26. férfi és 10. női Eb, Kranj, Ljubljana
Álmatlan éjszakai elemzés
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: AZ, CSG, Nemzeti Sport 2003.06.15
--------------------------------------------------------------------------------
Két napja azt írtam, a spanyolok elleni
10-2-es diadallal csupán egy nyugodt éjszakát szerzett magának
a férfiválogatott. Nos, a horvátoktól elszenvedett 10-9-es
vereség egy álmatlant eredményezett.
Már előbukkantak a nap első sugarai, amikor a magyar válogatott
szállásán néhány játékos, továbbá a szakmai stáb tagjai még
mindig az elődöntőn történteket elemezték. Nem a világosodás
hozott megvilágosodást elsősorban, hanem hogy a virrasztás
hajrájában leültek a video elé, és még egyszer megnézték a
meccset. Akadt, aki ezután lenyugodott, Kemény Dénes
szövetségi kapitánynak azonban sehogysem jött álom a szemére,
így aztán tegnap kissé álmoskás hangon összegezte, mire
jutottak első körben. "Az ember onnan kapja a pofont, ahonnan
nem várja: ez pedig a hátrányos védekezésünk volt. Ez a
szisztéma, amely az Eb-n forrta ki magát, még a jugók elleni
vereség alkalmával is működött, csakhogy péntek este csődöt
mondott. Emiatt kaptunk annyi gólt, amennyit már úgymond nem
tudtunk túllőni. Illetve megvoltak a helyzeteink, hogy
válaszoljunk erre a kihívásra is, ám ezeket kihagytuk. Bár
mindez természetesen összefügg: egyfelől aki tíz gólt kap egy
elődöntőben, az ne nagyon reménykedjék a sikerben. Másfelől ha
a második félidőben jobban megy a helyzetkihasználás, az
automatikusan visszahat a védekezésre is, azaz gyaníthatóan
nem jutnak tízig a horvátok sem. Persze az alapvetés mégiscsak
az, hogy bár nem szereztünk több gólt, attól még nem kellett
volna épp ezen a napon gyengébben védekeznünk. Ez úgymond
számunkra is meglepő volt, és már nem tudtunk újítani.”
Nagyobb szakmai mélyfúrásokba már csak az olvasók kedvéért
sem óhajtanánk bocsátkozni, de természetesen néhány "miért?”
kezdetű kérdést fel kellett tenni a kapitánynak. Például:
miért bomlott meg így a védekezés? "A horvátoké a
fizikálisan legerősebb centerpáros az egész mezőnyben, s
minthogy a felállt védekezésünk is bicegett, ők ki tudtak
harcolni annyi emberelőnyt, amennyiből - miután az
emberhátrányunk összecsuklott, talán azért, mert kiismerték a
hetedik meccsre, továbbá az egyének is hibáztak az egyes
szituációkban - elegendő gólt lőttek a meccs megnyeréséhez.”
Aztán az is jó kérdés (lásd egyik keretes írásunkat), hogy
miért vesztettünk megint egy góllal? "A pszichés
összetevő, mint mindig, szoros összefüggésben van a szakmával.
Akadnak bizonyos hiányosságok, amelyek bizonytalanságot
szülnek, ebből viszont olyan hiányosságok keletkeznek, amelyek
már nem indokoltak. A tanulság egyértelmű: ha a szakmai
színvonal megfelelő, azaz a játék jól működik, akkor a játékos
is duzzad az önbizalomtól. Aztán előfordul, hogy biceg a
játék: vannak olyan csapatok, játékosok - régebben mi is
ilyenek voltunk, és ezt kellene mindenképpen visszahoznunk -,
akik képesek a bicegőból is kihozni a maximumot. Nekünk ez
most nem jött össze a remek napot kifogó horvátokkal szemben,
akik előtt le a kalappal, mert tényleg remekül játszottak.
Csak az menthetett volna meg bennünket, ha a védekezésünk
javul, mert az önbizalmat adott volna, s egyben levett volna
az övékből is.” De miért nem hasonlítunk régi önmagunkra?
