- Mit várt az olimpiától?

+ Ötszázon dobogós helyezésben bíztam, ezren az első négy hely valamelyikében.

- És az előfutamok után?

+ Láttuk, hogy nagyon-nagyon sűrű a mezőny. Azt gondoltam, hogy az első hat közel ugyanannyit tud, és hogy gyilkos verseny lesz.

A hullámok bajnokai

- Hogy készültek fel a viharos időjárásra?

+ Nekünk általában jó a szembeszél, de a hullámok veszélyesek. Féltem, hogy elsüllyedünk. Direkt ezért még a döntő előtt végigmentem a pályán, megnéztem, hogy melyik résztávnál milyen színű bója van. Ez azért volt fontos, hogy tudjam, melyik bójánál kell robbantani. A baj csak az volt, hogy a hatalmas hullámok miatt egyáltalán nem láttam a bójákat.

- Miben voltak jobbak a többieknél?

+ Fizikálisan mindenképpen. Ez az időjárás nagy erőt, hosszú, erőteljes húzásokat követel meg az embertől, szerencsére mi ebben jók vagyunk. Ilyen viharban mindenekelőtt arra kell figyelni, hogy amíg a vízben van a lapát, addig az ember halad. Amint kiveszi a vízből a lapátot, stagnál, vagy esetleg visszafele csúszik, hiszen a szél óriási erővel tolja hátra.

- Kívülről nagyon szorosnak tűnt a döntő.

+ Körülbelül egy méter, azaz három tized volt a különbség közöttünk és a második helyezett egység között, jóval több, mint amivel Horváth Csaba és Kolonics Gyuri nyert Atlantában. Utólag megnéztem, azért tűnt annyira szorosnak, mert az ezüstérmesek berúgták a hajót, igaz, aztán be is borultak.

- Amikor beértek a célba, érezték, hogy győztek?

+ Igen, és láttuk, hogy a parton az edzőnk is ujjong. Tudtam, hogy csak győzhettünk.

Novák Ferenc és Pulai Imre, akik a parton is "jól kijönnek egymással"

Ez már történelem

- Mi maradt meg önben a döntőből?

+ Iszonyatosan gyorsan pörgött le az egész, alig emlékszem egy-két momentumra. Az halványan dereng, hogy szembe sütött a nap, alig láttam valamit, meg azt is tudom, hogy - amint már említettem - a hullámok miatt nem láttam a bójákat, nagyon törekedtem arra, hogy egyenesen haladjunk.

- A győzelem pillanatára emlékszik?

+ Csak akkor kezdett leesni a tantusz, amikor a haverjaim szembesítettek azzal, hogy micsoda nagy dolgot vittem véghez. Világbajnok viszonylag sok van a magyar kajak-kenuban, de a kenusok között csak nyolc olimpiai bajnok van, Parti, Tatai, Foltán, Vaskuti, Horváth, Kolonics, és most már Pulai Imre meg én. Ilyen névsorhoz nagy élmény csatlakozni, a haverok úgy fogalmaztak, hogy most már történelem vagyok.

- Pedig az elmúlt években sokszor voltak nehéz helyzetben, mások már fel is adták volna.

+ Az atlantai olimpia után két évig alig volt eredményünk, de kilencvennyolcban már sokszor voltunk másodikok a hazai versenyeken. Egyre jobban mentünk, ám a világversenyeken egyszer sem kerültünk be a négyes hajókba sem. Makacsul folytattuk tovább, nem adtuk fel.

- Ilyen helyzetben sok páros "megy széjjel".

+ De nekünk eszünk ágában sem volt feladni. Végül is egyre jobban összeszoktunk, és kilencvennyolctól már valóban voltak jó eredményeink. Sőt, előfordult, hogy csak hajszállal kaptunk ki a Horváth, Kolonics párostól, tehát bizakodhattunk benne, hogy előbb-utóbb le is tudjuk győzni az olimpiai bajnok párost.

Elsőre utolsó helyezés

- Mitől függ, hogy egy páros hogyan megy? Mi volt a különbség, mondjuk, az kilencvenhetes és a kilencvennyolcas, vagy a kétezres Pulai, Novák páros között?

