Rangadóval indul az Eb: Steinmetz Barnabásékra (világos sapkában) az oroszok várnak (fotó: Árvai Károly)

Egyetlen felkészülési meccs fél csapattal, nyolc nap a teljes kerettel - ennél még a Kemény-korszak hajnalán is több jutott. Az 1997-es athéni Világkupára négy hetet készülhetett együtt a keret, még ha két meccset játszott is felvezetésképp. Idén a tizenkettes Eb-mezőnyből egyedül a magyar csapat nem szerepelt semmiféle tornán - ezek után minimum érdeklődve várhatjuk, mivel rukkol elő Kranjban.
"A rövid idő is elég volt ahhoz, hogy relatíve jó fizikai szintre kerüljenek a játékosok, persze, a világbajnokságig még ebben is fejlődhetünk - mondja Kemény Dénes. - Amiben le vagyunk maradva, azok a csapatjátékbeli automatizmusok. Ezek tökéletesedéséhez több edzésre és persze meccsszituációkra lenne szükség. Mert hiába van együtt a csapat gerince immáron hat éve, minden nyáron elölről kell kezdeni: látom az edzésen, hogy ami tavaly csukott szemmel ment már, ott egyelőre rendszeres a ritmuskésés, a félreértés. A mentsvár legfeljebb az lehet, amikor egy klubban játszók kerülnek egymás mellé. Más kérdés, hogy erre nem lehet építeni, az igazán jó válogatottat az jellemzi, hogy a klubból hozott automatizmusokat széttöri, és felépíti a sajátokat, a legfontosabb időszakra úgy, hogy egy klubbá válik maga is. Ehhez idő kell. Nyerni lehet enélkül is, ám ha megvan mindez, az óriási segítség. Miközben az sem kizárt, hogy az ellenfelek még gyengébbek lesznek, és ezért győzünk.”
Aztán ha nem is királyfiként, és nem hófehér paripán, de érkezhet egy megmentő a szorult helyzetekben: avagy van annyi világklasszis a csapatban, hogy egy-egy varázslatos megmozdulással eldöntse a meccset. "Ez nem az én szándékom kérdése - válaszolja a kapitány. - A csapatra mindig is az volt a jellemző, hogy az ászok közül egyik-másik hozza azt a pluszt, azt a különleges megoldást, ami a sikerhez kell. Ezt azonban nem lehet kalkulálni, sem nekem, sem nekik. A szituáció hozza: biztatni nem tudom őket, nem is kell - a taktikával adhatom meg a keretet, a lehetőségeket, hogy ezek az extrák esetleg előjöhessenek. Azt sem mondanám, hogy az improvizációra most nagyobb szükség lesz, mint máskor: nálunk rendre be szokott jönni élesben néhány olyan dolog, ami még edzésen sem, ettől magyar válogatott a magyar válogatott.”
Azzal kapcsolatban, hogy a gárda afféle vegyescsapat, hiszen akadnak május eleje óta készülők, illetve a BL-döntőről beesettek, Kemény azt mondja: "Mosódik össze a két csoport, mindazonáltal úgy vélem, minden, ezt feszegető kérdésre a csoportmeccseket követő szünnapon érdemes visszatérni. Jövő szerdáig még sok idő van, ráadásul elmondhatjuk, ha eljutunk odáig, még mindig nem történt semmi az Eb-n. Túlleszünk öt meccsen, amely kis túlzással csupán egy érlelési fázis, hogy az utolsó három fontos összecsapáson jól teljesíthessünk. Aztán hogy az Eb maga csupán egy érlelési fázis-e a vb-re, azt egyelőre nehéz megállapítani.”
A mester amúgy kijelentette, hogy régen érezte magát ennyire jól fizikálisan, azaz az ő testi-lelki felkészültsége igen jónak mondható - alkalmasint ez is számít, amikor egy végletekig feszült helyzetben jót kell húzni, elvégre frissebb aggyal könnyebb cserélni, taktikai váltásról határozni. Kemény összességében úgy véli: "Nem állítom, hogy szuperoptimisták vagyunk, de azt sem, hogy pesszimisták volnánk. Akkor sem történik tragédia, ha akad meccs, amelyet nem nyerünk meg, abból is lehet majd tanulni az idény hátralévő részére - persze, ez nem jelenti azt, hogy vereségeket terveznénk. Szeretnénk mindenütt a dobogó tetején állni az eredményhirdetéskor.”

Az M2 pénteken 21.10-től élőben közvetíti a Magyarország-Oroszország mérkőzést.

A sikertörténet újabb állomása?

