Varga Tamás eddig egyesben remekelt, de a jelek szerint a páros is az ô műfaja (fotó: Meggyesi Bálint)

Igaz, nemcsak a külföldieket sikerült ámulatba ejteni, maguk az érintettek sem bíztak ekkora sikerben.
- Tényleg nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sikerül majd érmet szerezni - mondta a páros rangidőse, Varga Tamás. - Igaz, már a hazai, szegedi válogatón is jó időt mentünk, sőt, az esseni nemzetközi regattán is megmutattuk, érdemes számolni velünk, de úgy voltam vele, ez mégiscsak egy Világkupa-verseny, amelyen szinte mindenki rajthoz áll, aki számít. Aztán a világbajnoki címvédő mögött futottunk be, megelőzve a tavalyi vébébronzérmest is.
- Ezt úgy kell érteni, hogy a nagy tét kihozta önökből a maximumot?
- Azt azért nem mondanám. Jól teljesítettünk, de követtünk el hibákat. Pontosan éreztük, hol vesztettünk időt, és ezt utána meg is beszéltük Zsolttal. Szóval bőven van még min javítanunk.
- Ami csöppet sem meglepő, hiszen mindössze a szezon eleje óta eveznek együtt…
- Szerencsére hasonlóan mozgunk a hajóban, így inkább segítjük egymást, mintsem gátolnánk. A jó alap tehát megvan, most már csak finomítani kell rajta.
- Az elért siker ellenére elképzelhető, hogy a második hazai válogatóverseny után a kapitány megbontja a csapatukat?
- Nem indulunk a második válogatón, mert egybeesik az egyik műszaki egyetemi vizsgámmal. Így aztán a következő Világkupa-versenyre, Münchenbe kijön Szabó Kornél és Lőrinczy Péter is, vagyis a rivális páros, és a helyszínen dől el, melyik hajó a jobb.
- Nehéz dolga lesz az "ellendublónak”, hiszen önöknek már nem is a fináléba kerülés, hanem mindjárt egy újabb érem lehet a célja.
- Maradjunk azért egyelőre a döntőnél, hiszen még nem számítunk érett csapatnak, így néha előfordul, hogy szélsőségesen szerepelünk. Ráadásul a jelenlegi hajó nem a mi méretünkre készült, és az újat csak München után kapjuk meg.
- Óvatosan fogalmaz.
- Az igazi célunk, hogy a világbajnokságon jól menjünk.
- Hol kell végezniük augusztus végén, hogy olimpiai kvótát szerezzenek?
- A legjobb tizenegyben…
- A lényeg, hogy jó úton haladunk - veszi át a szót a mindössze 19 éves Hirling Zsolt, aki tavaly még az ifjúságiak között versenyzett. S noha az Európa-kupákon rendre érmet szerzett, a korosztályos világbajnokságra nem tudott jól rákészülni, végül csak tizenegyedik lett. Ennek ellenére a szövetségben felfigyeltek rá, és a tavasszal meghívták a felnőttkeret edzőtáborába.
- Gondolta volna, hogy az öt aspiráns közül ön ülhet végül be Varga Tamáshoz a hajóba?
- Igen, elvégre azért voltam ott. Ugyan volt, ami ellenem szólt, mint például a fiatalságom, végül a mutatott teljesítmény meggyőzte a kétkedőket.
- Milánóba is ilyen magabiztosan érkezett?
- Bevallom, nagyon bíztam Tamásban, hogy tudja, mit csinálunk. Maximálisan rá hagyatkoztam, és rendkívül boldog vagyok, hogy összejött egy érem. Úgy érzem, az már csak rajtunk múlik, hogy a folytatás is ilyen figyelemre méltó legyen…
- A Budapesti Műszaki Egyetemen tudják már, hogy egy újabb élsportoló van a diákjaik között?
- Még nem dicsekedtem el vele.
- Senkinek sem tűnt fel a sok hiányzása?
- Nem mondanám, hogy állandóan hiányoznék. Eddig ugyanis még nem ütötte különösebben a sport és a tanulás egymást. Igaz, a vizsgákkal most nem állok valami fényesen, hiszen csak egyen vagyok túl, de remélhetőleg Münchenig a maradék hármat is sikerül letennem. Persze, ha igazán komolyra fordul majd a dolog, akkor lehet, hogy halasztani fogok az egyetemen, mert számomra most az evezés a legfontosabb.