Sári Nándor kajakedzőnek, az idei év legsikeresebb trénerének jár egy faramuci kiegészítő jelző is: sztárolhatatlan.

2000. október 1-jén, késő délután, a tudósító ide-oda rohangált a Penrith-tó körül: a döntők után mindenhol magyarok ölelkeztek. Kolonics Györgyöt fotózták a parton, miközben a dobogóról kászlódott le a Pulai Imre, Novák Ferenc páros, a díszpáholyban a kétszeres bajnok Storcz Botondot csókolgatták szülei és menyasszonya, Mednyánszky Szilvia, társát, Kammerer Zoltánt egy egyenruhás rendező kapta derékon (nem szeretetből, doppingvizsgálatra invitálta...). A tribün mögött a második ezüstéremnek immár felhőtlenül örvendő két hölgy, Kovács Katalin és Szabó Szilvia beszélgetett a magyar csapat hajószínében. Ausztráliában itt láttam utoljára Sári Nándort: miközben a többség (még/már) mulatott, ő egy hajót cipelve oldalazott ki a sátorból. Egy másodpercig térdén pihentette a hajót, hogy jobb kezét szabaddá téve fogadja a gratulációmat. "Nándi, ez gyönyör? volt! Erről a két aranyról azért bővebben is beszélgethetnénk..." - mondtam, ám ő néhány perc türelmet kért, hisz másnap utaztak, a rakodás pedig nem várhatott... Legközelebb október közepén, Csepelen, a Hollandi úti vízitelepen találkoztunk, a ráckevei Duna-ágba benyúló stégen stopperezett. Alighanem kitalálják: Sári már edzést tartott. Hazatérve egy hetet pihent, ám ifjúsági versenyzőivel pótolni akarta az "időrabló" olimpia miatt kimaradt edzéseket, és hamar munkába állt. Amúgy végre kibeszélgethettük magunkat, és néhány nap múlva - minden ódzkodása ellenére - egy egyoldalas interjúval szabadulhattam meg lelkiismeretfurdalásomtól. A felelősség részben Sárié: a versenyzőivel két olimpiai arany- és egy bronzérmet szerzett sikeredző maga is tudja, hogy hajlamos diadalai agyonhallgatására.

Újabb néhány hét telt el, amikor valamelyik fogadáson egy pohár bor mellett már igazán baráti diskurzust folytattunk. Mesélte, hogy az olimpiai aranyak megmentették a jogosítványát. Hazafelé autózott Agárdra, és egy rendőr állította le: "Uram, ön jelentősen túllépte a megengedett sebességet, és áthajtott egy piros lámpán" - szólt a fakabát. Sári már-már beletörődött a bírságolásba, olyannyira, hogy az egyenruhás próbált helyette mentséget keresni. Kérdezgetni kezdte:

- Hol dolgozik?

- Csepelen.

- Mi a foglalkozása?

- Edző vagyok.

- Milyen edző?

- Kajak.

- Az jó. Kikkel foglalkozik?

- Kicsikkel, nagyokkal.

- Aztán a kajak négyes tagjait ismeri-e?

- Ismerem.

- Jól?

- Elég jól..., én volnék az edzőjük.

- Ember, miért nem ezzel kezdte?! Akkora örömet okoztak nekem a fiai, úgyhogy nem is láttam, azonnal húzzon innen!

A teljes férfi kajakválogatott, az olimpiai bajnok Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth kvartett, és az elöl ülő versenyzőkből alkotott, ötszázon szintúgy bajnok páros, továbbá az ezer méteren bronzérmes Bártfai, Veréb duó tréneréé, Sári Nándoré az Év edzője cím. És egy jogosítvány.