"Amikor nem nagyon ment, régebben mindig akadt egy-két jó
játékos, aki egy egyéni bravúrral átlendített bennünket a
holtponton, akár elöl, akár hátul. Egy-egy ilyen most is
akadt, bár amikor igazán fontos lett volna, akkor »megállt
félúton«, mint Kásás Tomi labdája a vízen a negyedik negyed
elején. Ugyanakkor a szakmai tár kilencnapos felkészülést
követően egyelőre nincs annyira tele, hogy a bravúrokat
néhány, csapatszinten hozott biztos megoldással megfejeljük.
Azaz még nem tudunk előszedni egy, a kályhától indított
figurát emberelőnyben, amelyek ilyen esetben kirántják a
szekeret a kátyúból. Még nem tudunk biztosan védekezési
formációt váltani, miután a második verziónkat nem lehetett
úgy begyakorolni, hogy egy elődöntőben, ilyen éles állásnál
gond nélkül alkalmazzuk.” A legfontosabb persze továbbra
is a világbajnokság, kérdés, az itt látott völgyeket mennyire
sikerül kiiktatni július közepéig. Kemény amondó: "Abból a
szempontból nincs ok az aggodalomra, hogy ez a csapat ebben az
összeállításban irigylésre méltóan erős. Abból a szempontból
viszont van, hogy nehogy már megszokjuk, hogy mindig közbejön
valami. Már csak az hiányozna…”
Férfiak, Kranj
A 7. helyért: Szlovákia-Görögország 7-6 (2-0, 1-4, 2-2,
2-0). Az 5. helyért: Spanyolország-Németország 5-4 (1-2, 1-1,
2-0, 1-1)
Vizesmenü Június 15., vasárnap
Férfiak, Kranj A 3. helyért: Magyarország-Oroszország,
16. Döntő: Szerbia-Montenegró-Horvátország, 18.
Szavak a Száva
mellôl
Egygólos vereségek Fura.
1997 és 2000 között hatból négy világversenyt
nyert meg a válogatott. Nézzük a ki-ki meccsek
eredményeit, az arannyal zárt eseményeket. 1997,
Sevilla, Eb: 9-8 (olasz), 10-7 (orosz), 3-2
(jugoszláv). 1999, Firenze, Eb: 15-4 (német),
7-5 (olasz), 15-12 (horvát). 1999, Sydney,
Világkupa: 8-4 (spanyol), 5-3 (olasz). 2000,
Sydney, olimpia: 8-5 (olasz), 8-7 (jugoszláv),
13-6 (orosz). Az 1997-es athéni Világkupa
elôdöntôjében 8-4-re vesztettünk a görögök
ellen, míg 1998-as vb-n a 8-3-as ausztrálok
elleni elôdöntôt követôen 6-4-re kaptunk ki a
spanyoloktól. Mint a fentiekbôl is látszik, a
legélesebb partikon hol magabiztosan, hol a
végsôkig kiélezett küzdelemben rendre a mieink
kerekedtek felül, igaz, amikor kikaptak, akkor
egyszer sem volt igazándiból esélyük. Hanem itt
egy újabb számsor, elvégre 2001 óta a negyedik
világversenyen maradunk le az elsô helyrôl.
Nézzük, mennyivel csúsztunk el. 2001, Budapest,
Eb-elôdöntô: 7-8 (olasz). 2001, Fukuoka,
vb-középdöntô: 2-3 (olasz). 2002, Belgrád,
Vk-döntô: 8-9 (orosz). 2003, Kranj, Eb-elôdöntô:
9-10 (horvát). Minden egyes megveszekedett
alkalommal egyetlen góllal úgy, hogy a tavalyi
Vk-döntôt leszámítva mindig volt egy emberfórunk
a végén a döntetlenhez, míg Belgrádban iksznél,
öt másodperccel a dudaszó elôtt kaptuk a gólt. S
természetesen valamennyiszer elmondhattuk: a
meccsen akadt nem egy és nem két pillanat,
amikor kicsit nagyobb összpontosítással és
szerencsével játszva megspórolhattuk volna az
idegôrlô végjátékot. Muszáj volna ezen
változtatni, elvégre az olimpiáig már „csak” egy
vb van hátra.
|