A sydneyi játékok óta már nem csak evezősberkekben cseng ismerősen Haller Ákos és Pető Tibor neve. Az olimpiai ötödik helyezett páros tagjai a hét végén arról is gondoskodtak, hogy a sportág hazai történetében mindeddig egyedülállót produkáljanak: megnyerték a sevillai Világkupa-viadalt.

Igaz, már nagyon érett számukra ez az eredmény. Két éve egy ezüstérmet sikerült "megcsípniük", tavaly pedig a sorozat mindhárom állomásán a dobogó harmadik fokára állhattak. Vagyis már csak az elsőség hiányzott, s ők nem sokat teketóriáztak, az idei első Vk-viadalon, amelyen rajthoz álltak, megszerezték az áhított medáliát.

-- A döntőbe jutás már nem volt kérdés számunkra, sőt konkrétan úgy utaztunk ki Spanyolországba, hogy érmet szerzünk. Elvégre már két éve folyamatosan ott vagyunk az élbolyban -- mondta a kettős korelnöke, Haller Ákos.

-- Az sem torpantotta meg önöket, hogy erre a szezonra jócskán átalakult a mezőny?

-- Igaz, hogy néhány új összeállítású hajó is felbukkant, ám azok sem voltak teljesen ismeretlenek. Maximum eddig az evezőseik más-más számban próbálkoztak -- vette át a szót Pető Tibor. -- Ott vannak például az egyiptomiak. Ali Ibrahim, ugye, sokáig egypárban próbálkozott, és a jelenlegi párja is rendre ott volt a nagyobb nemzetközi versenyeken, tehát nagyjából sejtettük, milyen erőt képviselhetnek együtt.

-- Eszerint senki sem tud meglepetést okozni?

-- Azért a kubaiak bronzérmére felkaptuk a fejünket.

-- Ahhoz mit szólnak, hogy az olimpiai bajnok szlovénok, valamint az ezüstérmes norvégok idén külön-külön próbálkoznak?

-- Ez még nem jelent semmit. Korábban is előfordult -- folytatta Haller.

-- Vagyis megeshet, hogy a luzerni világbajnokságon megint velük kell felvenniük a harcot?

--Nem hiszem, hogy ha akár a szlovénoknak, akár a norvégoknak nem úgy megy az egyes, ahogy eltervezték, lemondanak a világbajnokságról. Valószínűbbnek tűnik, hogy ebben az esetben újra összeülnek. Hogy akkor mégis miért variálnak? Mert megtehetik. Mindkét országnak lényegesen nagyobb bázisa van, az evezőseiknek így nagyobb a mozgásterük. Sakkozhatnak, hogy milyen egységekben próbálják ki magukat, míg nekünk igencsak behatároltak a lehetőségeink.

-- Nem arról van tehát szó, hogy egy idő után ráunnak egymásra a párok?

-- Nem. Nálunk legalábbis nem fenyeget ez a veszély. Ha mégis túl egyhangú lenne a közös munka, kitalálunk valamit. Legutóbb például egy kósza ötlettől vezérelve helyet cseréltünk az egyik edzésen. Azóta is így lapátolunk.

--Az edzők nem kapkodtak levegő után?

--Mivel jobban mentünk az új felállásban, boldogan helyeseltek.

-- Könnyen lemondott a vezérevezős címről?

--Miért ne tettem volna

Nem presztízskérdés számomra, hogy elöl vagy hátul ülök. Tibi pedig sokkal jobban érzi magát.

--Tényleg jobban fekszik nekem, hogy én diktálhatom a tempót. Gyorsabbak lettek a tempóváltásaink, könnyebben reagálunk egymásra. Na és kevésbé monoton így az evezés, bár a felelősségem is nagyobb -- helyesel Pető.

--Az álmoskönyv szerint győztes felálláson nem illik változtatni...

-- Nem áll szándékunkban!

--A taktikát is megtartják? Korábban ugyanis nem bánták, ha reményfutamot kellett húzniuk, mondván, legalább szokják a pályát. Erre most az előfutamból egyenes ágon jutottak a középdöntőbe, onnan pedig a fináléba.

--Most más volt a helyzet, hiszen harmincegynehány fokban súlyos büntetés plusztávot húzni -- adott magyarázatot Haller.

--Az is tudatos volt, hogy a döntőben nem álltak rögtön az élre, hanem csak a hajrában mutatták meg, mit is tudnak valójában?

--A németek nagyon gyorsan szoktak kezdeni, és ezért a végére általában jobban elfáradnak. Szorosan tapadtunk rájuk, majd amikor féltávnál az olaszok vették át a helyüket, velük is tartottuk a lépést. Aztán négyszáz méterrel a vége előtt robbantottunk, elmentünk egy hajóhosszal, és ezzel megtörtük a vetélytársakat. A végén már nem is kellett minden energiánkat mozgósítani.

--Nem mondja, hogy csak becsónakáztak a célba!

-- Azt azért nem, viszont levegőért sem kapkodtunk. Maradjunk annyiban, maradtak még tartalékaink...

--Nagy ünneplést csaptak?

-- Este kimentünk a városba, ahol szinte a teljes mezőnnyel találkoztunk. Ennyi. Ma pedig már edzettünk.

-- Semmi pihenés?

-- Nem lenne jó kiesni a ritmusból. Azért a tréning után kimentünk a városba egy kicsit sétálni, szétnézni.

-- Este azért csak elmennek egy szórakozóhelyre vagy étterembe?

-- Bikaviadalra. Ha már Spanyolországban vagyunk...

--Visszatérve egy kicsit az evezéshez: azt elkönyvelték már magukban, hogy a Világkupa-sorozat következő állomásain már aranyat remél majd önöktől a közvélemény?

-- Reméljenek, csöppet sem nyomaszt bennünket. Mi is mindig így indulunk el.

-- A győzelem tehát nem változtatott meg semmit?

-- Nem, ez csak egy állomás volt a fő célok eléréséhez. Idén például az augusztusi világbajnokság számunkra a legfontosabb, ott szeretnénk nagyon-nagyon jól szerepelni.

-- Luzernre megkapják az új hajójukat?

-- Reméljük. Már nemcsak a szegediek, hanem a szövetség is nagyon rajta van.

-- Milyen típusú lesz az új "járgány"?

-- Filippi márkájú olasz hajó. Amivel már olimpiát is lehet nyerni. A szlovénok Sydneyben bebizonyították.