+ Érdekes, hogy az első összetérdelésünkkor a kilencedikek, vagyis az utolsók lettünk, de az volt a mentségünk, magunk előtt is, hogy Kolonicsék a nyolcadik helyen végeztek. Ez egy eléggé furcsa körülmények között megrendezett verseny volt, még nagyobb vihar tombolt a futam közben, mint most Sydneyben. Adtunk magunknak még egy esélyt, és lassan összecsiszolódtunk. A stílusunk hasonló, és persze az sem mellékes, hogy jól kijövünk egymással, az edzéseken a kemény munka mellett óriási szerepe van a hülyéskedésnek is. Utálunk fapofával edzeni, nem attól intenzív egy edzés, hogy az ember szigorúan, borongós arccal teszi a dolgát, attól még lehet jókedvünk, hogy majd megszakadunk a sok munkától.

- Ha már többször említette a Horváth, Kolonics párost, meg kell jegyezni, hogy nem könnyű egy olyan párral felvenni a versenyt, amely korábban olimpiai bajnokságot nyert.

+ Tudtuk, hogy ha valamit el akarunk érni, akkor őket kell legyőznünk. És mivel évekig halomra nyerték magukat, mint olimpiai és világbajnok egység védettséget élveztek a hazai válogatókon. Vagyis elegendő volt egy versenyt nyerniük ahhoz, hogy ők induljanak az aktuális világversenyen. Akkor tört meg a jég, amikor sikerült legyőznünk őket.

- Most viszont önök vannak ebben a helyzetben.

+ Jól tudjuk, üzenjük is mindenkinek, hogy nem adjuk fel. Továbbra is megyünk párost és mindent beleadunk. Félmunkát nem végzünk.

- És mi lehet a célja a Pulai, Novák párosnak?

+ Én még nem nyertem világbajnokságot olimpiai számban, ezt a hiányosságot be akarom pótolni. Aztán szeretnék Európa-bajnokságon is részt venni, és boldog lennék, ha az athéni olimpián is ott lehetnék. Ez attól függ, hogy az akkor már "nyugdíjas" Pulai Imre barátom bírja-e még a hajtást. Szerintem bírni fogja. A jó öreg evezős, Steve Redgrave is aranyérmes lett Sydneyben, és az atléta Marlene Ottey is érmet nyert negyvenévesen.

A jó házigazda

- Mitől függ, hogy az ember meddig tudja csinálni? A fizikai állapottól? A lelki beállítottságtól? Esetleg mástól?

+ Mindenki más milyen, szerintem nálunk a fizikai állapottal nem lehet gond. Nagyon bírjuk a kemény munkát. Az életmód pedig kifejezetten nekünk való. Egyikünk sem bírná ki egy irodában egész nap, élvezzük, hogy magunk oszthatjuk be az életünket. És persze ezen belül megadatik a lehetőség, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Én már annak is nagyon örültem, hogy kijutottam az olimpiára. Amikor sikerült, azt gondoltam, na, ott lehetek életem első olimpiáján. Amikor bejutottunk a döntőbe, azt mondtam magamban, na, részt vehetek életem első olimpiai döntőjében. Minden kis részsikernek örültem, a végső győzelmet pedig talán még a mai napig sem fogtam fel.

- Az imént a szabadság fontosságáról beszélt. Azért is nyitott egy borozót, hgy ne függjön senkitől?

+ Igen, hiszen ennek a sportágnak az anyagi háttere nem megalapozott, ezért úgy gondoltam, hogy kellene egy állandó kereseti forrás. Korábban a barátnőmék borozójában dolgoztam, ott nagyon sokat tanultam, aztán belevágtam egy vállalkozásba magam is. A Moszkva térhez közel van a hely, nem önnek való ivó, de akik meg akarnak inni egy-két fröccsöt, vagy egy-két korsó sört, esetleg kicsit többet is, azoknak megfelel. Jóban is vagyok a vendégekkel, sokat beszélgetek velük, mint egy jó házigazda, úgy gondoskodom róla, hogy jól és otthon érezzék magukat.

- Hogy szakít erre időt?

+ Télen délelőtt edzem, erősítek és a tanmedencében gyakorolok, aztán délután elmegyek a borozóba, úgy hatig-hétig ott vagyok, este pedig megint bodyzok. Nyáron nem a szokásos ritmus szerint zajlott az életem, ugyanis az olimpia miatt most nem dolgoztam, van két megbízható pultos, ők vitték a munka nagy részét, én csak le-lenéztem.

- Jó ez így önnek?

