Az evezősversenyek a sportot szerető ausztrálok körében az olimpián nagy sikert arattak. Az előfutamokra is közel tizenötezer ember látogatott ki a Sydney központjától mintegy ötven kilométerre lévő Penrith-tóhoz. Ötszázötvennégy versenyző képviselhette hazáját a tizennégy hajóosztály versenyein.

Az evezés az atlétika és az úszás után a harmadik legnépesebb sportága volt az olimpiának. Az olimpiai program Atlantához képest nem változott. Hazánkat Atlantában és Sydneyben is két-két egység képviselte. Az amerikai kontinensen a férfi egy és kétpárevezős sem jutott tovább a C-döntő középmezőnyénél.

Ausztráliában a könnyűsúlyú kétpárvezős Remsei Mónika és Alliquander Anna, továbbá a kétpárevezős Pető Tibor, Haller Ákos duó állt rajthoz. Mindkét páros az 1999-es világbajnokságon harcolta ki az olimpiai részvételt. Remseiék nyolcadikként, Hallerék ötödikként végeztek a vb-n. A női egység felkészülése többször is megszakadt, mivel a két lány betegségekkel bajlódott. Az olimpián az egyik legnépesebb hajóosztály volt az övék. Az előfutamukból csak egy hajó juthatott tovább. Mivel a sorsolás a későbbi bajnok román lányokkal hozta őket egy futamba, így maradt számukra a reményág. A reményfutamban már biztatóan eveztek,de nem kerültek a három továbbjutó hajó közé. Idejük a másik futamban továbbjutó helyre lett volna elegendő. A C-döntőt simán megnyerték, ezzel a tizenharmadik helyen fejezték be az olimpiát.

Remsei, aki maximalista magával szemben, szeretett volna előrébb is végezni, de ez a balszerencsés felkészülésük ismeretében ez nem volt lehetséges. Másik egységünk, a Pető, Haller páros ázsiója egyre jobban emelkedett, ahogy közeledett az olimpia. Mindhárom Világkupa-versenyen harmadik helyen végeztek, és sokan már éremesélyesként emlegették a duót. Maguktól az A-döntőbe kerülést várták, ezt maradéktalanul teljesítették. Az evezés nem a fiatal versenyzők sportja, ehhez rutin, összeszokottság, nagy állóképesség szükséges. Hosszú évek kemény munkája hozhat eredményt. Hallerék másfél éve dolgoznak együtt, s a döntős egységek átlagéletkorát vizsgálva megállapítható, hogy ők voltak a legfiatalabbak a döntő mezőnyében. (A norvégoké és szlovénoké 24.5, a németeké 25, a lengyeleké 27.5, az olaszoké 29 - a magyaroké 22 év!) A döntőben mindent megpróbáltak, az első ötszáz méteren vezettek, de a táv végére elfáradtak. Ha a két fiú továbbra is hasonlóan áll hozzá a munkához, akkor előbbre léphet a nemzetközi mezőnyben.

A hazai evezősélet az olimpia pontszerzésből profitálhat, mert a sportág eddig nem szerepelt a kiemelten támogatottak között. A fejlődés egyik gátja, hogy a sportág alapjai nem elég szélesek, tehát először azokat kell megerősíteni. Például evezősházak állnak kihasználatlanul a Kis-Dunán, anyagi támogatás kellene ezek felújításokhoz.

Több mint ötven ország indíthatott versenyzőket az olimpián, húsz nemzet evezőse szerzett érmet és további hat ország versenyzői végeztek pontszerző helyen. Magyarország két olimpiai ponttal tért haza a messzi országból.

Arany Ezüst Bronz
Románia 3 - -
Németország 2 1 3
Nagy-Britannia 2 1 -
Franciaország 2 - 1
Olaszország 1 2 1
Fehéroroszország 1 - -
Lengyelország 1 - -
Szlovénia 1 - -
Új-Zéland 1 - -
Ausztrália - 3 2
Hollandia - 3 -
Egyesült Államok - 1 2
Bulgária - 1 -
Norvégia - 1 -
Svájc - 1 -
Dánia - - 1
Horvátország - - 1
Kanada - - 1
Litvánia - - 1
Oroszország - - 1