Az olimpiai értékelése volt az evezősök legutóbbi elnökségi ülésén a legfontosabb napirend. Melis Zoltán szövetségi kapitány szerint az elmúlt években tovább szűkűlt a nemzetközi élmezőny, várhatóan a legjobb anyagi és társadalmi támogatottságú országok uralják majd a mezőnyt a következő olimpiai ciklusban. Melléjük zárkózhatnak föl a feltörekvő nemzetek mint például Chile, Dél-Afrika, Egyiptom és Japán.

A Haller-Pető kétpárevezőst az ötödik helyre várta a szakvezetés

Az atlantai és a sydneyi olimpia közötti világversenyeken a magyar evezősök fokozatosan javuló eredménnyel szolgáltak. Az 1997-es világbajnokságon egy döntős helyünk volt, háromegységünkből kettő került be a legjobb tizenkettő közé. 1998-ban ugyan A-döntős hajónk nem volt, de öt egységből négy volt a legjobb tizenkettőben. 1999-es vb kettőzött jelentőségű volt, az olimpiai kvalifikácíómiatt. Hat csapatunk indult el St. Catharines-ben, két hajónk kvalifikálta magát az olimpiára. Ráadásul Kokas Gergely a könnyűsúlyú egypárevezősben bronzérmet szerzett.

Az olimpián a Haller Ákos, Pető Tibor kétpárevezős duó a harmadik, negyedik, ötödik helyre volt esélyes. A döntőben 300-400 méternél már látni lehetett, hogy a görcsös erölködés miatt, a magas csapásszám nem tartható a táv végéig. Szereplésük mélyebb szakmai értékelése és a tapasztalatok hasznosítása a szövetségi kapitány és az edzőizottság feladata. Fiatal egységről van szó, még több olimpián sikeresek lehetnek.

Másik olimpiai hajónk, a könnyűsúlyú női kétpárevezős, Remsei Mónika és Alliquander Anna szereplésénél figyelembe kell venni, hogy ők csak az olimpia helyszínén dolgozhattak gond nélkül.

Melis szerint a jövőben a fiatal, tehetséges versenyzőket nagyobb figyelemmel kell menedzselni. Kiépítendő egy, az év bármely szakában használható szövetségi bázis az összevont keretedzésekre, mindenképpen elő kell teremteni hozzá az anyagi forrásokat. Az edzők és más szakemberek egzisztenciális helyzetén jelentősen javítani kell.