"Nem kell többismeretlenes egyenleteket felállítanunk: két hétvégéről van szó és kész. Ennyire egyszerű” - szól a vezír a maga stílusában. Nem érdemes vele vitába szállni, többek között azért sem, mert ha jobban belegondolunk, voltaképpen tényleg ennyire leegyszerűsíthető a hölgyek jubileumi, 10. Európa-bajnoksága.
Hogy mit is értett Faragó Tamás a két hétvége alatt? "Szombaton a hollandok ellen vívjuk a csoportrangadót, majd néhány edzőmeccs és pihenőnap után következhet a jövő hét végén az elődöntő és a finálé.”
A felállított, igényelt program két buktatót tartalmaz, ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által is támogatott, attól 100 ezer dollárt kapó társulat nem ismeri ezt a fogalmat. Három világverseny van a Faragó-csapat mögött, három emlékezetes sorozat. Két esztendeje több mint ötezer szurkoló tombolt a Margitszigeten az olaszok elleni megnyert döntőt követően - a sikertörténet kezdetét jelentette az a felejthetetlen, június 23-ai nap. A fukuokai vb-ezüst is ünneplésre adott okot, a tavaly decemberi Világkupa megnyerésre nemkevésbé.
"Megyünk előre a magunk útján. Fontosak, persze hogy fontosak ezek a részsikerek. Azoknak nevezzük őket, mert nem titok, mindannyiunk szeme előtt a jövő évi olimpiai kvalifikációs torna lebeg” - folytatja a mester, aki jó szokásához híven optimista, miközben azt sem hallgatja el, hogy kiválasztottjai voltak már jobb passzban is: "A felkészülési tornák is jelezték, nem ideális az állapot, lelki és fizikai disszharmónia jellemzi a csapatot. De miután nőkről van szó, nem kell annyira megijedni, hiszen egy nap alatt is képesek regenerálódni. Tőlük függ, hogy idén sikeres edző leszek vagy sem.”
Három kulcsemberünk, a világ tíz legjobb játékosa között rangsorolt Sós Ildikó, Primász Ágnes, Valkay Ágnes trió egyöntetű véleménye: "Jó edző lesz, Tamás!”
"Igaz, hogy az utolsó, görög torna nem sikerült fényesen, ám nem abból a hatodik helyből kell kiindulni - veszi magához a szót a lövők réme, a kiváló kapus megtestesítője, Sós Ildikó. - Kijavítottuk a hibákat, azóta sokkal jobb állapotban vagyunk. Meg kell nyernünk az első mecscsünket, és akkor az önbizalmunk is helyrebillen. Egyelőre csak a hollandokra koncentrálunk, ha ez a meccs megvan, készülhetünk a folytatásra. Bízom a csapatban, különben is, számomra nagyon kedves hely Szlovénia, hiszen Bledben volt a nászutam.”
A két évvel ezelőtti Eb és a decemberi Vk gólkirálynője, Primász Ágnes még nem járt Szlovéniában, ő így csak reménykedik, hamarosan őt is szép emlékek fűzik majd ehhez az országhoz: "Jó kell elcsípnünk a rajtot, és akkor révbe érhetünk. Szünnapokat nyerhetnénk, nyugodtan, önbizalommal felvértezve készülhetnénk az elődöntőre” - fejti ki véleményét, majd az "Ezúttal hány Primász-gólra számíthatunk?” kérdésre mosolyogva így válaszol: "Remélem sokra.” Persze, aztán gyorsan komolyabbra vált, mint mondja: "Nem ez a fontos, hanem hogy a csapat jól szerepeljen. Nagyszerű társak között játszhatok, nem lehet előre megmondani, ki lesz a nyerőember, bármelyikünk betöltheti ezt a pozíciót, attól függ, ki fog ki jó napot. Nem tagadom, az utóbbi időben fáradt voltam, ám jól sikerült a ráhangolódás, már jó passzban vagyok, igyekezni fogok.”
Így lesz ezzel a válogatottban nem álmai pozíciójában játszó, jobbszélen szerepet kapó Valkay Ágnes is. Nem véletlen, hogy őt szerepelteti az úgynevezett "rosszkéz” oldalon a kapitány, hiszen átlagon felüli játékintelligenciával rendelkezik. "Igaz, hogy klubomban a másik oldalon pólózhatok, ám a válogatottban itt van rám szükség, így hát ezen a poszton igyekszem a csapat hasznára lenni - fűzi ehhez hozzá a lajosmizsei születésű klasszis. - Fizikailag is utolértem magam, jó erőben és lelki állapotban vagyok. Észnél kell lennünk, az utóbbi világversenyek eredményei okán bennünket akarnak legyőzni, nem vitás, nehezebb lesz megvédeni címünket, mint volt megnyerni azt. Jobbak lettünk az eltelt két évben, ám a többiek is fejlődtek, és árgus szemekkel figyelnek bennünket.” A 81-es születésű hölgynek két éve nagyon bejött a két világversenyes esztendő ("Feldobnak a tétmeccsek” - teszi hozzá), nem véletlenül választották a 2001-es idény játékosának. Mindazonáltal társaival úgy buszozott Ljubljanába, hogy közösen lépjenek eggyel előbbre: két éve az Év csapata választáson ugyebár a másodikak lettek...