A magyar kajak-kenu válogatottól az olimpiákon általában sokat remél a közvélemény. A nagy várakozás persze nem mindig jön be, sőt, rendre elbuknak biztos esélyesnek kikiáltott egységek, és mivel ebben a sportágban igen ritka az ismeretlenből elbukkanó meglepetésbajnok, így eddig az is sikernek számított, ha két aranyérmet haza tudtak hozni a mieink. A mostani szereplés előtt is megvolt a szokásos hangulat, még a szövetségi kapitány, Angyal Zoltán is úgy nyilatkozott a döntők előtt, hogy összejöhet öt aranyérem, de lehet belőle akár öt ezüst is. Ez nem előre történő mosakodás volt, mert ebben a sportágban számonként három-négy esélyes hajó indul, és bármelyiküket érheti úgy "baleset", hogy a végeredményt illetően nem is történik meglepetés. Ez velünk Sydneyben is előfordult, mert ki hitte volna, hogy Vereckei Ákos nem kerül dobogóra a K1 ötszáz méteren (őt például "baleset" érte), vagy hogy a női négyes remek kezdése után nem nyeri meg a futamát.

A meglepetés fogalma is másként értendő ebben a sportágban, mint máshol. A kenusok sokak szerint váratlanul arattak babérokat, de azért valljuk be, a lelkünk mélyén számítottunk Kolonicsék érmeire. A szakág sikereinek fő kovácsa Ludasi Róbert, aki - érthető okokból - még most, néhány nappal az események után is a történtek hatása alatt áll.

- Kell egy kis idő, mire fel tudja fogni az ember ezt az egészet. Talán a sikerrel nehezebb is "boldogulni", mint a gyengébb szerepléssel. A győzelmeink azóta is egyfolytában az eszemben járnak. Talán azért is, mert az egész magyar olimpiai csapat nem úgy szerepelt, mint ahogy azt sokan várták, és a végén tőlünk remélték a megváltást. A mieink persze már megszokták mindezt, és a versenyzőkön nem lehetett ezért feszültséget érezni. A kajak-kenu három szakágából valamelyik mindig jól szerepel, ezért az egész sportág megítélése összességében mindig jó.

- Ezúttal leginkább a kajakosoktól várták az aranyak szállítását, a férfiak és a nők is esélyesebbeknek tűntek a kenusoknál. Mindenki Vereckei Ákos nevét emlegette, és a két négyestől várta elsősorban az első helyet. Ön is egyetértett a közmegítéléssel, vagy tudta, hogy a kenusok is remekelni fognak?

- Az esélylatolgatásomban benne volt a siker éppúgy, mint a hatodik helyek. Az, hogy nem velünk foglalkoztak elsősorban, talán még jól is jött nekünk, mert így szép csendben, nyugodtan tudtunk dolgozni. Minket nem kerestek annyiszor a riporterek, a média, de ez a mi rutinos versenyzőinkből nem azt a reakciót váltotta ki, hogy mi már a kutyát sem érdekeljük. Tisztában voltak azzal, hogy egy magyar kenus mindig, minden számban eséllyel indul, mert olyan erős a mi hátországunk.

- Kolonics Gyuri visszafogottan vélekedett saját esélyeiről, ami talán még növeli is teljesítményének értékét.

- Az ötszázas döntőn valóban a világ legjobb kenusai szerepeltek. Olimpiai és világbajnokok maradtak le a dobogóról, ez a mezőny erősebb volt az ezres döntőénél. Koló győzelme azért is különlegesen értékes, mert páros olimpiai aranyérme után volt képes az egyesben is a csúcsra jutni. Ezzel ő lett a legeredményesebb magyar kenus. Az ötszáz egyest különben sem tudtuk még ezelőtt soha sem megnyerni, és a legutóbbi egyéni sikerünk is elég régen volt, még Tatai Tibor nevéhez fűződik a mexikói olimpiáról.

- Az időjárás az ötszázas döntők napját jelentősen befolyásolta, az elhalasztott rajtok és a szembe süvítő szél teljesen megváltoztatta a körülményeket. Hogy tudtak a mieink mégis ilyen kiválóan alkalmazkodni a váratlan helyzethez?

- Sokaktól hallottam, hogy csak a mostoha időjárásnak köszönhetjük az aranyakat. Ezt én most megcáfolom, ideális viszonyok között is nyertek volna a mieink. Az igaz, hogy az elhalasztott rajtok nem tettek jót a fiúknak, de mi például még ilyen körülmények között is meg szoktuk tartani az edzéseinket, és ez meg is látszott a gyerekeken. Abban a szélviharban persze talán még a vitorlások is felborultak volna, de a magyar kajak-kenusok sokkal többet el tudnak viselni, mint az ellenfeleik. Persze bennem volt a félelem, mert akár bele is borulhattak volna, de a legjobb formájukat tudták hozni.

- Mikor lett volna a legjobb a versenyzőknek, mit tehetett volna a szervezőbizottság?

- Ha nem vártak volna, és reggel elindították volna a versenyt, mindenki jobban jár. Az idő ugyanis csak romlott, és a végén már csak kényszerből adták ki a rajtengedélyt. Hallottam, hogy még Samaranchot is megkérdezték, aki szintén a verseny megtarását javasolta. Ha ugyanis másnapra halasztották volna a döntőket, akkor már csak az olimpiai láng elalvása után tkerültek volna sorra. Így viszont egész nap kint kellett várakozniuk, nem tudtak még ebédelni sem, energiaszeleteket ettek a fiúk.

- Technikailag fel lehet készülni az ilyen körülményekre?

- Az évek alatt begyakorolt technikán nem lehet változtatni még ilyen esetekben sem. A mieink stílusa egyébként alkalmas az ilyen szélviharban történő eredményes szereplésre is. Kolonics a többiekéhez képest apró termete, és rövid evezőcsapásai remekül kamatoztak. Az első kétszázötvenhez képest, ami után a negydik helyen állt, a másodikra fokozta a tempót, és ezt a többiek nem bírták. A Pulai, Novák páros elemntális ereje pedig most kamatozott igazán.

- Zala György szereplése mennyire volt meglepő az ön számára? Ő ugyanis előre bejelentette, hogy az előfutamból nem akar egyenesen tovább jutni a döntőbe, a középfutamban szeretne még egy "éleset" edzeni. Ezek után aztán lemaradt a fináléról.

- Olimpián nem szabad ilyesmit megkockáztatni. Ez olyan hiba volt, amelyből tanulni kell a későbbiek miatt.

- Az edző mindig képes hibát találni a tanítványai szereplésében, de egy ilyen verseny után talán még ön is elégedett lehet.

- Ennél nagyobb örömöt nem is lehet szerezni egy edzőnek, mint amit kaptam a versenyzőimtől. De nem akarunk sokáig ülni a babérjainkon, mert egy hónap múlva elkezdjük a munkát, hiszen jövőre a világbajnokságot a szokásosnál hamarabb, augusztusban rendezik.

A kenuverseny éremtáblázata:
Arany Ezüst Bronz
Magyarország 2 - -
Németország 1 - 2
Románia 1 - 1
Kuba - 2 -
Lengyelország - 1 -
Oroszország - 1 -
Kanada - - 1