+ Persze. Azt nem mondom, hogy a sűrű cigifüst nem zavar, de az üzlet érdekében ki kell bírni. A nyarat egyébként ezért is hagytam ki az üzletben, úgy tényleg nagyon nehéz a nagy versenyre koncentrálni, hogy az ember naphosszat dohányfüstben van. De amúgy valóban jó így nekem. Egyik jó barátomtól bérlem a helyiséget, olyan dologgal foglalkozom, amihez már értek, a vendégekkel jól kijövök, és anyagilag független vagyok. Sajnos, a mai világban már luxus csak kenuzni. Erre hamar ráébredtem, és most már egyenesben van az életem, persze, azért a szponzorok is segítenek.

Egy szép pálya kezdtete: győzelem a velencei Köfém-kupán

Futball, golf, tenisz

- És hogyan képzeli az életét tíz év múlva? Sokan azt mondják, hogy nehezen szakadnak el a sportáguktól, és ha majd befejezik, csak azért nem lesznek edzők, mert abból nem lehet megélni. Ön már kialakított egy egzisztenciát, erre nem hivatkozhat, ha a jövője felől érdeklődnek.

+ Lehetnék edző, mert idejében gondoskodtam a jövőmről, de van egy másik ok, amiért nem lennék az. Ha belegondolok, hogy mi milyen gyerekek voltunk, akkor azonnal visszariadok. Nagyon lököttek voltunk, alig lehetett bírni velünk, én biztosan nem bírnám az ilyen gyerekeket a helyes mederbe terelni. De valamilyen formában azért megpróbálok a kenu közelében maradni, mert nagyon-nagyon szeretem, csodálatos sportág. Hogy mi lesz tíz év múlva? Szerintem addigra már lesz gyerekem, reményeim szerint egy szép kertesházban lakom a családommal, és időnkét lejárok kenuzni, de lehet, hogy belekóstolok a kajakozásba is.

- És a gyerek mit fog csinálni?

+ Kenuzni nem fog, az biztos. De a futballt, a teniszt és a golfot mindenképpen kipróbálja. Csupa jó sportág, csupa óriási klasszissal.

- Pedig a hagyományosan magyar sikersportágak versenyzői gyakran kritikusan nyilatkoznak a magyar futballról.

+ Én nem kritizálok senkit, sőt, nagyon jóban vagyok a futballistákkal, például Pál Zoltánnal, Zombori Zalánnal vagy Tóth Norberttel. Higgye el, jót akarok a gyereknek, éppen ezért választottam olyan sportágakat, amelyeknek van jövőjük.

- És a kenu?

+ Az is csodálatos. Ha nem így gondolnám, miként tudnám végigdolgozni azokat a borzalmas, hideg, egyhangú teleket?

Balról az első, a hajóban az utolsó Novák Feri. A kitartásban azonban minden bizonnyal első, hiszen a négy fiúból már csak ő kenuzik - de hogyan!

Legek

Szakmailag ki volt a legnagyobb hatással a pályafutására?

"Vaskuti István és Szabó Attila. Vaskutinál kezdtem, és később nála lettem világbajnok, rengeteget tanultam tőle. Szabó Attilánál folytattam, az ő irányítása alatt nyertem olimpiát, nagy hatással volt rám ő is."

És emberileg?

"A szüleim. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hiszen rengeteg erőt adott, hogy amikor nehezebben ment, nem adták fel, tovább biztattak."

Kit tart a legnagyobb sportolónak?

"Nagyon szeretem a focit, ezért külön veszem a labdarúgókat és többi sportolót. A focisták közül Ronaldo a kedvencem, zseniális játékos. Amúgy pedig egy atléta, a senkihez sem hasonlítható Carl Lewis."

És ki a legnagyobb művész?

"Ennél a kérdésnél nem tudom megőrizni a komolyságomat, ugyanis ha művészetről, vagyis festészetről és költészetről van szó, a páros társam, Pulai Imre jut az eszembe. A ráckevei faházba, ahol az edzőtáborok idején pihenünk, hihetetlen alkotásokat hozott létre. Elsősorban a pingálmányaira büszke, de sok rímet is faragott az elmúlt években. Nálam ő az egyik legnagyobb művész, mert mindig meg tud nevettetni."

Mi a legnagyobb sikere?

"A mostani olimpiai bajnok cím."

Mit tart a legnagyobb kudarcának?

"Azt, hogy az 1996-os olimpiára nem jutottam ki. A válogatókon és a hazai versenyeken rengeteg második helyezést szereztünk a Horváth, Kolonics pár mögött, de mégsem minket, hanem egy másik párost vittek ki tartaléknak. Ez nagyon bántott."

Mi a legnagyobb erénye?

"A céltudatosság, és az, hogy bármi történik is velem, nem szállok el."

És a hibája?

"Néha olyanokban is megbízom, akikben nem kellene.