, hogy ebből a négyesből két ember még egy párost is alkot?

- Összefügg a kérdés, mert a jó négyes úgy áll fel, hogy együtt vannak a leggyorsabb egyesek, és a legjobb páros. Az ezres pároshoz nem akartam nyúlni, ezért a Kammerer, Storcz kettőst is fel kellett hozni, és hogy így alakult, gondolom, senki sem bánja. A négyes siker után mondtam a fiúknak, hogy már senkinek sincs veszíteni valója. Már olimpiai bajnokok lettek, nyugodtan készülhetnek a későbbiekre. Ákosnak nagyon rosszul jött a rajt körüli hercehurca. A pályák között is hatalmas különbségek voltak, az ötösnél magasabb számúról senki sem tudott nyerni. Ez már előre látszott, és Ákos ezért nem szerepelt jól egyesben. Nem tisztem a lányokkal foglalkozni, de ugyanígy járt Kőbán Rita is, ráadásul neki mindössze fél órával a rajt előtt mondták meg, hogy az ő döntőjüket indítják el elsőként. Botondra és Zolira pedig éppen fordítva hatott mindez. Ők valóban elhitték, hogy nincs mit veszíteniük, és felszabadultan, lazán versenyeztek, és meg is nyerték második aranyukat. Egyszer ezt a sok szerencsétlenséget helyre fogja hozni a sors.

- Talán négy esztendő múlva, Athénban?

- Ezekben a fiúkban még legalább egy olimpia benne van. Kellőképpen egoisták és hiúak ahhoz, hogy még egyszer végigcsináljanak mindent, ezért nem is tudok róluk egyebet mondani, mint hogy szenzációs kajakosok!