A jogosítványát is megmentette a siker
Az év edzője: Sári Nándor
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: Nemzeti Sport, 2000.12.20
--------------------------------------------------------------------------------
Sári Nándor kajakedzőnek, az idei év legsikeresebb
trénerének jár egy faramuci kiegészítő jelző is: sztárolhatatlan.
2000. október 1-jén, késő délután, a tudósító ide-oda rohangált a
Penrith-tó körül: a döntők után mindenhol magyarok ölelkeztek.
Kolonics Györgyöt fotózták a parton, miközben a dobogóról
kászlódott le a Pulai Imre, Novák Ferenc páros, a
díszpáholyban a kétszeres bajnok Storcz Botondot csókolgatták
szülei és menyasszonya, Mednyánszky Szilvia, társát,
Kammerer Zoltánt egy egyenruhás rendező kapta derékon (nem
szeretetből, doppingvizsgálatra invitálta...). A tribün mögött a
második ezüstéremnek immár felhőtlenül örvendő két hölgy, Kovács
Katalin és Szabó Szilvia beszélgetett a magyar csapat
hajószínében. Ausztráliában itt láttam utoljára Sári Nándort:
miközben a többség (még/már) mulatott, ő egy hajót cipelve
oldalazott ki a sátorból. Egy másodpercig térdén pihentette a hajót,
hogy jobb kezét szabaddá téve fogadja a gratulációmat. "Nándi, ez
gyönyör? volt! Erről a két aranyról azért bővebben is
beszélgethetnénk..." - mondtam, ám ő néhány perc türelmet kért,
hisz másnap utaztak, a rakodás pedig nem várhatott... Legközelebb
október közepén, Csepelen, a Hollandi úti vízitelepen találkoztunk,
a ráckevei Duna-ágba benyúló stégen stopperezett. Alighanem
kitalálják: Sári már edzést tartott. Hazatérve egy hetet pihent, ám
ifjúsági versenyzőivel pótolni akarta az "időrabló" olimpia miatt
kimaradt edzéseket, és hamar munkába állt. Amúgy végre
kibeszélgethettük magunkat, és néhány nap múlva - minden ódzkodása
ellenére - egy egyoldalas interjúval szabadulhattam meg
lelkiismeretfurdalásomtól. A felelősség részben Sárié: a
versenyzőivel két olimpiai arany- és egy bronzérmet szerzett
sikeredző maga is tudja, hogy hajlamos diadalai agyonhallgatására.
Újabb néhány hét telt el, amikor valamelyik fogadáson egy pohár
bor mellett már igazán baráti diskurzust folytattunk. Mesélte, hogy
az olimpiai aranyak megmentették a jogosítványát. Hazafelé autózott
Agárdra, és egy rendőr állította le: "Uram, ön jelentősen
túllépte a megengedett sebességet, és áthajtott egy piros
lámpán" - szólt a fakabát. Sári már-már beletörődött a
bírságolásba, olyannyira, hogy az egyenruhás próbált helyette
mentséget keresni. Kérdezgetni kezdte:
- Hol dolgozik?
- Csepelen.
- Mi a foglalkozása?
- Edző vagyok.
- Milyen edző?
- Kajak.
- Az jó. Kikkel foglalkozik?
- Kicsikkel, nagyokkal.
- Aztán a kajak négyes tagjait ismeri-e?
- Ismerem.
- Jól?
- Elég jól..., én volnék az edzőjük.
- Ember, miért nem ezzel kezdte?! Akkora örömet okoztak nekem
a fiai, úgyhogy nem is láttam, azonnal húzzon innen!
A teljes férfi kajakválogatott, az olimpiai bajnok Kammerer,
Storcz, Vereckei, Horváth kvartett, és az elöl ülő
versenyzőkből alkotott, ötszázon szintúgy bajnok páros, továbbá az
ezer méteren bronzérmes Bártfai, Veréb duó tréneréé, Sári
Nándoré az Év edzője cím. És egy jogosítvány.
|